Kikötő Online

Népszámlálás – magyar módra

2011-10-28 11:28:56 Vaszari Judit

Azt hittem, így kezdhetem: már a rómaiak is. De nem, azt kell, hogy írjam, hogy: már a kínaiak is időszámításunk előtt a harmadik évezredben megszámláltattak. Aztán persze a rómaiak is tartottak népszámlálásokat, őket leginkább alattvalóik vagyoni helyzete érdekelte. A történészek a mai napig nem tudták tisztázni, hogy József és Mária tényleg népszámlálásra érkezett-e Betlehem városába.

Európában először, 1749-ben a finnek voltak kíváncsiak arra, hányan is osztoznak az ezer tó országán. Magyarországon először Mária Terézia kezdeményezésére, de már II. József uralkodása alatt, 1784-87 között tartottak népszámlálást. Rendszeressé a 19. század közepén váltak a népszámlálások, 1869-től többé-kevésbé pontosan tíz évente vettek számba minket. Érdekesség, hogy nők először 1920-ban lehettek számlálóbiztosok, akkor is csak a „megfelelő műveltségűek”. Az 1960-as népszámlálás alkalmával készítettek először Magyarországon utca és házszámjegyzéket, amit a következő népszámlálás alkalmával lakásjegyzékkel is kiegészítettek. (Hogy addig hogyan járt a postás?) Ma Magyarország történetének 15. népszámlálásának lehetünk tanúi.

A népszámlálás célja, hogy időben rendszeresen megállapítsa egy adott ország népességének létszámát, és bizonyos társadalmi mozgásokat jelezzen. 2011-ben mi más lenne érdekes, mint hogy vagyunk-e még tízmillióan, tartozunk-e valahova, hiszünk-e még bárkiben, bármiben, és mekkora a digitális írástudók aránya széles e hazában.

Szerintem egyik kérdésre sem fogunk hiteles választ kapni. Legalábbis, ha saját személyes élményemet általánosíthatom.

Vegyük sorra: vagyunk-e még tízmillióan? Kérdezőbiztosunk szerint olyan mindegy, hogy mi kimaradunk-e vagy sem, nem számít.

Hiszünk-e? Kérdezőbiztosunk vagy nagyon belefáradt már a munkába, vagy eleve így oktatták neki, de az érzékeny adatokra vonatkozó kérdéseket úgy tette fel: ugye nem (nemzetiségi, felekezethez tartozó, fogyatékos)?

Digitális írástudás? Október 16-ig lehetett kitölteni a kérdőíveket az interneten. Hozzám október 18-án ért oda a kérdőív. Nesze neked környezettudatosság, költséghatékonyság, internet-használat. Nyilván nem én vagyok az egyetlen – nem is titok, hogy a kérdezőbiztosok a személyes lekérdezésben anyagilag érdekeltek. Ennek ellenére a várakozásoknál jobban teljesítettünk, viszonylag magas, 18,6%-unk élt ezzel a lehetőséggel.

Viszonyom a népszámláláshoz semleges. Nincs üldözési mániám, nem rettegek attól, hogy idegen belépjen a lakásomba, nem csinálok titkot belőle hány szobánk van, nem gondolom, hogy az APEH (vagy hogy is hívják most őket) alig várja, hogy ezeket a kérdőíveket magához kaparintsa, nem gondolom, hogy az anonimitás ne lenne biztosítva. Azt sem mondom, hogy elhivatott állampolgárként alig várom, hogy színt valljak. Itt van, ez a feladat, csináljuk. De ha már csináljuk, akkor rendesen. Egyébként meg, majd’ minden adatot tudnia kellene valamilyen nyilvántartásnak. Azok közül egyiknek - másiknak, amik alapján ingatlanadót szoktunk fizetni, személyi számot, lakcímkártyát kapunk, és amikben való szereplésért, igazolvány vagy egyéb adat-kérésért, netán kötelező cseréért a fizetésem mérhető százalékát szoktam megfizetni. Semlegességem meginogni látszik, amikor szabálysértési bírsággal fenyegetnek, ha nem veszek részt.

Szóval érzékelem, hogy telik az idő, hogy lecsúsztam az e-népszámlálásról, sőt, a kérdezőbiztos sem ér ide, egy ívet ugyan betuszakolt a postaládánkba. Látom, hogy a héten gyakorlatilag egyik nap sem leszünk itthon estig. Hát fogom magam vasárnap, felhívom a megadott telefonszámot, hogy ugyan már, adjon nekünk még három ívet. Persze egy órán belül ott van személyesen. Ekkor hangzik el szánkból a kérdés, hogy mi lett volna, ha nem telefonálunk, és kapjuk a fentebb idézett választ, hogy tízmillió-egy vagy kettő, nem mindegy? Kiderül, az önkormányzat, amivel hosszan csatáztunk az ingatlanadó miatt (kardoskodtunk, hogy be akarjuk fizetni), üdülőként tartja házunkat nyilván. Nem is tudtam, hogy ilyen jól megy nekünk. Hasonló hangulatban folytatódik a kérdőív kitöltése, ő feltesz kérdéseket, lehetőség szerint válaszol is rájuk, némileg morcos, amikor korrigáljuk. Merthogy miért mondja a férjem, hogy volt tartósan külföldön, akkor még öt kérdést ki kell tölteni! És miért van nekünk egyetemnél magasabb végzettségünk, az is csak további kérdést jelent! Na, ne már, hogy még nemzetiséget is meg akar jelölni! És ugye nem tartozunk sehova, senkihez? Lányos zavaromban nemet mondok, mert azt hiszem, személyes érzelmeimre kíváncsiak, aztán később gondolkodom el, hogy hiszen keresztlevelünk van nekünk is, a gyerekeknek is, az adó egyházi százalékáról is szoktunk rendelkezni, sőt, még az egyházadót is be szoktuk fizetni. Valamilyen viszonyunk van az egyházakhoz. Úgyhogy de. A kérdést leírva nem láttam, hogy most az egyházhoz tartozásra vagy a hitre kérdeztek rá? Szerintem nem mindegy.

Előzetes adatokat 2012 tavaszán, végleges adatokat 2012 decemberében láthatunk majd. Már nem biztos, hogy kíváncsi vagyok rá. Számomra biztosan nem lesz hiteles. Csak az a baj, hogy a következő tíz évben viszonylag sokat hivatkoznak majd rá, közép- és hosszútávú tervezések alapja lesz. És azt mondják majd, hogy én mondtam.

 

Hozzászólás ehhez:

Népszámlálás – magyar módra

Név:

E-mail: *opcionális

Hozzászólás: