Kikötő Online

A lemez egyik oldala: a Fringe mint zenei fesztivál

A Fringe olyan fesztivál, amelyre bárki jelentkezhet fellépőnek, mégis, nyomuk sincs a kereskedelmi tévék tehetségkutató versenyeinek első fordulóját idéző szánalmas produkcióknak, amelyeket az emberek azért néznek vissza sokadszor is youtube-ról, mert annyira pocsék, hogy az már jó. A Fringe olyan fesztivál, amelynél a szervezők nem mindent eldöntő szerepben tűnnek fel, miközben kezdő együttesek szorongva várják, kapnak-e fellépési lehetőséget. És az utolsó mondat a Fringe olyan fesztivállal kezdve: a Fringe olyan fesztivál, amely újabb angol eredetű igét honosított meg a magyarban, de nemes kezdeményezésről lévén szó, a magyar nyelv sorvadásáról szóló siránkozásoktól most eltekintünk, helyette inkább: frindzselünk egyet.

Az eredetileg 1947-ben Edinburgh-ból útjára induló és Budapesten már évek óta sikeresen működő rendezvénynek 2010-ben Pécs adott otthont: ha már idén úgyis két fővárosunk van, akkor ildomosabb azt választani, amelyik a kulturális jelzőt viseli. Az alapkoncepció azonban minden helyszínen, a kezdetek óta változatlanul ugyanaz: bárki felléphet, minden formációnak biztosítanak színpadot, esetleg egy kis hideg sört, a közönség pedig úgyis érkezik magától.

A pécsi Fringe fesztivál a Budapesti Tavaszi Fesztivál „kislánya”, áll a rendezvény programfüzetében. Ám mintha annyira nem is lenne kislány: szemmel láthatóan remekül boldogul szülői felügyelet nélkül is.

A fesztivál alulról jövő kezdeményezésből indul, a színvonal viszont nem marad alul, sőt, megerősíti azt a sejtést, hogy rengeteg figyelemre méltó zenekar van az országban. A közönség részéről is igény mutatkozik az olyasfajta élőzenére, mely kicsit összetettebb a szintetizátor fölé eléneklek egy harmincéves slágert-jellegű produkcióknál, helyette új ötletek bukkannak fel, kreatív zenei megoldások, találó dalszövegek.

A belvárosban az ismerős kultúrhelyekre betérve vagy épp az utcán sétálva mindenhol rábukkanunk valamire, ami zene füleinknek. Sokféle stílus képviselteti magát, világzene, jazz, népzene, rock, blues, klasszikus zene, és mindegyikhez sikerült kiválasztani a megfelelő helyszínt is: a Művészetek Háza kistermébe szolidan és csendben osonunk fel egy-egy zongoradarabért, a nagyteremben diadalmas fúvószene szól, a galériában pedig elférnek azok a koncertek, melyekhez a Jókai téri szabadtéri színpad túl hűvösnek bizonyul. Az Ifjúsági Ház a hosszú hajú rockerek gyűjtőhelyeként biztosítja a füstös, kocsmahangulatú koncerteket, a Pécsi Est Caféban pedig kevés ugyan az ülőhely a színpad közelében, a jónéhány kivetítő azonban sokat javít a helyzeten.

A több száz fellépőből egyértelműen csak a teljesség igénye nélkül lehet kiemelni néhányat, és még így is gyötör némi lelkiismeret-furdalás, amiért a nagy többség említetlenül marad. Mindenesetre nagy élmény a Club Era csűrdöngölős világzenéje, egészen fantasztikus őrültséget művel a Fugato – Fele Királyság Project a mesedal-feldolgozásokkal, osztrák sramlizenét hoz a BayeRock zenekar, kiváló versmegzenésítésekkel és népdalokkal lép fel a Hetedhét, és felüdülést jelent a sok angol nevű rock- és popzenekar után elgondolkodtató dalszövegeivel a Szabad Európa Rádió.

A rendezvény kritikája egyedül annyi, hogy a koncertek időtartama meglehetősen szűkre szabott: mire az együttesek belemelegednének a zenélésbe, mire a közönség igazán rajongani kezdene, máris az utolsó szám következik. Igaz, hogy az esetek többségében utána rögtön érkezik egy másik kiváló zenekar, de a gyakran még félórát sem kitevő koncerttartam mindenképp kevés. Legalábbis a közönség szempontjából: arra talán elég, hogy a szakmai zsűri eldönthesse, kik a legjobbak, kikre érdemes odafigyelni.

A Pécsi Fringe 2010 díjazottjainak névsora a fidelio.hu oldalán, az alábbi linken olvasható.
 

Hozzászólás ehhez:

Pécsi Fringe fesztivál beszámoló