Címkék: filmkritika, Todd Phillips, vígjáték
Mi történik, ha négy fiatalember úgy dönt, egyikük legénybúcsúját a bűn városában, Las Vegasban akarják megünnepelni? Pontosan az, amire számítunk. Különböző tudatmódosító szerek segítségével eljutnak a filmszakadadás állapotába, hogy másnap ne emlékezzenek a világon semmire. De mi történik akkor, ha a következő nap a vőlegény szőrén-szálán eltűnik, a szállodai szoba katasztrófa sújtotta övezetté válik, a fürdőszobában egy tigris alszik, a gardróbban pedig egy gyerek? A kérdésre a Másnaposok című vígjáték adja meg a választ.
Az alaphelyzet, amiből a film kiindul, voltaképpen a legtipikusabb vígjáték-szituáció. Hőseink idegen környezetben, számukra ismeretlen helyzetben próbálnak boldogulni. Erre a sablonra már olyan klasszikus komédiák épültek, mint a Van, aki forrón szereti, a Segítség, felnőttem vagy éppen az Idétlen időkig. Természetesen a Másnaposok lényegesen durvább, vadabb és szókimondóbb, mint a felsorolt filmek, de szerencsére nem hiányoznak belőle „a kifinomultabb” poénok sem. Ahogy az várható is, a gegek legnagyobb részét az eszementnél is eszementebb helyzetek adják, illetve – ahogy az a mai vígjátékokban szokás – a szereplők szerencsétlenkedései és beszólásai.
Az alkotók tényleg kitettek magukért, és pompás helyzetkomikumokkal
ajándékoznak meg minket. Mike Tyson jelenetein sírva lehet röhögni, de remek a harcias kínai és a rendőrségi elektrosokkolós rész is. Ezek mellett számos jó, és sajnos néhány kevésbé jó jelenet is helyet kapott. Szerencsére utóbbiakból igen kevés van. Nem mondom, hogy végig a padlón fetreng az ember a film nézése közben (néha azért igen), de a mosoly bizonyosan végig ott ül az arcán. Ez pedig sokkal-sokkal több, mint amit a vígjátékok 90%-a manapság nyújtani tud. És, hál’ Istennek, gusztustalan, hányós, szaros jelenet is csak elvétve akad (pedig ettől joggal lehetett tartani a sztori ismeretében.)
Ami még nagyban hozzátesz a film élvezeti értékéhez, az a pompás szereplőgárda. Külön öröm, hogy friss arcokat látunk, nem pedig az elmúlt években agyonkoptatott vígjátékszínészeket. Mindenki nagyot alakít, de Zach Galifianakis egyszerűen fenomenális az igénytelen és szerencsétlen Alan szerepében. Csak ő és a figurája elvinné a hátán a filmet.
A Másnaposok összességében egy maximálisan szórakoztató és sokféle igényt kielégítő, rendkívül hangulatos vígjáték. Úgy érzem, az alkotók a maximumot hozták ki a meglehetősen egyszerű alaphelyzetből (és még arra is figyeltek, hogy hatalmas poénok maradjanak a stáblista alatt is). Valóban az utóbbi idők egyik legjobb komédiája, (igaz, a béka segge alatt lévő színvonal miatt ez nem olyan nagy dicséret), és bízhatunk benne, hogy a kiemelkedő bevételi eredmények miatt egyfajta etalonná is válik majd. A 2011-ben érkező folytatás számára mindenképp.
Értékelés: 8/10
Másnaposok (The Hangover, USA, 2009, 100 perc)
Rendező: Todd Phillips
Szereplők: Bradley Cooper, Ed Helms, Zach Galifianakis, Heather Graham, Justin Bartha
Hozzászólás írása
Összesen 1 hozzászólás
1. dave 2009-08-01 10:36:55
Ez a film nagyon király volt!!!