Kikötő Online

Katlanbarátok - Fesztiválnapló III. - IV.

Fesztivál beszámoló az Ördögkatlan 2. napjáról.

Ázó-fázó katlanlakó – Fesztiválnapló III.

Jelentem, esik. Mit esik: szakad, ömlik, zuhog. Mintha dézsából. És viszi magával a hegyet. Reméljük, nem messze. Mindenesetre az úttestre Nagyharsány és Villány között jut belőle bőven. A szőlőtőkék bokáig vízben, a vízelvezető árkok feladták, most az útra köpik a vizet. Vagy öt percig ott állunk egy hosszú kocsisor közepén, senki nem mer nekiindulni, ki tudja milyen mély, milyen erős a hirtelen támadt patak. Aztán némelyek bátrak, mi is nekiindulunk, hazaérünk egyben. De megtapasztaljuk a természet erejét.

Egyébként az egész lehet, hogy a Sator Quartet, Heidl György meg a Lovasi miatt van. Merthogy épp Kisharsányból tartunk hazafelé, ahol templomszentelő koncerten voltunk. Persze teltház, még eső előtt érkezünk, erre elvisszük a négyéves nagylányt is. Az első két himnuszt szájtátva hallgatja, látszik, hogy belemerül a zenébe. Élvezi, elámul. Mi is és mindenki. A földön is ülnek, remek zene. Ők meg a teremtésről énekeltek, némileg felborítva annak sorrendjét. Hát, ha igaz, hamar megérkezett a válasz. A legtöbb dal latinul van, mi is szólhat szebben egy templomban - református templom, egyszerű, szép, én ha valamilyennek, hát ilyennek szeretem a templomot. Aztán megmutatják, mi szólhat szebben, mi más, mint a magyar nyelvű himnusz. Az eső miatt beszorulunk, ők meg, ha már így alakult, fojtatják a szórakoztatást. Egy kis ízelítőt adnak a vasárnap esti koncertből, ahol Lackfi János verseit énekelik, zenélik majd. Sajnos a nagylány idáig bírja, muszáj nekiindulni az özönvíznek, pedig de szívesen maradnánk örömzenélni mi is.

Délelőtt Palkonyán voltunk, Bóbita bábszínház: Szeleburdi Gáspár és a varázshegedű. Nincs tömeg, de megtelik az ideiglenes nézőtér, nem csalódunk, sőt kifejezetten jól szórakozunk. Most Palkonyán kellene lenni a Novecento előadásán, aztán Nagyharsányban a Háy-Lovasi beszélgetésen. De még esik. „Hess, hess fellegek..!” Tavaly sem sikerült megnézni a Budapest Bárt, idén is azt várom a legjobban. Nem tudom, milyen állapotok uralkodhatnak a focipályán, ha kell, én gumicsizmát húzok, de annyira szeretném őket élőben is meghallgatni!
 

A katlanbarát nem adja fel! – Fesztiválnapló IV.

Nem úgy alakult a program, ahogy eredetileg terveztük, de így sem volt rossz. Novecento-ra nem értünk oda, próbáltuk felmelegíteni magunkat az özönvíz után. Nem is mertünk elindulni, leginkább attól féltünk, hogy a parkolóban bennragadunk. Ez minden helyszínen ma is probléma lehet. De legyen félig tele az a pohár: van mindenhol elegendő parkoló, van személyzet, aki irányít, és ha már itt tartunk, mindenhol van szociális helyiség, Palkonyán, nagyon helyes, a Toy-toy wécé mellett, a kék nyomóskút mellett lavór, folyékony szappan, törölköző. Le a kalappal!

Szóval, lekéstük a Háy-Lovasi beszélgetést is, de mint utóbb kiderült, volt esőhelyszín. No, lássuk, mi van akkor, átmentünk Palkonyára, a Berecz András műsorra. Nem bántuk meg. Nem szeretem azokat a székely mesemondókat, akiknek a tájszólás minden fegyvertáruk. Berecz András nem ilyen, neki mondanivalója is akad bőven. Mellesleg gyönyörű szépen énekel, a hegedű, cimbalom, furulya, na meg a cuppogó sár, az esőszag egészen különös hangulatot teremt. A végén együtt énekeli az egész ázott verébsereg az „Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő” kezdetű örökbecsűt, sőt, új szöveget is tanulunk hozzá. Remek!

Irány Nagyharsány, sorszámot kellene szerezni az esti színházra. Hát ez nem nyert, sorszámot reggel 10-kor osztottak, egyrészt nem tudtuk, másrészt akkor Palkonyán múlattuk az időt gyerekprogramon. Húha! Azért sorba állunk, hátha bejutunk. Az eredeti helyszínt a Narancsligetben elvitte a víz, esőhelyszín a tornaterem, természetéből adódóan véges a kapacitása. Bejutunk, utolsóként. A fajok eredete. Mucsi, Sherer, Thúróczy. Hm. Nem sok véleménnyel vagyunk magunkról, és ebben igazunk is van. Sommásan talán így tudnám összefoglalni. Jól szórakozunk, de azért gyomorszájon is üt. A kibontakozó történet felpuhítja a szembesítés durvaságát, tulajdonképpen sosem értettem én az evoluciót, nézz meg egy csecsemőt, meg nézd meg pl. ezt a darabot, és magyarázd meg mitől vagyunk mi a csúcs.

Késve kezdték, csak egy visszatapsot várunk, rohanunk a Budapest Bárra. Esik, kicsit. Elkezdték már, a hangulat egyből elragad, azt kapjuk, amit vártunk. A Doors átirat annyira nem jön be, de a többi nagyon jó. A lányok brillíroznak, a Vén cigány jobban tetszik az albumon, de ez csak kukacoskodás. Negyed egykor elkezd zuhogni, de senki nem mozdul, előkerül esernyő, esőkabát, a hangulat marad.

Ma kétszer áztunk ronggyá, de megérte. Péntekre már jó időt mondanak. Sorszámot kell szerezni a Háy-darabra. Vagy inkább Dresch-Lajkó-Brasnyó-koncert a hegyen?
 

Hozzászólás ehhez:

Fesztiválnapló | Ördögkatlan 2. nap