Az a pletyka ütötte fel a fejét, hogy a KOMA megszűnik. A pletykák sajátja, hogy féligazságokon alapszanak, de mégsem igazak. A KOMA nem szűnik meg. ...
A Kikötő Online internetes kulturális magazin ÍGY IS LEHET/NE… címmel beszélgetés-sorozatot indított a Ráday Kultuccában, amelynek keretében, a művészet és kultúra helyét, rangját és lehetőségeit ...
Márciusban örömmel adtunk hírt arról, hogy a XV. Kerületi Önkormányzat döntése értelmében maradhat a KOMA Társulat a Bázisán. Úgy látszik korai volt az öröm.
A Kikötő Online internetes kulturális magazin Így is lehetne... címmel beszélgetés-sorozatot indított, amelynek keretében, a művészet és kultúra helyét, rangját és lehetőségeit szeretné megmutatni Európában ...
Manapság kénytelen-kelletlen sok szó esik az oktatásról. Az új oktatási törvénnyel sokak számára elérhetetlen messzeségbe került a megszerezhető tudás, megtorpan a tudásalapú társadalom fejlődése, mely ...
Az előrelátás szükséges, ha az ember a Szigetre igyekszik. A 2011-es fesztivál nyitónapja szivárvánnyal várt minket, amit- nézzük a dolog jó oldalát- legalább volt alkalmunk tüzetesen megvizsgálni, amíg a belépőjegyeinkre várakoztunk a Staff/Crew feliratú sátor tövében. Hiába a gondos szervezkedés, a sajtós külön bejárat, egy rendszerhiba miatt két óránkba telt bejutni. Semmi gond, eddigre már kívülről tudtuk a jegyeladók nevét, és hatáskörét, hiszen hiperaktív rohangálás nélkül még most is sorban állnánk…
De bejutottunk. Az utóbbi évek Szigetes tendenciáival ellentétben elég sok magyar hangot hallottunk, ami egyértelműen Geszti Péter egész estés színes szagos szélesvásznú csinnadrattája, a Gesztivál érdeme. Geszti már sok mindent letett az asztalra, kár lenne tagadni. Még az általános iskola alsó tagozatában találkoztunk először a munkásságával, amikor az osztálytársainkkal együtt nyomtuk a rapet a Rapülők dallamára: „Kösz, hogy jössz, és mindened kiteszed,/ Ledobom a gátlásaimat és kimegyek/ Az erkélyre…” és iszonyatosan élveztük, még ha nem is nagyon tudtuk, ez valójában mit is jelent… A Jazz+Az sikereinél már jobban követtük a mondanivalót is, a Dzsungel könyvét imádtuk. Szóval, Geszti ért a saját, aktuális áramlatokat meglovagló műfajához, így meg tudjuk neki bocsátani azt is, ha ő maga nem is változik.

A koncert lassan indul, a nézőtéren izgatott teltház, leginkább 20-30-40-es korosztály, akiknek mond valamit az Áj láv jú. Geszti hozza a formáját, néha csípős megjegyzést tesz kis hazánk jelen állapotára, de dalaiból süt az enyhén cukros hazafiság. Pálinkáról és gyönyörű magyar lányokról énekel, marketingből ötös, hiszen a bemutatni kívánt Gringo Sztár nevű vadonatúj formáció minden egyes dalát ezen felül még úgy is hangszerelték, hogy vagy egy rádiós sláger, vagy egy régebbi Geszti dallam jusson eszünkbe róla. A közönség egyre többet mocorog, de az igazi tapsvihart a Jazz+Az három gráciájának, Váczi Eszternek, Kozma Orsinak és Behumi Dórának sikerül elérnie, amikor fátyolos hangjuk felcsendül a színpadon. Dés László szaxofonjától újabb sikítás, egy-két technikai malőr ellenére a hangulat óriási, több ezren üvöltjük a túl régóta ismert dalszövegeket, koncerten nem láttunk még ekkora nosztalgiát. A Rapülőkkel sincs ez másként, Geszti már nem annyira Petya, hogy jól és természetesen állna rajta a félrecsapott baseball sapka, de ugrálni és szövegelni ugyanúgy tud, mint amikor még az ágyon ugráltunk a Piti vumenre 6 éves korunkban. Vendégként meghívta Kikit, az Első emelet sztárját, a Balkan Fanatikkal is elénekelt egy nótát, de még Zorán virtuális képével is eltáncikált. Lehet őt túlzásnak, legendának tartani, de egy biztos, Geszti ma itt volt és mindenét kitette, köszönjük neki, hogy jött.
fotók: Somay Márk, Sziget.hu