Kikötő Online

Van Gogh éjszakáján

Próbálom elképzelni őt a saját korában, a 19. század végi forrongó művészvilágban. Egy korunkban felbecsülhetetlenül jelentős festményét készíti épp szegényes holmiban, szakadt párizsi szobában ül a vászon előtt, talán ópiumot is szív közben. Egy éjszakán, amikor a csillagok mereven ragyognak a sötétkék hullámzó égen, és a látvány arra készteti a művészt, hogy egész pályafutása alatt az éjszakát és a fényt próbálja megfesteni. Az eredmény hosszú fejlődés útja olyan nagy példaképeket követve, mint Delacroix, Rembrandt vagy Millet. Azzal az örök kérdéssel, hogy a fény, legyen az gyertyáé, napé vagy csillagé, megfesthető-e. Aki tíz év alatt az őrülésig festi ki magából a világot, és közben mindent leír levélben bátyjának, Theonak. Aki életében talán csak egy munkáját tudja eladni, miközben egyik festménye jelenleg a második legdrágább a világon. Vincent van Gogh: egy vitathatatlan művészóriás kora és lesüllyedt, bohém művészek árnyékában.

Hollandia múltjában gyökerezik valami megfejthetetlen művészi zsenialitás. A 17. századi festészet, a korai holland festők olyan örökséget hagytak maguk után, amelyből szinte genetikai úton születtek azt követően a tehetséges kezek. Rembrandtnak, a hollandok nagy büszkeségének munkái ma Amszterdam egyik leghíresebb múzeumában (Rijksmuseum) tekinthetőek meg. A másik művész, akinek neve hallatán minden holland a szívéhez kap, Van Gogh. Festményeinek otthona méltó közelségben találhatóak a 17. századi nagy mesteréihez, az amszerdami Museumplein másik oldalán emelkedő múzeumban. Csaknem másfél évszázad, de kevesebb, mint másfél kilométer választja el a két zsenit egymástól.

The Colours of the Night
Az állandó kiállításon több mint kétszáz kép látható három emeleten, többnyire Van Gogh munkáiból, de kortársainak, a párizsi bohém művésztársaknak festményei is helyet kapnak, mint Toulouse-Lautrec vagy Gauguin néhány alkotása. Nemcsak a holland és az európai művészet számára fontos Van Gogh öröksége. Az éjszaka színei (The colours of the night) címmel kiállított festmények a világ számos múzeumából kerültek elő. A gyűjteménynek ezt megelőzően a New York-i MoMA (The Museum of Modern Art) adott otthont, és 2009 februárjától június 7-éig Amszterdamban tekinthető meg.

Krumplievők

A képek jól követik Van Gogh fejlődését a fény ábrázolásában, valamint bátyjával való levelezéséből az is kiderül, mit kívánt kifejezni, megragadni egy-egy alkotásában. Központi témája, a fény kezdetben a tájképein felbukkanó nap színkísérleteiben jelenik meg. Általában egész napkorongok láthatóak a festményeken, hol mélyebb narancsos, hol élénkebb sárga keverésével, mely köré zöld, majd egyre több kékes árnyalatot ültet. Gyakran ábrázol fénnyel megvilágított szobabelsőt vagy arcokat. Egyik leghíresebb ilyen jellegű korai munkája a Krumplievők (The Potato Eaters, 1885). A kezdetben nappali fényben tervezett, végül éjszakaiban megfestett képen jól érzékelhető a sötét és a lámpa által adott sárga fény kontrasztja, mely sejtelmes vonásokat ad az arcoknak. Van Gogh figurái karakteres arcok, többnyire alsóbb osztályból származó emberek saját környezetükben ábrázolva (A magvető, The Sower). Theohoz írt szövegeiben azt a vágyát fogalmazza meg újra és újra, hogy az éjszaka és a csillagok által adott fények hogyan ragadhatóak meg a vásznon:
„Most teljességében akarom megfesteni a csillagos eget. Gyakran úgy tűnik nekem, hogy az éjszaka még gazdagabb színekben, mint a nappal; tele van a legerősebb lila, kék és zöld színek árnyalataival.” (Vincent van Gogh)
A Csillagos éj a Rhône-on (The Starry Night over the Rhône, 1888) romantikus, költői éjszaka hangulatát festi meg a művészre egyre jellemzőbbé váló hullámzó kék és sárga árnyalatokkal, vastagon egymásra rétegzett ecsetvonásokkal.

Csillagos éj

A kiállítás mondanivalóját tekintve – és figyelembe véve a reklámplakátokat, a múzeum kávézójában lévő bögréken vagy az ajándékboltban noteszon, esernyőn visszaköszönő csillagos egeket - az egyik leginkább meghatározó alkotás a Csillagos éj (The Starry Night), mely a New York-i MoMA tulajdonában van, éppen ezért különleges alkalom, hogy most Európában tekinthető meg. A festmény Van Gogh párizsi évei alatt született 1888-ban Arlesban, olyan nagy munkái mellett, mint a Napraforgók vagy a szobabelsőről festett képe. A művész ebben az évben kapott idegösszeomlást is, és történt a szinte legendává vált őrült eset, miszerint levágta a saját fülét.
A kiállítás Van Gogh egyik arcát mutatja meg: az éjjeli sötétséget és az abba lopakodó fényeket megfesteni akaró művészt, aki hiszi, hogy a sötét ellenére a színek mély intenzitással képesek megjelenni a csillagos égen, az arcokon vagy bármely más felületen. Képein a színek, közelről szemlélve, egészen erős ecsetvonásokkal építik fel a távolról hullámzónak ható éjjeli eget, fénykörökben vibráló csillagokat, holdat. A látvány hatása nem kevés költőiséggel teljesedik ki, mindig új részleteket felmutatva. Sosem ér el a végső megoldáshoz, hogy milyen is a csillagos ég. Van Gogh sem lehetett soha elégedett, mert a hatások mindig mások, ahogy a festményei is. Újrarajzolódnak minden egyes rátekintéskor. Hangulatfüggők, ugyanakkor vagy épp ezért mestermunkák.

Az éjszaka színei (The colours of the night)
Amsterdam
2009. február - június 7.

Hozzászólás ehhez:

Van Gogh éjszakáján