Valkűr

A világ legismertebb szcientológusa ezúttal Claus von Stauffenberg bőrébe bújt, aki 1944-ben egy jól irányzott bombával megpróbálta eltenni láb alól Adolf Hitlert. Társaival a Valkűr fedőnevű hadművelet megváltoztatásával akarták átvenni a Harmadik Birodalom irányítását. A történetről felesleges többet írni, hiszen bárki elolvashatja egy történelemkönyvben, vagy a Wikipédián. Hogy a film mennyire adja vissza hűen az eseményeket, nem az én reszortom megítélni, mindenesetre a görcsös igyekezet szemet szúró. Bryan Singer rendező annyira elveszik a részletekben, a korhű fegyverekben, egyenruhákban, és az események másodperc pontos rekonstruálásában, hogy ezzel gyakorlatilag minden feszültséget kiírt a filmből. Az első óra így történelmi képeskönyvvé válik. Ha egy kellemes hangú narrátor még el is mondaná, amit látunk, kész is lenne a Spektrumon vetíthető dokumentumfilm. Lehet, hogy ez így történelmileg hiteles, de dramaturgiailag nagyon gyenge. Aztán az utolsó fél órában felpörög a film. A merénylet és az azt követő események izgalmasak, pergőn vágottak. Mivel tudjuk, hogy hőseink kudarcot fognak vallani, ezért a feszültségforrás a banánhéj keresésében rejlik; min bukik majd el a látszólag tökéletes terv? Singer ezt is aprólékosan bemutatja, de a megelevenedett töri-óra hangulaton mindvégig képtelen túllépni.

Fél szem mindig az ellenségen

Talán célszerűbb lett volna a karakterekre koncentrálni, azokat árnyalni, és így közelebb hozni a nézőt a szikár tényekhez. De sajnos az alkotók egy jellemvonással elintéznek minden szereplőt: ez gyáva, ez megalkuvó, ez karrierista, ez pedig bátor. Így hiába a nagy volumenű színészcsapat, Tom Wilkinson-nal, Kenneth Branagh-gal és Bill Nighy-jal, ha nincs jellem, amit eljátszhatnának. Ha pedig már Hitler színre lép (egyébként teljesen feleslegesen), akkor legyen neki súlya, karizmája, ne csak egy statiszta keltse haloványan életre, mint itt. A főhős motivációit is egy mondatban ledarálják a film elején, onnantól kezdve nem vívódik semmin (például, hogy a családja esetleg többet ér-e), nem tesz fel kérdéseket. Őt játssza ugye Tom Cruise, akit lehet utálni, meg nagyon utálni, és elég nehéz is túllépni a vele kapcsolatos előítéleteinken. Persze nem vall kudarcot Stauffenberg szerepében, de nem is nyújt igazán emlékezeteset. Cruise az olyan színészek táborába tartozik, akik néhány nagyon jól kitalált arckifejezéssel tudnak le egy egész karriert (ld. Bruce Willis vagy Richard Gere). A „nagy szószban vagyunk, most mi lesz” nézés még így fél szemmel is elég hatásos.

Akik legyőzték volna...

Singer szolidan izgalmas krimije végig egyenletes színvonalú, de semmi extrát nem tud felmutatni. Néhol már-már csöpögősen patetikus és a náci szimbólumokat is túl hatásvadász módon használja, a befejezés pedig kilométerekkel túl van a jó ízlés határain. Hiába a valós események korrekt feldolgozása, ettől még nem lesz se drámai, se izgalmas a film. A Valkűr egyetlen üzenete az, hogy nem volt minden német náci. Ezt viszont – ha máshonnan nem, a Schindler listájából – eddig is tudtuk. Iparos munka. 

Értékelés:
 

2. Zsu 2009-10-10 14:29:48

Sajnos kifejezetten rossz film. Egyszernézős. Tényleg csak arról szól, hogy nem minden német (volt) náci. Semmi akció, semmi feszengés a fotelben. Kár érte, én nagyon vártam. Cruise-t én egyébként szeretem, és itt is jól-hitelesen hozza a karaktert, csak hát a storyboard sajnos rossz. Ezt pedig sajnos Cruise sem tudja kijavítani.

1. encsi 2009-08-07 19:59:45

I LOVE S.TAMÁS
C