A túlvilág szülötte

David S. Goyer nem vacakol az elején. Minden felvezetés, karakterbemutatás nélkül csap bele a lecsóba. Fut a lányka a parkban, mögötte máris ott settenkedik a sátáni kinézetű ötödikes, aki elébb átlényegül maszkos kutyává, majd becsalogatja a már említett poszterről ismerős popsi tulajdonosát a bozótosba. Szegény Casey alighanem még egyetlen horrort se látott életében, így enged a csábításnak. A felkészültebb néző már takarja is el a szemét, mert itt bizony durvaságnak kell következnie. És lám: az eb testű felső tagozatos sehol, az avarban viszont egy halott embrió figyel, szó szerint. Szerencsétlen lány persze halálra rémül, de aztán rögvest fel is ébred, mert csak álmodta az egészet.

"Gonoszabb vagy, mint egy ötödikes?"

Innen indulunk tehát és ezt a poént a film a röpke 84 perc alatt kb. 84-szer játssza el. Történik valami, a gyengébb idegzetűek a szívükhöz kapnak, aztán kiderül, hogy csak álom volt vagy képzelgés. Elsőre se valami ütős megoldás, sokadszorra pedig kifejezetten dühítő. Az idő viszont telik vele, ezért a történet csak lassan kezd formálódni. Annyit azért megtudunk, hogy Casey anyja öngyilkos lett, és a lány most ennek okait kezdi kutatni. Szörnyű titkokra derít fényt elhunyt ikertestvéréről, a megszületni vágyó gonosz szellemről és a náci Németországról. Ne csodálkozzon, ha ez esetleg valami ordas zagyvaságnak tűnik, mert tényleg az. Arról van szó, hogy Goyer copy-paste módszerrel összeválogatta az elmúlt évtizedek horror-kliséit, és ezzel le is tudta a forgatókönyvet. Olyan filmekből merít, mint az Ördögűző, a Kör,  Tükrök és a távol-keleti filmek, de a sok kiollózott ötlet sehogy se akar összeállni egy koherens egésszé. Tömítőanyagként szép nagy adag okkultista, misztikus rizsát zúdítanak ránk, ami ilyen mennyiségben már súlyos,akut idegnyél-sorvadást tud okozni.

"A fal adja a másikat"

Stilisztikailag nem sok mindent lehet mondani a filmről; tipikus multiplex-fosatás. Kevés a vér és a bél, ellenben sok a zörej, az alulexponált jelenet és a semmiből felbukkanó rém, szellem, gyerek, nagymama stb. Aligha ez volt az alkotók szándéka, de néha igen vicces a Túlvilág szülötte. A kifordult fejű, négykézláb suhanó bácsinak South Park epizódban lenne a helye. Ott jó poén lenne, itt vérgáz a dolog. A száját tátogató anyukára ugyanez vonatkozik. A színészeket se lehet igazán komolyan venni; Odette Yustman szép és sokat lófrál bugyiban, de se megijedni, se szenvedni nem tud igazán hitelesen. Gary Oldman a rabbi szerepében igyekszik elérni harmatgyenge filmekkel tarkított karrierjének legmélyebb pontját.  A többi színész az áldozati bárány szerepébe kényszerül.
Kezdő horror-nézőknek talán nagy élmény lesz a Túlvilág szülötte, nekik talán okozhat meglepetést ez a kiszámítható, olcsó és az unásig elcsépelt eszközökkel operáló film. Úgy is mondhatnám: nincs új horror, csak sok a csecsemő.

Értékelés:

1. Theodor 2009-04-07 19:51:16

No igen, az X-Aktákban általában jobb volt a sztori, pedig az ugye sorozat volt... de abban sem volt ennyi okkult akármi. Igen mélyen gyökerező kiforratlanságra vall a dolog :)
Egyébként egyszer nézhető, mint ahogy a kategória összes ilyen filmje. Mostanában valahogy nem készítenek túl jó filmeket ebben a kategóriában... de lehet, hogy csak erre is az igaz, hogy ha az egyiket láttad, mindet láttad.