Kikötő Online

Ha olvasom, majd megértem

Bernhard Schlink: A felolvasó

Ha egy németnek előhozod a II. Világháborút mint témát, háromféle reakcióra számíthatsz: vagy feláll és elmegy, vagy azt mondja, hogy ne beszéljünk szörnyűségekről és hallgat, vagy pedig elkezdi az eseményeket vég nélkül analizálni, holott tudja, hogy akkor sem kap választ a miértekre. Töpreng, magába roskad, szégyelli és elutasítja. Akárcsak Schlink A felolvasóban.

Szerelemnek indult, történelem lett belőle. A tizenötéves Michael megismerkedik egy nála tizenegy évvel idősebb nővel. A kapcsolat érzéki, el nem mélyülő, és egy idő után különös irányt vesz: a fürdés és szeretkezés rituáléjához még egy meghatározó szokás jön: a nő, Hanna, minden együttlét előtt elvárja, hogy a fiú felolvasson. Így megy ez pár hónapon át, mikor is a kapcsolat a nő hirtelen elköltözésével véget ér.

Bernhard Schlink

A tehetetlenség, a düh és a vágy el nem tűnő nyomot hagy Michaelben. Később egyetemistaként új életet kezdene, mikor Hanna ismét felbukkan. Csakhogy a nő nem a kollégiumi szobája ajtaján kopogtat be, hanem egy koncentrációs pernek a fővádlottjaként tűnik fel. Az imádott nő előéletét nem könnyű elfogadni: Hanna 1944-ben felügyelőként dolgozott egy kisebb előtáborban, ahova önkéntesen jelentkezett. A táborban -a rendtartáson kívül- az volt a feladata, hogy kiválassza és Auschwitzba küldje a gyengéket. A háború végének közeledtével az őrök a foglyokkal együtt menekültek nyugat felé. Útközben egy faluban töltötték az éjszakát, ahol a legyengült rabokat a templomban szállásoltak el, az épület azonban bombatalálatot kapott. Hanna és a többi őr –a vád szerint- hagyták, hogy porig égjen a templom, és nem nyitottak ajtót a sikítozó embereknek.
A vád kemény, Hanna bűnössége nem teljesen bizonyított, de az ítéletet már kezdetben eldöntötték. A vádlott elkerülhetné az életfogytiglant, ha végre elárulná önmagát és fölösleges élethazugságát. Ha elárulná, hogy nem ő írta a jelentést, nem is írhatta, ugyanis analfabéta. Ezért olvastatott fel a fiúval annak idején, ezért nem reagált a postán kiküldött bírósági felszólításra, és ezért menekült városról-városra, ha irodai munkára akarták kiképezni.
Egy írástudatlan asszony, aki csak olyan munkára alkalmas, amihez nem kell, hogy olvasni tudjon. Két háború áldozata: az első elvette tőle a lehetőséget, hogy egy utca nevet ki tudjon betűzni, a második pedig kihasználta ezt. Egy egyszerű tényező, amire egy diktatúra alapozhat: képzetlen emberek, akik „tisztességesen” végzik kegyetlen munkájukat.
Ennyi elég ahhoz, hogy szögesdrótot húzzon fel az ember? Van-e összefüggés az írástudatlanság és az öntudatlanság között? Miért nem szólalt meg soha Hanna lelkiismerete? - kérdezi az a narrátor, aki a háború utáni generáció tagjaként nem tud mást, mint elítélni a szülei korosztályát – Miért könnyebb egy embernek a másikat a halálba küldeni, mint beismerni, hogy nem tud írni és olvasni?
Ezer kérdés születik bennünk is a történet kapcsán, és legfeljebb csak a közelébe jutunk az igazságnak.
Az egyéni tragédia viszont mégis az, amikor valaki nem a saját lelkiismeretén át érti meg a múltját, nem is mások szemrehányásának köszönheti, hanem annak, hogy megtanul olvasni. Utánaolvas egy korszaknak, és csak ekkor világosodik meg minden előtte: a háború, a halál, a leégett templom: a gyilkos attitüd.
Schlink nem tartozik a legjobb német írók közé, de A felolvasóval kiharcolt magának a legsikeresebbek között egy helyet. Könyvének témája izgalmas, összetett, és a szerző lebilincselően mutatja be e fiktív történetet. Stílusának bravúrja, hogy olyan komplex, és sokrétegűen nyúl a diktatúrában élő kisember figurájához, amit eddig csak elnagyoltan láthattunk. Ami mégis visszavesz a regény értékéből, hogy nagyon sok szimbólumot kibont, és elmagyaráz –nem bízik az olvasóban. Ettől függetlenül egy jó felépítésű és tudatosan szerkesztett könyvet sikerült megírnia. A sors kegyes volt a szerzőhöz: azzal is büszkélkedhet, hogy a regényből készült film remekül sikerült, és mint tudjuk, Hanna szerepe még egy Oscart is hozott Kate Winsletnek.

Bernhard Schlink: A felolvasó (Der Vorleser)
Fordította: Rátkai Ferenc
A fordítás alapját képező kiadás:Bernhard Schlink: Der Vorleser, Diogenes 1995
Kiadja: Ulpius Ház Kiadó, 2007

Hozzászólás ehhez:

Bernhard Schlink: A felolvasó

• 1. Böszörményi Antónia 2009-06-11 19:36:51

  A könyv szenzációs, némtül kell elolvasni! (A filmet még nem láttam, félek, hogy nem olyan jó, mint a könyv...)

• 2. Simon Edina 2009-12-18 12:27:15

  Kedves Antónia,rnrna film, ahhoz képest, hogy lehetetlen feladatnak tűnt-remek lett! Érdemes megnézni.rnrnSimon Edina

• 3. Senor Pictor 2010-01-20 08:11:28

  Kedves Antónia!rnrnHiába olvasom németül, nem értem.

• 4. Franzi 2010-05-11 19:07:42

  Én németül olvasom, de még nagyon az elején járok... kíváncsi leszek... de a nő 21 évvel idősebb...