Kétely

1964-ben járunk a bronxi St. Nicholas iskolában. Flynn atya (Hoffman) új idők új szavait hozza az ódon intézet falai közé, ahol eddig az igazgatónő, Aloysius Beauvier nővér tekintélyelvű vasfegyelme volt a miheztartás fokmérője. A politikai változások is elérik az iskolát, ahova első ízben vesznek fel színes bőrű diákot. Amikor a naiv, jólelkű James nővér (Amy Adams) közli az igazgatónővel benyomását, miszerint Flynn atya szándékai esetleg nem tisztességesek az új diákkal szemben, Aloysius nővér egyszemélyes keresztes háborút indít a férfi ellen. Bizonyítéka nincs, igazában mégis tántoríthatatlanul biztos.

Gigászok csatája

A film tulajdonképpen ennek a két embernek, és rajtuk keresztül két értékrendnek a küzdelme. A puritán, keménykezű, régimódi vas lady mint egy tornádó próbálja elsöpörni az iskolából a szabadelvű, modern tanítási és prédikálási módszereket preferáló fiatalembert. Két világ csap itt össze; hívhatjuk őket réginek és újnak, über-konzervatívnak és liberálisnak. Egy biztos, hogy a ’60-as években valami megváltozott a világban és az egyházban is. Flynn atya érzi és akarja a változást, Aloysius nővér viszont tűzzel-vassal irtaná. Kettőjük között, félúton helyezkedik el James nővér, akinek egyrészt imponál az atya, ugyanakkor aláveti magát az igazgatónő akaratának is. Ő lesz a „mi emberünk”, leginkább rajta keresztül, vele azonosulva tudjuk beleélni magunkat a történetbe. Mert a film címe találóan lett kétely; a néző se tudja az igazságot, ezért az ember akaratlanul is óvatos álláspontot vesz fel. Akármilyen szimpatikus is Flynn atya, mi van, ha bűnös? És hiába nem láttunk filmvásznon égetni valóbb szipirtyót Aloysius igazgatónál Ratched főnővér óta, mi van , ha mégis igaza van? Ez egyrészt izgalmas játék a nézői azonosulással, de veszélyes is; nem kedvelünk meg senkit, nem tudunk izgulni senkiért. Amikor James nővér eltűnik a színről, kicsúszik a lábunk alól a talaj, és olyan érzésünk támad, mintha két UFO-t látnák háborúzni a maguk zárt, saját törvényeik szerint működő világban. Ez a világ egyébként lehet bármilyen szépen és részletesen megrajzolva, nem a mi világunk. Emiatt nincs igazi feszültség a filmben.

Angyal vagy ördög?

A Kétely-t Shanley saját színdarabja alapján vitte vászonra, és a színházszag sajnos messziről érződik is a rajta. Nincs igazi drámai lüktetés, és a katartikus csúcspont is fájón hiányzik. Valahol a hatvanadik perc környékén kellett volna új sebességbe kapcsolni, vagy még inkább új üzemanyagot tölteni a műbe. Mert a lassú víz ugyan partot mos, de csak akkor, ha van hova eljutni. A Kétely már a felénél eléri saját határait, és onnan szinte ugyanazokat a köröket futja a végéig. Hiába egy zseni Roger Deakins, hiába alkot megint maradandót néhány beállítással és hangulati elemmel, a látvány sem elég izgalmas.
Így maradnak a színészek, akikre gyakorlatilag a film épül, és akikről csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni. Streep-nek nagyon kellett ez a film, hogy a Mamma Mia-ban nyújtott értékelhetetlen alakítását ellensúlyozza. Ez most újra egy hozzá méltó, egészen kiválóan megformált szerep. Hoffman-ra pedig szó sincs, akkorát játszik! Úgy alakította ki a gesztusait, hogy azok maximálisan kétértelműek legyenek; ha úgy nézem, az a szemöldökvonogatás a beismerés jele, ha máshogy, akkor egy végtelenül jó ember naiv rácsodálkozása az őt ért vádakra. Tényleg, csak az ő játékáért megéri a film a pénzét. Amy Adams is jó, bár az ő karaktere viszonylag egyszerű. Rövid szerepben még feltűnik Viola Davis is, hogy sallangmentes, borzasztóan természetes játékával megkoronázza a kitűnő színészgárda munkáját.
A Kétely összességében egy egész jó film, ami nem ítélkezik, és a végén is okosan kételyek közt hagyja nézőjét. Viszont ahhoz, hogy igazán nagy, hatásos és emlékezetes élmény maradjon, kevés. Akit érdekel két gigászi színész verbális összecsapása egy felejthető és kicsit felszínes történetben, annak csak ajánlani tudom.

Értékelés:

3. efes 2009-05-06 17:23:19

Ebben a filmben nem Streep, hanem Philip Seymour Hoffman a zseniális, ahogy egészen a film végéig, sőt azon túl is fenn tudja tartani a bizonytalanság látszatát szándékait, tetteit, motivációit és egyáltalán szerepe egész személyét illetően.

2. Szelle Ákos 2009-04-17 22:09:08

Kedves Janet! Lehet vitatkozni, de szerintem amit Streep művelt a Mamma Mia-ban, az hozzá nem méltó és über-gáz volt. A Kétely-ben viszont zseniálisan játszott, ezért valóban Oscarra jelölték - ezt én nem vontam kétségbe. Sőt, nagyon egyet értek vele.
Még annyit, h bár én valóban egy no-name cikkíró vagyok és túlságosan a filmekhez se értek, de annyit még én is tudok, h a tulajdonneveket nagy betűvel írjuk.

1. janet 2009-04-17 21:21:06

Azzal kicsit vitáznék (több tíz millió rajongóval együtt), hogy meryl streep alakítása a mamma mia-ban értékelhetetlen volt. Érthetetlen, hogy egy no name cikkíró, aki láthatóan nem ért a filmekhez kétségbe vonja még azon filmkritikusok véleményét is, akik streepet ezért a szerepéért is oscarra jelölték.