Kikötő Online

Zenélésből ötös

Interjú Clemente Gáborral

A Fringe fesztivál szervezői büszkén plakátolták, hogy idén több mint 300 program lesz, amely hír hallatán alapelvárás az átlagemberrel szemben, hogy csodálkozó arckifejezést öltve elismerően bólogasson. Mindez azonban eltörpül bizonyos egyéni teljesítmények mellett, hiszen érkezett olyan résztvevő, aki egyszerre öt zenekarnak biztosít szilárd zenei alapokat: Clemente Gábor ütőhangszeressel beszélgettünk.

Öt zenekarban játszol. Bemutatnád őket röviden?

Valóban az az öröm és megtiszteltetés ért, hogy öt zenekarral zenélhetek Pécsett. Felsorolva: a Hetedhéttel, a Club Erával, az Escargozzal, a Szűkített Kvartettel és a Just Kiddin’-nel. A Hetedhét és a Club Era a világzene műfajába sorolható, de az előbbivel verseket is megzenésítünk. Az Escargoz etno-jazzt, a Szűkített Kvartett pedig népi muzsikából kiinduló improvizatív zenét játszik. A Just Kiddin’-nel akusztikus rockot adunk elő, ez zömében feldolgozásokat jelent, a számokat zenei gegekkel, egyéb ötletekkel egészítjük ki.

Mennyire megterhelő, hogy ennyi együttesben kell egyszerre jól teljesítened?

Az biztos, hogy jó kondíció kell hozzá, ami szerencsére megvan, mert az utóbbi években hozzászoktam ahhoz, hogy sok zenekarban játszom, így gyakran kell helytállnom egymás után két-három fellépésen is. Sokszor persze kimerítő, de a színpadon az ember elfeledkezik minden fáradtságról, mert a zenélés szívből jön, és mindig nagy örömet jelent. Ha pedig még érdeklődés is van a zenekarok iránt, nyitottság a közönség részéről – és a Fringe-en ez abszolút így volt –, az plusz erőt ad, hogy tovább tudjam folytatni.

Hetedhét

Mit gondolsz, milyenek a magyarországi kezdő, feltörekvő együttesek lehetőségei? Mennyire nehéz érvényesülni?

Az érvényesülés nyilvánvalóan nem könnyű, de ha valaki valamit igazán el akar érni, és hajlandó dolgozni is érte, akkor semmi sem lehetetlen. Mi például a Hetedhéttel öt éve kezdtük el, a mostani fülünkkel hallgatva kezdetlegesnek tűnik az akkori muzsikánk. De dolgoztunk, próbáltunk, rengeteget ötleteltünk, közben koncerteztünk, alkotói hétvégét tartottunk, így szép lassan talán célba érünk. (Erre ékes bizonyíték a Fringe-en az együttesnek odaítélt szakmai díj- A szerk) A kulcsszó az elkötelezettség, ha valaki hisz abban, amit csinál, előbb-utóbb a lehetőségek is megnyílnak, melyekkel pedig tudni kell élni.

Mi a véleményed a Fringe fesztiválról? Mennyire alkalmas tehetségkutatásra?

A Fringe alulról jövő kezdeményezés, nincsen előválogatás, bárki jelentkezhet és bemutathatja, amit tud. Nem egyszerű feladat ilyen fesztivált létrehozni, sokat kell hozzáadni anyagilag, technikailag és szervezésileg is, de nagyon jó kezdeményezésnek tartom. Remek a promóció, és ami ennél is fontosabb: mindenhol professzionális hangtechnika van. Az, hogy nincs előszűrés, lehet jó és rossz is: olyan is bekerülhet, akinek nem kellene talán, sokaknak viszont ez lehet az első alkalom, hogy nagyobb közönség előtt bemutatkozzanak, és megszerezzék első fellépési tapasztalataikat.

Milyen különbségeket látsz a pécsi és a budapesti Fringe között?

Túl sok időm nem volt körülnézni, csak néhány produkciót hallhattam, de jó látni, hogy itt is van érdeklődés. Budapest a méreteiből adódóan is több embert mozgat meg, mint egy kisebb város. Pesten nagyobb termekben és szabadtereken folyt a rendezvény, amelyek estére mindig megteltek, Pécsen több kisebb helyszín van. Minőségben nincs különbség, sok pesti zenekar például szívesen jött el Pécsre. Ez teljesen más környezet, másik varázs, gyakran kiemelik a mediterrán jellegét, ami hozzám egyébként közel áll, bár jelenleg kicsit sok az építőmunkás.

Hogyan kezdtél el zenélni, mi mondható el az eddigi zenei múltadról?

Kisgyerekként a nagyapám hangszerein kezdtem el játszani, harmonikán, orgonán, hegedűn; próbáltam őket pengetni, nyomkodni, dallamokat formálni rajtuk. Egy ideig jártam szolfézsórákra, később zongorázni tanultam. Aztán jöttek az első zenekarok, amiket megszerettem, és amikor hallgattam a számaikat, elképzeltem, hogy egyszer majd én is ott leszek, és velük zenélek. Meghatározó élmény volt akkoriban a Bonanza Banzai, tetszett az életérzésük, a dallam- és szövegviláguk. Emellett kacsintgattam a népzene felé is, megfogott az akusztikus hangzás, az élő zene. Zenekarokban 1995 óta játszom, legelőször egy szintipop, new wave zenét játszó együttesben. Pályafutásom debütáló koncertje velük zajlott, még abban az évben.

Ezután a Műszaki Hiba következett, amelybe 1999-ben kerültem be, itt billentyűn és ütőhangszereken működtem közre. Sok fellépésre hívtak minket, csináltunk egy lemezt is, szerzői kiadásban. Ezután jöttek-mentek a különböző zenekarok, formációk, egyre többen kerestek meg, és lassan kialakult a mai állapot. A billentyű szerepe közben fokozatosan elhalványult, maradtak az ütőhangszerek. Régebben zenét is szereztem, otthon, kedvtelésből (első zenekaraimmal - többek között - ezeket játszottuk), de a későbbiekben már nem volt zenekar, akivel ezeket előadjuk. Mostanában pedig vannak együtteseim, de épp emiatt nincs időm a zeneszerzésre – persze azért a dobolás mellett igyekszem kreatívan közreműködni a dalok véglegessé formálásában.


fotók:
Kótis Nikoletta, Neumayer Ágnes

Hozzászólás ehhez:

Interjú Clemente Gáborral

• 1. Szombathelyi Tünde 2010-05-05 21:03:18

  Gábor.Gratulálok a szakmai sikereidhez,amit 100 százalék biztos vagyok,hogy kiérdemeltél.Sz.Tünde

• 2. Erika 2010-05-06 12:45:54

  Szerbusz Gábor!rnTiszta szívből kívánom, hogy a zenélés öröme végig kísérjen egész életedben.

• 3. LARSEN-NIELSEN 2010-05-11 13:42:50

  MESTER!rnrnCONGRATULATIONS! Csak így tovább!!! Remélem, még sok zenei magazin hasábjain találkozhatok a neveddel!rnrnLARSEN :-) rnrn