Az a pletyka ütötte fel a fejét, hogy a KOMA megszűnik. A pletykák sajátja, hogy féligazságokon alapszanak, de mégsem igazak. A KOMA nem szűnik meg. ...
A Kikötő Online internetes kulturális magazin ÍGY IS LEHET/NE… címmel beszélgetés-sorozatot indított a Ráday Kultuccában, amelynek keretében, a művészet és kultúra helyét, rangját és lehetőségeit ...
Márciusban örömmel adtunk hírt arról, hogy a XV. Kerületi Önkormányzat döntése értelmében maradhat a KOMA Társulat a Bázisán. Úgy látszik korai volt az öröm.
A Kikötő Online internetes kulturális magazin Így is lehetne... címmel beszélgetés-sorozatot indított, amelynek keretében, a művészet és kultúra helyét, rangját és lehetőségeit szeretné megmutatni Európában ...
Manapság kénytelen-kelletlen sok szó esik az oktatásról. Az új oktatási törvénnyel sokak számára elérhetetlen messzeségbe került a megszerezhető tudás, megtorpan a tudásalapú társadalom fejlődése, mely ...
Prince-től eleve allűrt vártunk. Gitárszólókat, őrületet, csillogó villódzást, és révedő tekinteteket. A közel 30 ezres tömeg órányi tipródás, zászlólengetés (Michael Jackson arcát is láttuk az egyiken,) rengeteg időhúzó mézesmadzag után kaphatta meg, amire annyira áhítozott.
A túlfűtött dalairól több mint 30 éve ismert énekes, gitáros úriember sajátosan botrányos, érzéki stílusával, kénye-kedve szerint előforduló koncertlemondásaival megosztja a közvéleményt, de a popzenére gyakorolt hatása tagadhatatlan. A Cream, Kiss és 1999 című szerelmetes/sikamlós, pimasz számok szerzője először járt Magyarországon. Gyönyörűen ejtette országunk angol nevét, és amikor igazán odafigyelt közönsége igényeire, akkor ők olyan decibelszámú üdvrivalgással köszönték meg, amitől már kiakad a hangmérő.
A tömeg már akkor sikítozni kezdett, amikor egyenként feltűntek a hangtechnikusok, kábelesek, így mire megjelentek a színpadon a szintetizátoros és a basszusgitáros hölgyek, (a hölgyek szót itt külön hangsúlyoznánk, hiszen nők ritkán képviseltetik magukat ezekben a pozíciókban) néhányan már fáradtan köszörülgették a torkukat. Nem sokkal később a közönség új erőre kapott, mert megérkezett maga a Herceg. Az őrült tapsviharból látszott, hogy a várakozás mégsem szegte a rajongók kedvét. Prince a tőle várható provokatív extrém módon, kirobbanóan kezdett a We live to get funky című számmal, a kezdeti lelkesedés felszítása után viszont néhány lassabb és kevésbé ismert dal és a rengeteg hangszeres szóló időlegesen megakasztotta a hangulatot.
Üdítő szín volt Andy Allo közreműködése a Look of love-val. Az első blokk után már jöttek a nagy kedvencek, a Take me with you-ra szinte egy emberként hullámzott mindenki, a Prince-tetoválásos lányokkal és a hetvenes éveiben járó bácsival egyetemben. A Purple Rain alatt a színpad felől csillámló ezüst konfettit szórtak a levegőbe, amit természetesen lilával világítottak meg, ha még mindig nem tudná mindenki egészen pontosan, hogy miről is van szó. De az igazat megvallva, a hatást elérte. A kivetítőn mindenhol elérzékenyült arcokat lehetett látni, az utolsó visszataps után az emberek telefonokkal világítottak a lassabb számok ütemére, ameddig a szem ellátott, a legvégén többen sírva fakadtak. A Prince-jelenség hatására nincs is ennél jobb bizonyíték. Lehet szeretni vagy nem szeretni, sokallni vagy méltatni, de biztos, hogy mindenki vitt haza valamit ma este. Mi még konfettidarabot is találtunk a táskánkon.