Szabad kikötő
DTK, BTK, PTK – vagy mi van?
2011-10-24 16:08:07 Reményi AnettMárciusban D. Tóth Kriszta elköszönt a Híradótól és az m1 kedves nézőitől. Májusban már arról szárnyalt a bulvársajtóban a hír, hogy D. Tóth Kriszta eltűnt – pedig dehogy, kisvártatva az Ünnepi Könyvhéten dedikált, amikor is a Lolával az élet Nagylánykönyvével búcsúzott a Nők Lapja olvasóitól. Mint kiderült, más fajta könyvre és más tévés szerepre készült. A könyvről még csak ejtett néhány szót, de az újabb televíziós megjelenéséről szinte semmit – meglepetésnek szánta és ez sikerült!
Az ősz beköszöntével indult az új tévés-évad. M1-es plakátok lepték el utcát és teret, jó néhányon, a korábbiaktól eltérő, amolyan vampos külsővel D Tóth Kriszta mosolyog, meg a DTK neonzöldje vibrál. Az erőltetett, fantáziátlan betűnév nem áruvédjegy, show műsort takar, D. Tóth Kriszta show-ját. Húúú...
Na és akkor lepődik meg csak igazán az ember, hogy a kedves, mindig visszafogott és mértéktartó híradós, a felkészült riporter, a brüsszeli tudósító milyen fába vágta fejszéjét. Azt is mondhatnám jobban meglepődik, mint amikor Stahl főzni kezdett, Pálffy meg politizálni és bort kóstolni.
A műsortípusok közül el tudtam őt képzelni egy Kandász-féle Szülőszoba típusú dokumentum-realityben, szociális témákat feltáró intelligens riportsorozatokban, Frei-féle külföldi csodabogár-gyűjteményben, esetleg gyerekeknek/gyerekekről szóló sorozatban.
Ha valamit nem vártam tőle, az épp egy sokrétű, humoros, beszélgetős, pörgős, sztáros, szereplős, pimasz talk-show. Különösen nem színpadon, közönség előtt. Egyszerűen mert alkatidegen. A média ugyanis beskatulyáz. Ráadásul D Tóth Krisztát már legalább három szerepben megismerhettük – híradós, kisgyermekes újságíró és meseíró anyuka. Nem könnyű visszafogott intellektuelből, aggódó családanyából szexis, kötetlenül csacsogó, gátlástalanul önmagát felvállaló show-manné – de pláne womanné!- válni. Hogy Kriszta vágyott rá azt a legteljesebb mértékben megértem. Lehet tehát próbálkozni, de nagy a tét. Minimum le kell hengerelni a közönséget. És nemcsak a stúdióban ülő lelkes tapsolókat, de a tévénézőket is. Na, most ez az első adással nem sikerült, és bármilyen jóindulattal ültem le a második elé – akkor sem. A műsorban DTK –hú, ez a név!- inkább kissé megszeppent, mint pimasz vagy merész. Sem ő, sem a rendező nem tudja kézben tartani az adást, a beszélgetések szétesnek, a poénok lagymatagok, és a zene - ha a legutóbbi adás Odettére gondolok nemhogy show-műsorba nem való, ahol széles rétegek általános ízlését kellene kielégíteni, de még egyetemi klubba is alig. Briliáns színészi képességek kellenének egy milliárdos pókerjátékos átveréséhez, a chilei bányászhoz pedig szimpla empátia helyett némi drámaiság és sok-sok valóságérzék, amely egy kiváló riportertől elvárható. Elvárható, hogy tudja, nem csak az „akkor és ott”, hanem az „itt és most” is érdekes. Sőt, a médiában sokszor csak az érdekes igazán. A túlélés jelene és mai valósága. Az interjúk épp arra adnak lehetőséget, hogy ne kelljen nagyon idegen talajra tévednie! Itt nem lehetne zavarban attól „hogy van lába!”. Mert a jól sikerült beszélgetések mellett még csak beleférne, hogy ügyetlenül zenél a műanyagcsöveken, hogy a kaszkadőrmutatványban eltörik a lábujja, etc. De sajnos D. Tóth Kriszta azt a részét sem tudja hozni a műsornak, amiben nem kevés gyakorlata van. Mert szerepelni szemben a valóságos uszkve százfőnyi közönséggel egészen más, mint a virtuális több százezerrel. Trend ide vagy oda, ha már D Tóth Kriszta tele-showt készít, alkatához jobban illet volna, a Vitray, Kepes, Vámos Miklós által kitaposott út. Mert ahhoz bizony megvan a tapasztalata és az a fajta szereplés sem érte volna váratlanul. Így viszont látunk egy szemérmes, szorongó, elpiruló intellektuelt, aki a műsor kedvéért játssza a szexis, pimasz vampot. Kriszta, légy önmagad! A DTK-t meg maradjon áruvédjegy vagy akármi más….
Hozzászólás ehhez:
Kritika | DTK - D Tóth Kriszta showműsora az M1-en.
A Nemzeti Kulturális alap támogatásával:
