„Miről írtam a könyveimben? A középszerű életemről, a középszerű szerelmeimről, a középszerű céljaimról és álmaimról. Tudom, hogy rengeteg középszerű ember van, ezért nem is értem, ...
Egytől egyig érzek bennük, mögöttük egy természetes, ösztönös, gyermeki késztetést. A vágyat azután, hogy milyen jó is volna fúrni, faragni, ragasztgatni, hurkolni és csavarozni. Egyszerre ...
Ha-Joon Chang a Cambridge-i Egyetem közgazdász professzora. Kutatási területe a fejlesztési közgazdaságtan. Az ENSZ, a Világ Bank, az Európai Befektetési Bank és számos más neves ...
A londoni Victoria & Albert Múzeumban kiállítás nyílt Posztmodernizmus: Stílus és Felforgatás 1970-1990 címmel.
A párizsi Louis Vuitton üzlet előtt sűrű tömeg lepi el a Champs Elysées-t. Az emberek türelmesen várakoznak, akár órákat is, hogy bejussanak az üzletbe. Az épület hetedik emeletén található Espace Louis Vuittonig közülük azonban csak kevesen jutnak el. Akik mégis vállalkoznak arra, hogy a koromsötét liftben hosszában átszeljék a Vuitton-birodalmat, a galériában november 18. és február 19. között az „Anicroches. Variations, choral et fugue‟ (Fennakadás. Variációk, kórus és fúga) című kiállítást tekinthetik meg, amelynek középpontjában a képzőművészet kontextusába helyezett zene áll.
A 2006-ban megnyílt Espace Louis Vuitton népszerűsége egyelőre nem vetekszik a luxuscég barna-homokszínű monogramos kézitáskájáéval, de csakúgy, mint nagyobb bőröndjei, utazásra csábít. Térben, lélekben és a kortárs képzőművészetben egyaránt. Az általában még kevésbé ismert művészeket bemutató kortárs kiállításokig a dán Olafur Eliasson által tervezett liften keresztül juthatunk el, amelynek fekete anyaggal burkolt két négyzetméterén - comme il faut - néhány emelet erejéig elveszítjuk idő- és térérzékünket. Megérkezve, Pán Péter világa (!), az indonéz mitológia vagy a chilei kortárs művészet helyett ezúttal a szoborba öntött zene fogad.

Christina Kubisch, Cloud, 2011
Dichte Wolken, Museum am Ostwall, Dortmund, 2011
Photo : Eckehard Güther © Christina Kubisch
A galéria 17. kiállítása egy lecsupaszított erdő látványával kezdődik: a zenélő farönkök, amelyek teteje lemezjatszóként forog, az „erdő kedvenc számát‟, a susogó leveleket játsszák*. A Fabienne Fulchéri kurátor által szervezett tárlat főként interaktív installációkat mutat be. A közös nevező a zene, a hangok és az ezekkel történő kísérletezés. Christina Kubish és Laurent Saksik egy különleges elektronikus hangszer, a teremin - amelyet pusztán gesztusokkal, érintés nélkül lehet megszólaltani -, tulajdonságait használják ki. Az ismert sound-art művész, Kubish plafonról lelógó elektromagnetikus hullámokkal átfuttatott kábeltömeg-installációi az emberi mozgásra reagálnak, a hullámokat füllhallgató alakítja át hangokká. Laurent Saksik átlátszó óriásháromszögeibe invitálja a látogatókat, ahol szintén a mozdulat provokálja a hangokat és a zajokat. Mindkét alkotás közeppontjában az ember áll, a művek egyszerre nyújtanak fizikai és szellemi élményt.

Su-Mei Tse - „Wood songs‟, 2011
A kiállítás utolsó állomásán, a Rotonde nevű köralakú sötét szobában az experimentáció végképp játékká szelidül: a látogatókból formálódott random együttesek érintőlapokon közösen alkothatják meg az összhangzást. Hagyományos hangszerhangok helyett azonban — egyebek között — DJ-pult imitáció, a felkapcsolódó lámpa hangja és egy opera-énekesnő hanghullámaival kell a zajokat zenévé finomítaniuk.

Christina Kubish - „Cercles magnétiques‟, 2011
Információ:
www.louisvuitton-espaceculturel.com
Bemutatott művészek: Rémy Jacquier, Christina Kubish, Charlotte Moorman, Thierry Mouille, Laurent Saksik, Anri Sala, Su-Mei Tse, Stéphane Vigny.