The Brothers Bloom - Szélhámos fivérek filmkritika

Pedig a történet mondhatni lerágott csont; a szélhámos testvérek, Bloom és Stephen egész életükben mások megkopasztásából éltek. Bloom már szeretne visszavonulni, ezért elvállalja az utolsó, nagy haszonnal kecsegtető balhét. A cél: megpumpolni az amerikai keleti part leggazdagabb facér nőjét, a hóbortos, különc Penelope-t.

A sztori ismert, műfaji elemei Johnson kezei között új életre kelnek. A rendező-forgatókönyvíró egy egészen különleges világba kalauzol el minket. A film ugyan itt játszódik a 21. század elején, de a szereplők, a díszletek, a miliő, a beszédmodor inkább a 19. század végét idézik. Furcsa, meseszerű univerzumot hoznak így létre az alkotók, kicsit a Nagy Hal mintájára. Nagyon szeretem az ilyen, mese és valóság határán játszódó filmeket, a Szélhámos fivérek atmoszférájának pedig nem lehet ellenállni. Azonban mit sem érne ez a világ önmagában, ha nem töltenék meg karakterekkel. Johnson forgatókönyve ebből csillagos ötösre vizsgázik.

A három főszereplő nagyon is élettel teli, szimpatikus és egyedi figura. Persze –igazodva a környezetükhöz – ők is egy kicsit elnagyoltak, de ebben a filmben valódi jellemfejlődést is megfigyelhetünk (nem is egyet), ami ritka kincs. A színészek ki is használják a laza szkript és a jól megírt jellemek nyújtotta lehetőségeket. Adrien Brody jó, mint mindig, Mark Ruffalo egy tőle szokatlan karakterben domborít nagyot. Utóbbira rá is fért egy jó alakítás a botrányosan ócska Vakság és abban nyújtott teljesítménye után. Viszont mindkettőjüket lemossa a vászonról a film női főszeplője, Rachel Weisz, aki élete egyik legjobbját nyújtja a kalandra vágyó, élete nagy részét burokban töltő zakkant milliomos csemete szerepében.

A forgatókönyv hemzseg a remek poénoktól, furcsa ötletektől, miközben a rabló-pandúr játszma is egyre csak bonyolódik és bonyolódik. Johnson épp csak annyira forgatja ki a műfaji szabályokat, hogy azért a film még a nagyközönség számára is élvezhető maradjon, de a szerzői filmek rajongói is megkapják a magukét (ilyen szempontból érzek némi hasonlóságot a Coen testvérek munkásságával, de Johnson érezhetően más utakat akar bejárni). „A forgatókönyv nélküli élet” gondolata az egész filmet végigvonul, ami egyrészt ad egy mélységet a filmnek, másrészt a filmkészítés folyamatára is utal. Zseniális koncepció.

Mindössze két apró negatív megjegyzés a film kapcsán: az egyik, hogy az első óra után kicsit nyúlóssá válik, veszít a tempóból, ami üresjáratokhoz vezet. A másik a befejezés: a Brothers Bloom-nak kb. háromszor van vége, de egyik lezárás sem elég frappáns, vagy meglepő. Az átverés átverésének átverése cseppet fárasztó. Ezen apró hibákat leszámítva azonban egy igazán egyedi hangvételű, remekül összeválogatott helyszíneken (Prága, Montenegró, Szentpétervár, Mexikó – mennyivel jobban illenek ezek a helyek egy ilyen filmhez, mint az egysíkú amerikai nagyvárosok) játszódó, pompás színészeket felvonultató alkotás a Szélhámos fivérek. Egy kicsit feszesebb vágással, markánsabb befejezéssel akár mestermű is születhetett volna.


Értékelés:



The Brothers Bloom - Trailer



The Brothers Bloom - Szélhámos fivérek
(The Brothers Bloom, USA, 2008, 114 perc)
Rendező: Rian Johnson
Szereplők: Rachel Weisz, Adrien Brody, Mark Ruffalo, Rinko Kikuchi
 
Erről a moziról a filmajánló ide kattintva olvasható