Kikötő Online

Csoda a szabadban

Interjú Matthias Rettner rendezővel, a Pan.Optikum társulat producerével

Gigantikus elemek, nem hétköznapi látvány és szívszorító, s mégis reményteljes tanulság. Ezek voltak jellemzőek a PAN.OPTIKUM társulat Transition című előadására, melyet itthon a Sziget Fesztivál alkalmával tekinthetett meg a nagyérdemű. A szabadtéren játszódó darab, melynek fő motívumaként az ember önmagát keresi, próbálja definiálni, mialatt jósok és mitológiai alakok kísérik, a mondanivaló illusztrálására nem csekély eszközöket mondhat magáénak, mint például hatalmas daruszerkezetek, emelők, képek, tűzijáték. Az összhatás varázslatos. Az akciószínházról, a társulatról és a fogadtatásról Matthias Rettner rendezővel, producerrel beszélgettem.

- Olvastam, hogy a PAN.OPTIKUM társulat 1982 óta működik. Mi volt az eredeti koncepció, mikor ez az együttes dolgozni kezdett? Mi volt az eredeti terv, elképzelés?

MATTHIAS RETTNER: A kezdet a 80-as években volt. Volt néhány zenész és festő, akik a vizuális művészetekben dolgoztak és együtt akartak létrehozni kültéri előadásokat. Mind Nyugat-Berlinben éltek, ezért itt valósítottak meg produkciókat, melyekben nagy szerepet játszott az építészet, a nagy képek, elemek valamint a zene. Minden jól működött a határok megnyílásáig, utána jött egy nagy változás. A nyugati kormány a nyitás előtt rengeteg pénzt adott Nyugat-Berlin „kis szigetének”- mert olyan érzés volt, mintha Nyugat – Berlin egy sziget volna – mert meg akarták mutatni a világnak, hogy a berlini kultúra él, nemcsak a klasszikus zene oldaláról nézve, de a független színházak tekintetében is. 1989-től ez a támogatás egyik hónapról a másikra szűnt meg és sok tagnak a túlélés érdekében más munka és lehetőség után kellett néznie és elhagyni a várost. A művészeti rendező és egy zenész is elköltözött Berlin ellentétes oldalára, Freiburgba, ahol klasszikus, opera projekteken dolgoztak zenekarokkal. 1999 végén találkoztak egy pirotechnikai csapattal is Stuttgartból, akikkel szintén hosszú távú együttműködés vette kezdetét. Végül eldöntöttük, hogy újra belevágunk abba, amit 17 éve elkezdtünk, hatalmas látványos produkciók létrehozásába a városok közepén. Általában a városok piacterein, nagy közterein játszunk.

- Milyen produkción dolgoztak legutóbb?

MATTHIAS RETTNER: Néhány hónappal ezelőtt Nagy Britanniában, Durhamban dolgoztunk együtt hip-hop táncosokkal és helyi rézfúvós bandákkal a Durham Brass Festival (Durham Rézfúvós Fesztivál) fináléján. Erre a produkcióra az év elején kezdtük el a szereplőválogatást 17 és 22 év közötti fiatalokat, akik nagyon jó hip-hop táncos képességekkel rendelkeznek. A kiválasztottak egy kéthetes workshop keretein belül tanulták meg a koreográfiát.

- Elég volt erre a két hét?

MATTHIAS RETTNER: Már korábban küldtünk a helyieknek videoklippeket a mozgásokról, amiket két hónapig gyakorolhattak. Áprilisban az egyik táncoktatónk kiválogatta közülük azokat, akik részt vehettek a produkcióban.

- Meg szokták beszélni a közönséggel az élményeiket az előadásokkal kapcsolatban? Az önök színháza a klasszikus színházi részek mellett az akciószínházból kifolyólag rengeteg nem szokványos, hihetetlenül látványos elemet tartalmaz, említsük csak például pirotechnikai, akrobatikai betéteket...szeretik ezt az emberek?

MATTHIAS RETTNER: Azok, akik szeretik, azt mondják, ezt mindenki szereti. De ebben az is benne van, hogy általában az jön oda megmondani a véleményét, akinek tetszik, amit csinálunk. De természetesen olvasom a kritikákat is. Úgy gondolom, a látvánnyal közvetíteni az érzékenységet egyszerűbb, mint a történetet átadni. De mindig minden függ attól is egy picit, hogy hol játszunk. Egy Fesztiválon például, ahol a néző akár a negyedik, ötödik söre után van, nem valószínű, hogy tudja követni a történetet, de élvezi a képeket. Mi azonban természetesen arra törekszünk, hogy mindenféle körülmények között a produkció teljes mondanivalóját közvetítsük. Például a Transition című előadásunkat (ezzel a produkcióval vettek részt idén a Sziget Fesztiválon is. ) játszottuk néhányszor Szilveszterkor, ami nem volt túl sikeres, mert a nézők az év utolsó óráiban nem voltak túl nyitottak az elgondolkodtató dolgokra, élvezték a tűzijátékot, de elsősorban táncolni, szórakozni akartak. Nem ez volt a legmegfelelőbb előadás erre az alkalomra. Talán az új produkciónk, amit Durhamban a hip-hop táncosokkal készítettünk, jobban megfelelt volna. …De összességében szeretik, amit csinálunk, hatalmas sikereink vannak, és a világ minden pontjáról meghívtak minket.. Az előadások sikere attól is függ, hogy mik az előzetes elvárások.

