Sziluett

Szép szóval és tiszta szívvel…

József Attila kérlelhetetlenül és elszántan politizált, ugyan olyan szenvedéllyel, ahogyan szeretett.

„Soha többé nem akarok bálványokat.”

Egy hete jelent meg a Fiatal Írók Szövetségének kiadásában Hanula Zsolt A fiúk nem sírnak című novelláskötete. Ez alkalomból beszélgettünk a szerzővel /és egyben lapunk ...

Színház a szőlőtőkék között

Palkonyán, a régi kőbánya helyén, a hegyoldalban magasodik a Mokos család pincéje. Az egyik legfiatalabb villányi borvidékhez tartozó pincészet, amely több különlegességgel is kitűnik a ...

Reggeli Beck Zolinál

A 30y frontemberét faggattuk Szentimentáléról, Rájátszásról, és arról, hogy mire számíthatunk idén az Ördögkatlanon.

Szokás szerint Quimbyvel nyit a Katlan

Szinte már hagyomány, hogy az Ördögkatlan Fesztivál a Quimbyvel nyit. Idén sem lesz ez másképp. A koncert apropóján Kiss Tibivel beszélgettem a zenéről, festészetről és ...

Én szeretem, ha van valami indok, miért üldögélek Villányban

Interjú Lovasi Andrással

2012-07-23 11:13:35 Faragó Beáta

Fesztivált szervez, koncertezik, szóló lemezt készít és zenei színdarabot ír. Lovasi Andrással, az Ördögkatlant immár 5. éve, hagyományosan záró előadóval egy fergeteges Kiscsillag koncert előtt beszélgettünk a zenekarról, a Katlanról, Zoránról és egy jó ízlésű takarítónőről.

Hogyan kerültél kapcsolatba az Ördögkatlan fesztivállal?
Elsősorban valószínűleg a földrajzi kapcsolatok okán, aztán meg Bérczes Lacit korábbról ismerem, így már akkor hallottam a programról, mikor az még gyerekcipőben járt. Mondta, hogy a Bárka Kapolcsi helyszínét át szeretnék hozni Baranyába, és ott kitalálni egy új fesztivált. Igazából büszke vagyok arra, hogy bár karakterében más a két rendezvény, de szerintem a két legjobban szerethető fesztivál a nyáron Baranyában van. Az egyik a Fishing, a másik az Ördögkatlan.

Számos programod volt korábban a Katlanon, Kiscsillaggal, a Budapest Bárral, Lackfival és Háy Jánossal együtt.
Az előző év a saját számomra is áttekintés volt, hogy mi mindent csináltam az utóbbi 1-2-3 évben. Ami új és nagyon jó volt, az egy tavalyi beszélgetésem Háy Janival. A beszélgetés közben, életemben először gitároztam a nyilvánosság előtt, egyedül. Ezt nem szoktam, nem nagyon szeretem, és ezért ez az egyik legemlékezetesebb esemény. Váratlanul jól sült el, meg én is élveztem. Úgyhogy azóta is gondolok rá, hogy majd még csinálok ilyeneket.

Háy Jánossal és a Csiky Gergely Színházzal más kapcsolatotok is volt, nevezetesen a Kéz, ahol Te írtál zenét egy Háy drámához.
Igen, ez már a későbbi fejleménye volt annak, amihez akkor nekikezdtünk. János írt egy darabot, én pedig a betétdalokat. Ez úgy két éve indult, és tavaly decemberben volt a bemutatója. Vannak kérdőjelek azóta is bennünk, de Bérczes Laci szerint egy jóízű kísérlet volt, viszonylag jó szériát élt meg a darab. Én mindenesetre sokat tanultam belőle. Az alkalmazott zene más műfaj, és sok olyan kihívást tartalmaz, amivel most találkoztam először.

Lesz folytatása ennek a kísérletnek?
Most egy saját darabon dolgozom, ami már régi tervem. Ez nem annyira zenés színház, inkább színházas zene, egy dramaturgiai szál mentén szerveződő dalfüzér, ami a Kiscsillag meglévő és újonnan születő dalaira épül. Nem kizárt, hogy jövőre az Ördögkatlan programjába is beillesztenénk, ha a szervezők is úgy szeretnék.

Mesélj erről egy kicsit! Mit szeretnétek színre vinni?
Az a címe, hogy Semmi Konferencia. A kiinduló helyzet, hogy Svájcban, egy városban él egy kisfiú, akinek az anyukája mindig szomorú, és hát emiatt a kisfiú is szomorú. Mindig kérdezi az anyukájától, hogy mi a baj, és hát az anyukája mindig azt mondja neki, hogy semmi. A kisfiú pedig kitalálja, hogy meggyógyítja valahogy az anyukáját, és elhívja hozzá azokat, akik tudnak valamit a semmiről, igen ám, de hogyan? És kitalálja, hogy a semmiről szervez egy konferenciát. Nyilván egy olyan konferenciát, ami nincsen. Erre hívja meg a semmi szakértőit, akik tudhatnak valamit a mindenségről, és így annak párjáról: a semmiről, egy középkori moralitásjáték mai megfelelőjeként, szimbolikus figurák elindulnak megfejteni a semmit. Igazából nem is maga a végkifejlet az érdekes, hanem az út, ahogy elindulnak és eljutnak a konferenciára.

Színház lesz vagy koncert?
A dramaturgiai rész sokkal jobban támaszkodik majd a dalokra, mint mondjuk a János darabjában, ahol a párbeszédek vitték előre a dramaturgiát, és a zene inkább csak értékelt, központozott és hangsúlyozott. Itt kevesebb szöveg van és több zene. Az biztos, hogy a Kiscsillag zenei bázisára épül. Igazából most még a dalokban gondolkodom, a vattát majd később tesszük hozzá.

Zenélsz, szervezel, ezer dologban részt veszel. Milyen érzés az (most, hogy talán már megbarátkoztál a helyzettel), hogy egy zenekarod van?
Most elkezdtem csinálni egy szólólemezt is, de ez még nagyon gyerekcipőben jár. A Kispál utáni első 1-2 év azzal telik, hogy már nem dolgozom be a Csík zenekarba vagy a Budapest Bárba vagy máshova, hanem elkezdtem a saját dolgaimat kicsit erőteljesebben építeni. Az utolsó két év olyan szempontból nagyon kemény volt, hogy a sok produkció miatt elértünk odáig, hogy már egymást zavarták a fellépések és mindenki megsértődött. Nem akartam lemondani ezeket a sok barátságot is szülő együttműködéseket, inkább megritkítottam őket: olyan, kiemelt eseményen lépünk fel együtt a Budapest Bárral vagy a Csíkkal, ahol úgy gondolom, hogy még valami pluszt jelenthet, ha én is ott vagyok. A Kiscsillag lett az, amivel legtöbbet foglalkozom fejben. Ennek igazán most lesz majd látható eredménye.

A Fishing On Orfű saját rendezésű fesztiválod, emellett aktívan jelen vagy az Ördögkatlanon. Van emögött valamilyen kultúrmissziós törekvés?
Nem akarok népművelő vagy kultúrmisszionárius lenni. Nyilván vannak helyzetek, fesztiválok, amiket az ember jobban szeret. A koromnál fogva is nehezebben viselem a nagyon nagyra nőtt vagy nagyra fújt eseményeket. Ezek a kisebb, kedves fesztiválok állnak közel a habitusomhoz.

Részt tudsz venni rajtuk más szerepben, fesztiválozóként is?
Tavaly volt a legszörnyűbb a helyzet, amikor ráadásul díszvendég is voltam a Katlanon, de úgy estem ki és be, mert mindig volt fellépésem valahol máshol. Ennek nem nagyon örültem, de hát úgy jött ki. Viszont idén talán kicsit lazább lesz a programunk, szóval, amikor lehet, lent leszek, persze. Én szeretem, ha van valami indok, miért üldögélek Villányban.

