Kikötő Online

Száműzött művészet

Nagyváradi művészsorsok a két világháború között

Vasárnapig még látható a Holocaust Központ „Éhe a szépnek…” című kiállítása, amely a nagyváradi képzőművészeti élet gazdagságát mutatja be a két világháború között. A kiállítás érdekessége, hogy a képzőművészeti vonatkozásokon túl, egyfajta kulturális kontextust ábrázol. Nemcsak a képeket látjuk, de kirajzolódik előttünk az a kulturális közeg is, amelyben a művészeti alkotások, a nyüzsgő és tartalmas irodalmi és képzőművészeti élet megszülethetett. A kiállítást Basics Beatrix művészettörténész, a kiállítás kurátora mutatja be a Kikötő Online olvasóinak.

A kiállításon az első, ami szembe tűnik, hogy gazdag képanyag mellett milyen nagy hangsúlyt kap a társadalmi-kulturális kontextus, s mindennek hangsúlyos részeként az irodalmi élet. A kiállítás kurátorának elmondása szerint, nagyon fontosnak tartották, hogy a nagyváradi művészeti élete részeként épp úgy megjelenítsék az irodalmi életet. Hiszen a kor szellemiségét együtt határozták meg A Holnap című antológia köréhez tartozó, a modern irodalmi törekvéseket megfogalmazó művészek (Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka) és a helyi képzőművészek, akik a helyi festőiskolákon kívül, elsősorban a nagybányai iskolához tartoztak, de sokan külföldi tapasztalatokkal – jellemzően a párizsi iskola hatásával - gazdagodva tértek vissza városukba. De a tárlókban megtalálhatók mindazok az írások, Nagyváradról szóló regények, kordokumentumok, amelyekben megjelenik a város emlékezete.

A Holnap Társaság nagy hatással volt a város művészeti életére, hiszen céljuk az volt, hogy a Budapestre központosuló kulturális élet mellé egy másik, a konzervatív irodalmi szemlélettel szemben haladó, modern vidéki centrumot hozzanak létre. Ennek leginkább a mind gazdasági, mind kulturális szempontból legdinamikusabban fejlődő Nagyvárad felelt meg. Nagyváradot ekkor már pezsgő szellemi élete miatt, mint „Körös-parti Párizs”-t emlegették. A várost a századfordulót követően gazdag és nyüzsgő művészeti élet jellemezte. Nagyvárad nyitott és befogadó város volt, kapocs nyugat és kelet között. Történelmi város, Ady és Juhász Gyula városa. A kultúra iránti fogékonysággal karolta föl a város társadalma a kezdeményezők munkáját. Festőiskolák sora nyitotta meg kapuit, a Sonnenfeld család nyomdájában több mint 80 újságot nyomtak és itt dolgozott a váradi grafikusok legjava: például Leon Alex, Grünbaum Ernő, Balogh István. Albumok, folyóiratok jelentek meg. A város művészetek iránti fogékonyságát nagymértékben köszönhette nagyszámú és módos zsidó polgárságának. Nem tett különbséget polgárai között, igazi mai értelemben vett kozmopolita és európai város volt. Mindaz, ami e Belle Époque után a város életében a történelem viharában bekövetkezett, a város fejlődését időlegesen szellemi regresszióba taszította.

Milyen koncepcióra épül a Száműzött művészet című kiállítás-sorozat?

A korábban megkezdett kiállítás-sorozatunk, a Száműzött művészet keretében, azoknak a zsidó származású, mára méltatlanul elfeledett képzőművészeknek a munkáit igyekszünk bemutatni, akik saját korukban az európai művészeti élet élvonalához tartoztak. Tragikus sorsukat, kettétört pályájukat sokszor származásuk determinálta. A Száműzött művészet sorozat első programja a Késői hazatérés című képzőművészeti kiállítás volt, melyen Bán Kiss Edit, Mészöly Munkás Béla és Wittmann Zsigmond festményeit, grafikáit és szobrait ismerhették meg a látogatók. Nem meglepő, ha a nagyközönség, sőt a szűk szakma sem ismeri ezeket a neveket, hisz alkotásaik alig fellelhetők itthon, pedig három, rendkívül magas színvonalon dolgozó zsidó származású művészről van szó. Száműzöttek, mert el kellett hagyni hazájukat, mert vagy elfelejtettük őket vagy sohasem ismertük, láthattuk munkáikat. 7o műalkotás és kordokumentum volt látható a kiállításon, amelyeket francia, német és magyar múzeumok és gyűjtők bocsátottak rendelkezésünkre.

A nagyváradi képzőművészeti élet gazdag tárházából mit láthatunk a jelenlegi kiállításon?

A festőiskolák sorát 1906-ban Mikes Ödön és Jancsó Jenő szabadiskolája nyitotta. Később Tibor Ernő saját műtermében, egyedül folytatta a tanítást. Az első világháború után a Festőiskola és Iparművészeti Műhely (FIM) alapítói Mottl Román Pál és Barát Mór voltak. E festőiskolák művészeiből választottunk ki néhányat, jelképesen mutatva cseppben a tengert. A kiállításon talán a párizsi iskola legjellemzőbb követőjeként említhető Tibor Ernő, a szinte legeredetibb stílusú Leon Alex, a német expresszionizmus jegyeit viselő házaspár, Mund Hugó és Dömötör Gizella, valamint Barát Mór és Kara Mihály kizárólag magángyűjteményekből rendelkezésünkre bocsátott munkáit láthatjuk. A művészi karrierjét jellemzően mindegyiknek kerékbe törte a deportálás, munkaszolgálat vagy külföldi emigrációjuk miatt vesztek a feledés homályába.

A falakon elfeledett alkotók remekművei. Tibor Ernő tájképein Nagyvárad, a „Pece part”jelenik meg, akár a Szajna lenne, néhány képen oly annyira meghatározó a párizsi iskola és posztimpresszionista hatás, de látjuk tőle Ady Endre és Dutka Ákos portréját is. Leon Alex, azaz Löwinger Sándor változatos munkáin markánsan fellelhető az expresszionizmus/poszt-expresszionizmus hatása, de grafikáinak stílusjegyein sokszor a szürrealizmus hatása is fellelhető. Képei egy nagyon változatos alkotó személyiség portréját vetítik elénk. Mund Hugó kiállított litográfiáinak markáns fekete-fehér vonalvezetése és a részleteket elvető alakábrázolásai felismerhetően követik a német expresszionista hagyomány tragikus képi megformálásait. A kiállításon talán a szobrász, Kara Mihály munkái kaptak kisebb hangsúlyt, tőle Dutka Ákos portréját, néhány litográfiát és plakettet láthatunk.

A Száműzött művészet sorozatban milyen kiállítást láthatunk legközelebb?

A reformkor végtelenül gazdag zsidó művészeti és kulturális törekvéseit szeretnénk –vagy szerettük volna - bemutatni, amely árnyaltabb képet ad a magyar polgárosodásról és a kor szellemi életéről. A kiállítás szervezése egyelőre nagyon korai stádiumban van, az anyagi keretek és együttműködések függvényében. De miután június elején az ügyvezető elnöknek, Harsányi Lászlónak távoznia kellett, az eddig tervezett kiállítás-sorozatok minden bizonnyal abbamaradnak.
 

Hozzászólás ehhez:

Inerjú | Basics Beatrix, az „Éhe a szépnek…” kiállítás kurátora