- Milyen hosszúra nyúlik egy teljes próbafolyamat?

MATTHIAS RETTNER: Egy ilyen show-t létrehozni, mint a Transition, 9-10 hónapig tart a kezdeti megfogalmazástól, gondolkodástól, a laboratóriumi modellezésen, próbálkozáson keresztül a próbafolyamatokig. A teljes csapattal való összepróbálás 4-6 hét alatt zajlik le. A végleges próbák ideje 2 hét, amikor már a tűzijátékokat és a költségesebb elemeket is kipróbáljuk, elrendezzük.

- Hány ember dolgozik egy produkción egy este?

MATTHIAS RETTNER: A Szigeten huszonhatan voltunk. A teljes együttes létszáma pedig negyven fő.. Természetesen nem látni mindig mindenkit, mindenkinek megvan a maga szerepe.

- Hogyan szerveznek meg egy ennyi embert igénylő produkciót?

Nem egyszerű. Például a vezető színészünk itt, híres színpadi és filmes színész Németországban, természetesen rengeteg lehetősége, meghívása van, a független színház színészei általában cirkuszban vagy más kisebb társulatban is játszanak, ezért le kell kettőznünk a szerepeket és a színészek beszélik meg egymás között, ki melyik fellépést vállalja el. Nem kérdezhetem meg minden meghívásnál mind a 25 emberemet, hogy ráér-e.

- 2005-ben már voltak itt Magyarországon a Sziget Fesztiválon, majd az idén újra visszatértek. Milyen benyomásuk van a magyar közönségről? Sikerült érthetővé tenni az előadást és átadni a mondanivalót?

MATTHIAS RETTNER: Az érthetőség érdekében fordítottuk le a szöveget magyarra is. Általában németül játszunk és az adott ország nyelvén elhangzik egy minden mondatot ismétlő fordítás. A Sziget esetében a németet angolra váltottuk, mert sok olyan ember is megfordul itt, aki nem nagyon érti se a magyart, se a németet – vegyük például a franciákat – így a legközérthetőbb útnak az angol bizonyult. Azt nem tudom, hogy konkrétan a magyarokban milyen benyomásokat kelthetett ez az egész, de az tény, hogy mi, Németországból, elég nagy érdeklődéssel követtük a Magyarországon zajló eseményeket az elmúlt évben, kezdve a kormányváltástól a sajtójogok változásáig. A mi történelmünkkel a hátunk mögött elég érdekes látni az itt végbemenő változásokat. A darabunk témája talán nagyon is aktuális, mert a „határok közt gondolkodásról” szól. Arról, ha valaki azt gondolja, az ő igazsága az egyedüli valós igazság, és aki mást gondol, az ellenség. Mi is ezt gondoltuk a háború végéig. Két héttel ezelőtt Norvégiában játszottuk. Az az ember, aki lemészárolta a többieket, pontosan ugyanígy gondolkodott. Csak mindig az ellenség változik.

Milyen tervei vannak az együttesnek a közeljövőben?

MATTHIAS RETTNER: A következő nagy produkciónkon London mellett munkálkodunk egy világhírű opera és balett koreográfussal, Wayne McGregorral. Nagy kihívás vele dolgozni, hisz ő eddig csak olyan színpadokon alkotott, mint például a Royal Opera House, vagy a Budapest Opera…nagyon jó improvizációs készséggel rendelkezik. Nekünk arra kell ügyelnünk, hogy nagyon tiszta struktúrákban gondolkodjunk, mert legalább hatezer ember mozgatása van a kezünkben összesen. Minden szempontból nagy kihívás. Ezután Franciaországba megyünk és a következő év produkcióin dolgozunk. Sok helyre hívtak minket a hip-hop projekttel is, Ausztráliában és a Jerusalem Festival-on is fellépünk majd. Egy klasszikus darabot is bemutatunk, Prokofjev: Rómeó és Júliáját, de természetesen ezt is hatalmas elemekkel, egy ipari környezetben adjuk elő, rapperek közreműködésével.

Hozzászólás ehhez:

Interjú | Matthias Rettner rendező - Pan.Optikum társulat