Kikötő Online

X-faktor

Elég sanyarú állapota az a médiának, amikor az egyetlen nézhető műsora az X-faktor (na, jó, a dr. House-t leszámítva: ezen a két alkalmon kívül nálunk tévé nincs bekapcsolva.) A tehetségkutatók jók valóban tehetséget kutatni, de remek alkalom arra, is, hogy mások vélt vagy valós tehetségén szórakozzon az arra vágyó. Az előválogatásokat vagy hogy hívják nem is néztem, a döntőket hellyel-közzel követem. A színvonal ingadozó, az egész egy kicsit lapos, unalmas, képileg, tartalmilag egyaránt. De a legutolsó jó volt.

Fura szerkezet az olyan, amikor az dönt a versenyző sorsáról, aki felkészíti. Lehet mondani érveket pro és kontra egyaránt, hiszen ki ismerhetné jobban, mint aki egész héten vele dolgozik, ki ne ítélhetné meg jobban tehetségét, fejlődőképességét, kitartását, munkabírását, show-képességét. Ez a pro. Na de, ne felejtsük el, hogy éppen ez a helyzet emberi kapcsolatokat alakít ki, ami finoman szólva is elfogulttá tesz. Ismét ne feledkezzünk meg a show részéről: szavazatokat (ne adj’ Isten sms-t - értsd: pénzt ) kell hozni, el kell játszani, hogy a mi kutyánk kölyke a legjobb, legszerethetőbb, leg-leg. A mentorok nem színészek, nem is megy ez nekik annyira. Ez a kontra. Mindemellett nincs rosszul összeválogatva a zsűri, Ferót egész szerethetővé teszi, Geszti és Malek is rendben, nekem csak Keresztes Ildikóval van bajom, vele sok, de hát ez csak nekem fáj. Az a típusú nő, aki minden nőkkel kapcsolatos sztereotípiát igazolni látszik. Ettől a szakmához még érthet, csak a stílusát nehezen viselem.

Szegény Ördög Nóra olyan szép nő, keményen dolgozni kell, hogy rontsanak rajta. Sajnos sokszor sikerül. Ha másért nem, ezért elismerés illeti az öltöztetőt és a fodrászt. A versenyzőket sem mindig sikerül ruhailag eladhatóvá tenni. Értem én, hogy a trend nagyon fontos, de ha valakinek nem áll jól valami, akkor ne erőltessük.

De miért is ragadtam tollat? Mert a szombat este (11. 12.) jó volt. Az egyébként gyenguska mezőnynek (én nem látom senkiben a jövő sztárját) jó napja volt. Ez köszönhető annak, hogy sokat énekeltek magyarul. Már megint nagyra törünk, persze a nemzetközi elismertséghez kell tudni egy kicsit angolul, de valljuk be, azért itt a magyar piacra keresünk színvonalas előadókat. Talán, teszem hozzá kicsit kötekedve, magyarul is lehetne találni elég dalt, ami kitöltse a versenyt. Vagy legalábbis nagy részét. Senkinek nem tűnt még fel ezekből a stábokból, hogy mennyit dob a versenyzők teljesítményén, ha magyarul énekelhetnek? Teszem hozzá rögtön, van, akién sokat ront. Mert szépen magyarul beszélni – énekelni nem mindenki tud. Aki nem tud, az nyomható egy darabig, de sztár nem lesz belőle, az fix.

Ákost énekelni merész dolog. Az előző évadban is megtette az egyik versenyző, még most is kiráz tőle a hideg. De Tarány Tamás jó volt. Nagyon jó. Jó volt a Friderika-szám is férfihangra. Tartalmas szöveget intelligensen előadni sem tud ám mindenki. Nem mellesleg énekelni is tud Kocsis Tibor. Nagyot nőttek a szememben. A kislány, Kovács Vera is jól hozta Tóth Gabit, kicsit még nőnie kell hozzá talán –tudják, az élettapasztalat – de nem állt rosszul neki. Lil C ahogy halad előre a műsor, kezd egyre érdekesebbé válni. Valószínűleg komoly személyiségfejlődésen megy keresztül, és ez egyre jobban áll neki. Mintha kezdené tudni definiálni magát a színpadias, üres gesztusok mögött. Szegény Rock Tenorsot jó hallgatni, végre egyszer nem ők párbajoztak, én bírom őket, de azt hiszem, a kemény igazság az, hogy a nézők a jóképűbb fiúkat szeretik. A kevés szavazat nem a hangjuknak szól, ebben biztos vagyok. Baricz Gergővel nem tudok mit kezdeni. Nem tudom, elhiszem-e amit csinál. Muri Enikő szépen énekel, talán kicsit túl színésznő, neki sem ártana egy önismereti tréning és ő lehetne a legjobb női hang idén. És a szombati kieső, Bagosi Alexa jót kirándult a szürke hétköznapokból, szerettük is, de tényleg csak eddig volt itt helye. Biztos nehéz most neki, de elmondhatja majd, legalább megpróbálta.

Érdekes, hogy bár a zenei műveltség komoly és kitartó munka eredményeként szerezhető meg, mégis létezik egyfajta kollektív bölcsesség, nagyon kirívóan csak ritka esetben tévednek a szavazók.

Kemény dolog a párbaj. A műsor talán legizgalmasabb része, itt végre megint ki lehet élni a kukucskálódás vágyát: mit is csinál, hogy is reagál más a stresszhelyzetre. Szép pillanatoknak lehetünk tanúi, érdekes módon ritkán az öröm a bentmaradó első reakciója, sokkal inkább az együttérzés a jellemző. Barátok, kollégák lettek, és ne feledjük, együtt táncoltak a borotva élén. Hát, most a másik esett le.

Az X-faktor megadja a 15 másodpercnyi hírességet. Aki tényleg a show világába született, az élni is tud vele. A társadalom mobilitásának sajátos tényezőjét tisztelhetjük a tehetségkutató műsorokban, és mi szeretjük a szegény ember legkisebb fiáról szóló történeteket. Szurkolunk nekik.
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | X-faktor

Név:

E-mail: *opcionális

Hozzászólás: