Sziluett

A legjobb séfekkel a kulisszák mögött

A szerdai Bocuse d’Or európai döntőjén ott volt a 20 éves pécsi srác, Sándor Lőrinc is, aki a csapatok munkáját segítette. Így látta a versenyt ...

Útközben

Trembácz Éva Zsuzsa amerikai diplomatafeleségként kezdett blogot írni, majd könyveket, riportokat. Élt az USA-ban, Kínában, Afrikában. Könyvei egyéni humorral szólnak a kulturális sokkról és az ...

A legmélyebb érzés

1975-ben a BM III/I-es ügyosztályán megnyitják „Pápainé” beszervezési és munkadossziéját. A fia, majd harminc évvel anyja halála után 2014-ben értesül róla. Ennek megrázó dokumentuma az ...

Lord of Design

A pécsi Nick Galériában rendezett Betű-Szó-Kép Szimpózium meghívott díszvendége Frédéric Bortolotti, művészeti vezető, grafikus, képzőművész volt, aki a PTE MK tervezőgrafika szakán is tartott egy ...

A fiatal művészeket ott támogatjuk, ahol csak tudjuk

A szomszédos osztrák főváros, Bécs éveken keresztül a kulturális örökségéből és a hagyományaiból élt. Ám az utóbbi tíz-tizenöt évben mintha kicserélték volna. A város egyre ...

Segíts magadon és Detroit is megsegít - Exkluzív interjú

Hogyan látja két francia lány a Cadillac és Eminem fantomvárosát?

2012-07-26 09:01:58 Fekete Vali

Detroit egy régi francia város, 1701-ben alapította Sieur Cadillac, akinek neve, mint autómárka vált világszerte ismerté. A város az ipari forradalom jelképe, sőt, mi több, a világ autóiparának bölcsője. Ám a hetvenes évek óta Motor City a gazdasági folyamatok és a globalizáció áldozata lett. A munkanélküliség közel 50%-os, ahogy az analfabetizmus is az összlakosságának 47 százalékára jellemző.

A város jó néhány kerületében az árválkodó ipari létesítmények mellett elhagyott, üresen álló, lepusztult valaha jobb időket látott szecessziós lakóházak, villák kísértenek. A dicső múlt, a kiábrándító jelen és az alternatív programokra és új életvezetési modellekre épülő jövő mindannyiunk számára tanulságos formában jelenik meg Hélene Bienvenu és Nora Mandray dokumentumfilmjébe és a készülő film blogján, melynek címe: Detroit, je t’aime. A francia szerzőpáros Magyarországon csak a Kikötő Online-nak nyilatkozott.

A Petit Futé francia útikönyv budapesti szerkesztőjeként ismertelek meg, de tudtommal tudósítasz a La Croix francia napilapnak is. Jól beszélsz magyarul és lengyelül, hiszen Lengyelországban is éltél, no meg thaiul. Most pedig a Detroitról szóló dokumentumfilm forgatókönyvírójaként beszélgetsz velem. Miért éppen Detroit és miért „je t’aime”?

Hélene Bienvenu:

A film története valójában Nora és az én barátságunk kezdetéig nyúlik vissza. A párizsi Science Po-n ismerkedtünk meg /Institut d’études politiques de Paris/ ahol mindketten lengyelszakosok voltunk, majd Krakkói ösztöndíjunk alatt elkezdtünk foglalkozni az utópisztikus városokkal. Vagyis az olyan városfejlesztésekkel, amelyek az iparra építve a semmiből nőttek ki. Ennek egyik példája Brazília, Louvin Neuv, de épp Abudzsa vagy a posztkomunista városok, mint Nova Huta, Dunaújváros is. Az a terv született, hogy ezek jelenéről forgassunk egy filmet. A szinopszisunkat beadtuk Párizs város egy filmpályázatára, ahonnan támogatást kaptunk a forgatás előkészítésre, utazásra.

Időközben Nora Los Angelesben, az UCLA-n folytatta filmes tanulmányait, én pedig Budapestre költöztem. Közben tovább folytattuk négykezesünket, a már elkezdett szinopszisunkon, amikor azt a tanácsot kaptuk egy producertől, hogy próbáljunk egyetlen városra koncentrálni, és egy város példáján keresztül jobban analizálni a problémákat. Amikor Nora Detroitban járt és látta mivé lett mára az egykori Motor City, egy csapásra megfogalmazódott benne, hogy ez „az” a város. S amint én is szembesültem a tényekkel, tökéletesen egyet étettem vele. Hát ezért Detroit. „Je t’aime” meg azért, mert nagyon kell szeretni azt a várost, ha mindannak ellenére, ami ott történt, valaki ott marad vagy épp azért jön ide, mert ott lát valami lehetőséget.

És most hol tart a film?

Lassan, de forog. A francia nemzeti filmközponttól (Centre National de la Cinematographie) 2011. áprilisában kaptunk a támogatást a részletes forgatókönyv megírására. És valójában ennek a támogatásnak a segítségével tudtuk elkezdeni a munkát. Én nyáron illetve ősszel három hónapot töltöttem ott, Nora pedig azóta is folyamatosan ott él és dolgozik. Hamarosan én is visszatérek. Persze, ahhoz hogy kész legyen, még újabb forrásokra lesz szükség. Ezért készítettünk egy, Amerikában nagyon gyakori jól ismert és jól működő, úgynevezett oly crowdfunding kampányt.

Miről szól a film?

Detroitről nagyon sok és szélsőséges kép jelenik meg a médiában. Vagy elhagyott házait, üzemeit mutatják be - ami persze érthető, hiszen más városokban szerencsére ritkán láthatunk egész kerületeket elnéptelenedni - és ezzel együtt beszélnek az óriási munkanélküliségről, a drogkereskedelemről, a rasszizmusról és a jellemzően nem csekély bűnözésről. Vagy pedig arról szólnak a híradások, hogy milyen új milyen trendi életformák vannak itt, és hogy a Brooklyn-i művészek felfedezték Detroitot, a kortárs művészet új központját.

Mi Noraval szeretnénk bemutatni a kettőt együtt. Vagyis, hogy egy reménytelen helyzetbe került valaha virágzó ipari város, az állami erőforrások helyett - amelyek nincsenek -, milyen új lehetőségeket és együttműködési formákat talál arra, hogy életben tartsa önmagát. Detroit nem kevesebbet próbál meg, mint azt, hogyan lehet egy világvége után túlélni és új világot építeni.

Hogyan lesz az ipari fejlődés minta városából a gazdasági krízis emblémája?

A történet már az ötvenes években elkezdődött, de legmélyebb pontját a hetvenes évekre érte el. Az autó és motorgyárak tulajdonosi érdekei azt diktálták, hogy egyre olcsóbb munkaerőt keressenek és fokozatosan Ázsia felé orientálódtak. A városban más ipar és termelő ágazat nem lévén, a lakosság jelentős része munka nélkül maradt. Újabb munkahelyek létesítésére nem került/kerülhetett sor, ezért sokan, mivel eladni nem tudták, sokszor házaikat hátra hagyva költöztek el a városból, amelynek eredményeképpen egész kerületek néptelenedtek el. Ez annál inkább látványos, mert Detroitban egy-egy ház körül elképesztő méretű terek vannak egy összterületére nézve háromszor akkora városban, mint Párizs. A városon belül szinte csak azok maradtak, akik semmilyen egyéb lehetőséget sem találtak a maguk számára, vagyis elsősorban a képzetlen, aluliskolázott, fekete lakosság, akik a hivatalos adatok szerint 85%-ban lakják a várost.

A körülmények hatására megnövekedett a bűnözés. A maradék fehérlakosság pedig a külvárosokba költözött. Így egész városrészek váltak kísértetvárosokká. Gyönyörű, egy szebb korról tanúskodó szecessziós házak néznek gazos kertjeikkel a semmibe.

És hogyan lesz a krízis városából a civil kezdeményezések és összefogások úttörője?

Kezdetben és alapvetően a kényszer vitte rá a város maradék lakosságát egy fajta alternatív gondolkodásra. Egy olyan városban, ahol már szupermarket sincs, de ha lenne, akkor se nagyon tudnál miből vásárolni, és egyáltalán nem látsz hónapszámra zöldséget és gyümölcsöt, miközben óriási kertnek való területek vannak a városköpontban is a házak körül, könnyen rájössz, hogy érdemes mindezt saját magadnak megtermelni.

Akkor tehát, ami Magyarországon egyes politikus részéről megfogalmazódik a spórolás és önellátás kapcsán egyáltalán nem fantazmagória?

Mindaz a gyakorlat, amit Detroitban láttam, azt bizonyítja, hogy bizony nem. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ennek a perspektívának a felrajzolása egy kormányprogramban sikeres lehetne.

De visszatérve Detroithoz, azt mondod, hogy a kényszer sok mindenre ráviszi az embert?

Igen, a kényszer hatására születtek a Detroit-i városi kertek, ugyanakkor az eredményük valami nagyon korszerű: 100%-ban bio zöldségek, szemben a sarki boltban kapható chips-szel és wiskyvel. És innen tovább lépve, Detroitban létrehoztak egy alapítványt, amelynek célja, hogy bárkinek megtanítják, hogyan kell a földet művelni, veteményezni, palántázni, cserében viszont arra kérnek, hogy jutass az általad termelt zöldségekből majd a népkonyhára, ahol bőven fogy az ingyen leves. Egy másik alapítvány a lakások hőszigetelésével foglalkozik vagy épp kerékpárok összeszerelését és javítását vállalja és oktatja.

És szerencsére vannak újonnan megjelenő vállalkozások is, mint például az újrahasznosító üzem. Meg olyan cégek, akik részben az olcsó ingatlanok miatt, bár korábban kiköltöztek a külvárosba, most visszatérnek és ez sokat jelent, részben a munkaerőpiac miatt is, de még inkább a város presztízsének a visszaállítására érdekében.

Ehhez segít hozzá az egyetem programja is, ami szerencsére még itt található Detroitban, igaz, mint általában egy amerikai Campus nem sokat tesz hozzá a város életéhez. Ugyanakkor, ha valaki ingatlan vesz az egyetem környékén, az egyetem jelentős összeggel támogatja a vásárlást. Ha belegondolunk, hogy 500 és 5000 dollár között lehet házat venni Detroitban, nem csoda, hogy sok fiatal számára újfajta lehetőséget jelent, ha itt telepszik le. A városnak pedig ugyancsak új perspektívát jelent a kívülről jövő szellemi innováció.
Sok művész is vonzónak és inspirálónak találja ezt az óriás squatot. Az új letelepedések és vállalkozásoknak köszönhetően újraéledtek a város vendéglátóhelyei, annyira, hogy szinte egy egész kerületet jelentenek.

Van aki/ami összefogja ezeket a civil kezdeményezéseket és üzleti vállalkozásokat? Hogy vesz ebben részt az önkormányzat?

Az önkormányzat, azon kívül, hogy a szociális helyzetek alapján feltérképezte a város különféle negyedeit, valójában semmit sem tud tenni, hiszen nincs pénze.

A civil kezdeményezések ideológia bázisát különös módon egy nem akármilyen múlttal rendelkező 97 éves filozófusnő és polgárjogi aktivista aktuálisan megjelent műve jelenti. Grace Lee Boggs, aki épp úgy élharcosa volt a feminizmusnak, mint a fekete egyenjogúsági mozgalomnak, The Next American Revolution (A következő amerikai forradalom) című művében megfogalmazottak szerint, Detroitban már nem lehet a csodára várni. Poletown-tól Zug Islandig, a város sokat szenvedett a mono-ipar felszámolódásának hatásától. A detroitiaknak viszont ezzel szemben a saját erőn alapuló mikro-projektekben kell hinni, amelyek a helyi erőkre és szisztémákra épülnek. A mélydepresszióból a város a 2000-es évek környékén éledt fel. Ma a gyökereinél ragadja meg a problémáit és ez jelenti a valóságos megoldást és az újraéledő jövőképet.

Az amerikaiaktól pedig nem idegen a civil összefogás, a különféle projektekben való részvétel esetleg ezek némi anyagi támogatása. Hisznek abban, ha sokan adnak keveset abból is kijön egy használható tőke egy-egy jó cél érdekében. A www.kickstarter.com közreműködésével szerzett tapasztalatunk is ezt igazolja. A kickstarter egyike azon oldalaknak, ahol bemutathatod, ha bármilyen projekted van, és kérheted a civilek, mint egyszerű állampolgárok támogatását. Bár még egy hétig tart a kampányunk, örömmel mondhatom, hogy már eddig is nagyon sokan támogattak minket. Kampányunk elérhetősége: http://tinyurl.com/detroitjetaime
Örülnénk, ha még minél többen részt vennének benne. Mert sok kicsi sokra megy – ha jól tudom ez egy magyar közmondást.

Elég jól ismered a magyarokat. Hogy látod, hasonló helyzetben, mint Detroit, milyen alternatív válságkezelési projektjei lennének egy magyar városnak?

A nagy különbség Magyarországon Detroithoz képest, hogy az állam túlságosan sok dolgot vesz a kezébe. Ugyanakkor ez nem mindig eredményes… Néhány napot Tokajban töltöttem, ahol ugyancsak elég jelentős a munkanélküliség. Ahhoz, hogy támogatást kapjanak a helyi lakosok, közmunkát kell végezniük. Ennek eredménye úgy mutatkozik meg, hogy látjuk az utcákon söprögetőket, akik vagy tízszer söprik fel ugyan azt a részt.

Ugyanakkor például Fóton, ahol ugyancsak jártam, ott áll a Károlyi Kastély, amelynek a felújítását évek óta várják, de a szükséges engedélyeket még mindig nem kapták meg a munkálatokhoz. Detroitban ez nem létezik. Fel kell söpörnöd az utcád, ahol laksz, mert senki sem fogja megtenni helyetted. És ha veszel egy épületet, lényegében azt teszel vele, amit akarsz. Elég csak megszervezni a dolgokat ahhoz, hogy előre vigyük őket!

Csodálom, ahogy Magyarországon a mezőgazdasági hagyományokra építve hangsúlyosan megjelennek a helyi készítésű élelmiszerek, és hogy a magyarok mennyire szeretik és milyen büszkék ezekre a tájjellegű készítményeikre, úgy mint a bodza szörp, a lekvárok, stb, amelyek gyakran bio gazdaságokban készülnek.
Azt hiszem, hogy Magyarországon egyre inkább kialakul az a tudat, hogy helyi élelmiszereket fogyasszanak. És a piac, válaszol erre a szükségletre, egyre inkább megnyílik az eladók és a vásárlók számára egyaránt. (pl. Budapesten a Szimpla Kert vasárnapi piaca vasárnaponként).
Azt hiszem, nem sok hiányzik ahhoz, hogy Magyarország Európa BIO országa legyen! Szerintem ez az az út, amit itt fejleszteni kellene. Magyarországon még nem nagyon jött létre az a híd, amely összekötné a direkt termelést a fogyasztással. Detroitban például van egy pékség, ahol minden bio és az alapanyagok a városi gazdaságokból jönnek.

És különösen fejleszteni kellene az újrahasznosítást, mert az egy szégyen, hogy Budapesten a hulladékokat nem lehet újrahasznosítani. Hulladékkomposztokat kellene létrehozni az épületek udvarán, ahol ez lehetséges (és sok ilyen van!), ez csökkentené a sok hulladékot és újra teremtené a szociális kapcsolatokat.

Már vannak kezdeményezések a városi közösségi kertek kialakítására http://kozossegikertek.hu/hirek/, és valóban van rájuk érdeklődés. Nem mondom, hogy úgy kell tenni, mit Detroitban, nem ugyanazok a feltételek. De a pozitív hozzáállás nagyon fontos. Hiszen a városi gazdálkodás egyfajta lehetőség a bűnözés csökkentésére és arra, hogy az emberek újra szóba álljanak egymással és együtt dolgozzanak közös érdekeiknek megfelelően.

További képekért kattintson ide!

Hozzászólás ehhez:

Segíts magadon és Detroit is megsegít | Exkluzív interjú!

Milyen nap van ma?

  • 1. szabo Krisztianne 2012-08-25 16:16:10

    Segitsetek van egy haz amit szeretnenk meg venni de nincsen penzem az ara 3,3millio mert nem tudok fere tenni mert beteg a ferjem es a kislanyom ha. Tutok eg el keseredet anyan mert meg a szuloknel lakunk es bar mikor ki raknak az utcara es az nemnem jo. Mert a kislanyom vese beteg es mar 2eve el.vete tolem az anyosom de a birosag csak akkor adja vissza ha van hazunk segitsetek 06202267587. ez a bank szamlank 11600006-00000000-51634661 segitsetek