Kikötő Online

Csak a díszlet változott – Beszélgetés Garaczi Lászlóval

A II. Pécsi Irodalmi Fesztivál keretében számos neves íróval és költővel találkozhatott a közönség. Garaczi László író a megjelenés előtt álló, „Lemúrvallomás-sorozat” harmadik darabja kapcsán érkezett Pécsre. Az Arc és Hátraarc című regényéről, ezen kívül a városhoz kötődő emlékeiről és terveiről beszélgettünk.

A regényben a katonaemlékek mellett egy fiú-lány kapcsolat is felsejlik, erotikus hálót fonva finoman a mű köré. Ez mennyiben volt kritika a mai fiatalok kapcsolataira nézve?

Kritika biztos, hogy nem akart lenni. Ez egy regény, egy történet, van egy főhőse, aki megismerkedik egy lánnyal, és szerelmes lesz, próbálnak járni, de problémák merülnek fel. Úgy gondolom, hogy ez olyan alaphelyzet, mely igazán, mélyen nem változott az elmúlt évezredekben. A fiam most tinédzserkorú, és úgy látom, az ő ilyen típusú keresése alapjában véve nem más, mint amilyen az enyém volt, vagy amilyen az ókorban lehetett. Nem gondolom, hogy ma lényegesen mások lennének a fiatalok, mint régen. Talán a kommunizmus miatt az egy kicsit nehezebb kor volt, kevesebb szabadsággal, ma lehet utazni, vagy ott az internet, több a lehetőség. Azt azonban nem jelenteném ki, hogy könnyebb a fiatalok élete. Ez a nagy szabadság sem egyszerű dolog, és a felnövés alapvető konfliktusai ugyanazok, csak a díszlet változott.

Sok volt az életrajzi elem, vonulat a műben. Mekkora részben épült ez valós élményekre, és mennyire engedett teret a fikciónak?

Gondolom, nagyjából fele-fele az arány, vegyesen. Nem ragaszkodtam a saját történeteimhez, emlékeimhez, de azokból indultam ki, felhasználtam őket, aztán sokszor megváltoztak bizonyos motívumok, események. Sok mindent én találtam ki, és sok olyasmi is került a regénybe, amit mástól hallottam, ezekből a forrásokból gyúrtam össze a regény anyagát. Nehezen lehet már szétválasztani, hogy mi az önéletrajzi és mi a fikció, ezek végérvényesen összekeveredtek.

Pécsen vagyunk. Milyen emlékek kötik a városhoz, milyen sűrűn látogat el ide?

Nagyon sok ember, emlék fűz ide, Magyarországon a három legkedvesebb városom közül Pécs az egyik kitűntetett. Egyrészt rokonaim laknak itt, unokanővérem és unokabátyám. Másrészt itt van a Jelenkor folyóirat, akik pályakezdésemtől szeretettel fogadták az írásaimat, sokat publikáltam náluk. Többek között ezért is sokat járok a városban, évente egyszer-kétszer biztosan megfordulok itt. Következő látogatásom júniusban lesz, a POSZT-on az Ovibrader című darabomnak a felolvasó-színházi bemutatójára jövök.

Szóba került a színház. Folyamatosan vannak színpadi bemutatói, filmek is köthetők a nevéhez. Ez most mennyiben aktuális? Mennyire fontos ez az írás mellett?

Én ezt nem „mellett”-nek érzem, a színház számomra egyenrangú a prózával, vagy a versekkel. A Nemzeti Színházban van egy darabom, amit lehet, hogy a jövő évadban bemutatnak, és van ez a másik darab, amit most fejeztem be, és itt Pécsett fogják először felolvasni. A Plazma című darabom több helyen van műsoron.

És most, hogy kész a könyv, jönnek a könyvbemutatók, felolvasások. Utána pihenést tervez, vagy van már esetleg újabb ötlete?

Tervezek, persze, vannak ötleteim. Amíg nem jelenik meg a könyv, nagy munkát nemigen fogok elkezdeni, rövidprózákat írok, felkéréseknek teszek eleget. A nyár mindig zűrösebb, utazgatós időszak, nem tudom még, hogy belevágok-e valami nagyobb munkába. Úgy néz ki, hogy lehet egy színházi felkérés egy újabb darab írására, de még pontosan nem tudom, hogy mit fogok csinálni. Az biztos, hogy sokáig nem leszek tétlen, nem nekem való.


fotók: Jancskár Elvira

Hozzászólás ehhez:

Garaczi László interjú