Kikötő Online

Katlanbarát-koncertek és hordótemetés

Az Ördögkatlan Fesztivál 4. napja

Katlanbarát Palkonyán – Fesztiválnapló VII.

Hogy is mondta Kiss Tibi? Ez a legjobb fesztivál többek között azért, mert nem rontja el a lemenő nap fényét a bungie-jumping látványa. És tényleg. Az emberek többsége élvezi a mezítlábazást, a bodzaszörpöt, a háznál kapható krumplis tésztát.

Azt, hogy nincs elvárás. Azt, hogy csak hanyatt dőlsz a fűben, nézed a fecskék reptét és hallgatod a kivételesen igényes zenét. Mert Palkonyán a kisszínpadként még talán soha nem emlegetett másfélszer két méteres fapallókon szól a zene. Leülsz háromkor és ott maradsz fél hétig. És közben házhoz - fülhöz - jön egy premier előtt álló daljáték Cserkovic dalaival, aztán a Técsői banda húz egy talpalávalót, utánuk pedig megérkezik a harmincas-negyvenes évekből a Hofecker-trió. Fekszel egy pince falának árnyékában, a sokadszor visszaérkező pókot elhessegeted. Egy kellemes délután, a kellemes szó nem lejáratott értelmében. Fiatal vagy. Vagy legalábbis életerős.

Közben letelepszik mellénk egy középiskolásoknak látszó társaság. Nem tudsz nem odafigyelni rájuk. Semmi különös, normális, fesztiválozó tizenévesek. Mégis mosolyognod kell magadban. És már nem is érzed magad olyan fiatalnak. Ők szólítanak meg, jólesik a társaság. Csak ne beszélnének olyan lemondóan a harmincasokról. Pedig itt mi vagyunk többen. Még azt sem mondanám, hogy az egyetemisták lennének a célközönség. Nincs is olyan. Mindenki itt van.

Este Nagyharsány. Ki az a Budzillus? Mindegy, tetszenek. Mindig érdekes énekelt német szöveget hallani. És jó a zene. Gyors csere, addig körbejárunk, aztán nyit a Besh O Drom. Végig akad némi gondjuk a hangosítással, de ez őket jobban zavarja, mint minket. Mindenki táncol. Nem tudsz nem mozogni, magával visz a zene. A sörpadok között is ropják. Hazafele arról beszélünk, hogy a Cd-ket mégis venni kellene, nem le

tölteni. Mert akiket ezen a héten hallottunk, mind megérdemlik.
És már csak egy nap van hátra?!

(V. J.)

Hordó temetés és világzene – Fesztiválnapló VIII.

A Vylyan szőlőbirtokon igazi jambury hangulat. Művészi hordó-installációk között kockás plédeken heverésző fesztiválozók. Itt jár a levegő, ami szombati a fülledt hőségben igazi felüdülést jelent. A Vylyan terasz a jazz és az irodalom helyszíne. A negyedik Művészi Hordó kiállításon Borsos Lőrinc, Horváth Tibor, M. Páll Zoltán és Radics Márk képzőművészek hordói. Végre befut a fesztiválbusz, rajta Kapa és Pepe (Mucsi Zoltán és Scherer Péter), hogy vidám performanszukkal, az ünnepélyes hordótemetéssel megnyissák a kiállítást.

A performansz alapötletét egy borászati tény adta: a hordók maximum négy évig szolgálnak boroshordóként. Ez pedig Borsos János és Lőrinc Lilla művészházaspárt (alias Borsos Lőrinc) oly annyira meghökkentette, hogy a szegény hordók rövid életére hívják fel a figyelmet. (A hordókiállításról bővebben itt)

Majd amilyen gyorsan jöttek a sírásók, oly sietősen tűnnek el, most már amúgy is a színpad irányába figyelő közönség szeme elől. A színpadon pedig Juhász Gábor triója zenél. Igényes, kimunkált, a nagy fák árnyékában, a szőlőtőkék szomszédságában elgondolkodtató, s egyszersmind andalító zene. Igaz, finom effektjei, a hangok egymásba át- meg áttűnő íves szerkezetei miatt ezt a zenét jobb lenne zárt térbe hallgatni, itt gyakran elkalandozik a figyelem. A zene pedig sejtelmes fátyolként borul a tájra.

A folytatás rám Nagyharsányban vár, egyszerűen topográfiai okokból: 6-ra lehetetlen Palkonyára érni, hogy meghallgassam a NeoFolkot. Igaz, lehetne még Kisharsányban a Nick Cave-es The Durgas, de kisebb habozás után az egzotikusabbat választjuk. A Light in Babylon nemzetközi csapata – izraeli énekes, francia gitáros, török szanturos évekkel ezelőtt utcazenéléssel hódította meg a közönséget. Egyaránt felhangzanak ősi héber dalok és saját szerzemények, megzenésített versek az egzotikus dallamvilágban. Szép …, de ennél mélyebb kapcsolatot nem sikerül teremtenünk a zenével.

(F. V.)
 

Képgaléria

Hozzászólás ehhez:

Fesztiválnapló | Ördögkatlan 4. nap