Fesztiválszervezőként hogyan látod az idei Katlan programját?
Bérczest ismerve, látatlanban is nagyjából ki tudnám találni, hogy mik lesznek. Ez pedig egyáltalán nem baj, sőt. A Fishingnél is azt tapasztaljuk, mikor újdonságokról írunk, hogy általában nem azokat követelik, hanem hogy a tavaly jól sikerült előadók, programok legyenek megint. Nagyon ügyesen kell egyensúlyozni azzal, hogy jó ízzel tálalj újdonságokat. Ezek valamilyen módon a fesztivál jövőjét is meghatározzák, ugyanakkor a közönségnek is meg kell kapnia azokat a megszokott és biztos pontokat, amik miatt azt mondja, hogy ez tavaly milyen jó buli volt.

Számodra mik voltak ezek az emlékezetes Katlan-programok?
Ó, hát volt egy pár. Tavalyelőtt Kiss Tibiék házfestése nagyon tetszett, Cseh Andrissal és a szentendrei keramikus lányokkal. Kapa [Mucsi Zoltán] Nehéz c. darabját is meg szeretném nézni egyszer majd, mert nagyon jó volt az a 15 perc, amit láttam belőle, csak arról is el kellett jönnöm, úgyhogy nem tudom, mi lett a vége. Annyit kértem, hogy ne mondja el, mert még szeretném látni. Meg perszer rengeteg koncert. Palkonyán a Muzsikást néztem meg, jó volt a Csík is mindig és ott volt az első Sator Quartett koncertünk is, úgyhogy ezek mind jó emlékek. Meg a hevenyészett borkostolók. --- Gyere be fiam ilyet még nem ittál... Már megérte az a Kossuth-díj. Palkonyát szeretem.

Amikor 2 évvel ezelőtt megkaptad a Kossuth díjat, analógiaként a fiatalabb generáció Zoránjaként is írtak rólad.
Ma „elzoránosodni” inkább valószínűleg annyit jelent, hogy viszonylag alacsony amplitúdóval muzsikálni. Ez Zoránban annyira nem tetszik, de ha meghallgatjátok pl. az első két lemezét, az kiváló popsanzonokat tartalmaz. Magyarországon ő teremtette meg ezt a műfajt. Ifjú- és gyerekkoromban kifejezetten bírtam. Ha már valódi analógiát keresett volna a szakíró, akkor inkább a Quimby az, ami
a Zoránra fogékony közönséget megérinti az én generációm előadói közül. Amúgy nekem nincs bajom azzal, hogy ahogy az ember öregszik, egyre inkább megszokottá válik. Az egészséges sznobizmus, amelyik felfedezi a fiatal zenekarokat és azt mondja, hogy én már nem szerethetem a Zoránt vagy a Lovasit, mert azokat már mindenki ismeri, és már unalmasak, az tulajdonképpen természetes, mert ez viszi előre a világot. Én csinálom a dolgaimat, aztán ennyi.

Ahogy leültünk beszélgetni, pont a Ha az életben csendült fel a rádióból. Hogyan éled meg, ha meghallod magad?
Már nem is veszem észre, ha a háttérben szól egy dalom. Most volt egy kedves élményem. A lányaimmal múlt héten elmentünk vitorlázni, és a vitorláskikötő vécéjét takarította egy néni. A lányom elment mosdóba és röhögve jött föl, hogy apa, nagyon vicces, mert a néni, aki takarította a vécéket, Kispált hallgat; már végighallgatott egy csomó számot és énekli közben. Lementem és valóban, valamelyik kevéssé ismert Kispál szám szólt. Vannak rendes takarítónők az országban.


Az interjúhoz köszönet Hankó Viktor segítségéért

Hozzászólás ehhez:

Én szeretem, ha van valami indok, miért üldögélek Villányban | Interjú Lovasi Andrással

Milyen nap van ma?