Kikötő Online

Katlanbarátok – Fesztiválnapló V.-VI.

Fesztivál beszámoló az Ördögkatlan Fesztivál 3. napjáról.

Fesztiválnapló V.
 

Reggel 10.00. Sorszámnak nyoma sincs, igen nagy az érdeklődés minden színházi alkalomra. Majd megint sorba állunk, hátha.

Akkor kezdjük a napot a már szokássá vált Palkonyai gyerekprogrammal. Bognár Szilvia tegnap a Sator Quartet-ben állt helyt, most a gyerekek ízlését csiszolgatja. Utána Vitéz László kárpátaljaiul, bennem hagy némi hiányérzetet, de a gyerekek nagyon élvezik.

Nehéz dönteni, hogyan tovább. Háromra átmegyünk Kisharsányba, a Kovács-udvarba. Ez konkrétan egy elhagyott, romos udvar, valamikor nagy falusi porta lehetett, kíváncsi lennék a történetére. Most jópofa díszlet, egy- két képzőművészeti alkotás - közelebbről meg nem határoznám - középen, a végén kis színpad, mellette grillezni kezdenek valami külföldiül beszélők, de lehet kapni szederszörpöt és van szelektív kuka is. Leghátul nyílik egy pajta, ott lesz az előadás, a Telefondoktor. Bejutunk, állóhely, megrepedt fal, törött gerenda, falból szalmacsomók kandikálnak elő, szalmakötegen lehet ülni is. Kicsit késve kezdenek, mit utóbb a közönségtalálkozón kiderül, a stábnak gondja akadt az autóval, így próba nélkül ugranak fejest a darabba. Ebből nekünk hátrányunk nem származik, nem tudom, a színész hogy éli meg. Végigröhögjük. Nem lep meg, mikor kiderül, hogy az író korunkbeli, városi, kisgyerekes szülő. Minden poénban magunkra ismerünk.

Irány Nagyharsány, Narancsliget, Menyhárt Jenővel beszélget Artner Sisso. Érdekes azt látni, hogy az Európa Kiadó legendája mennyire egyszerűen kezdődött. Szívesen hallanék még a korszakról, hogy a nyolcvanas években már nem csak megszokásból féltek-e, milyen retorziója lehetett volna a lázadásnak. Az újságíró keresné a párhuzamot az akkor és a most között, ezt Menyhárt Jenő szépen kikerüli.

Van idő egy pohár sörre, aztán Szoborpark, Lajkó Félix és vendégei zenélnek. Hihetetlen helyszín, elképesztő zene. Sokan vannak, nagyon sokan. Nincs más dolgod, mit figyelni az elsötétülő eget, a lassan felbukkanó csillagokat és beengedni zenét. Minden feszültséget feloldó, különleges élményben lehet részed.

Utána egy kicsit megmozgatjuk magunkat, aztán gyanússá kezd válni, hogy nem rendezik a színpadot, s valóban, a Törőcsik-darab nem itt lesz. Megkeressük a sort. Sorszámunk nincs, nem jutunk be. Sokan vagyunk, legalább a sorszámosokat megdolgoztattuk a bejutásért, aztán csendben eloldalgunk. A parkolóból kifele némi zűr, csak Nagyharsány felé engednének, de nekünk nem arra van dolgunk. Aztán mégis mehetünk Villányba, viszünk stopposokat is, fesztiválhangulat.

Holnap megint harcba szállunk a sorszámokért, aztán lesz többek között roma népismereti bábszínház – felnőtt-program! -, Hofecker trió, Törőcsik- Bérczes beszélgetés és Besh O Drom koncert. Carpe diem!

(V. J.)

Lou Reed Legátul – Fesztiválnapló VI.

Narancsliget – Nagyharsány. Otthonos. Magunkfajta 30-40-eseknek való, gyerekkel.
Homokozó, csúszda, hinta, Meseladik - a gyerekek élvezik, utána meg a koncertet is.

A Narancsligetben a Narancs szerkesztője, Legát Tibor a színpadon. Minőségi újságírásért 2003-ban díjazták, szerelmese a fővárosi „retro” közlekedésnek (Buszos könyv, Számos villamos, Közlekedik a főváros) és a rock and rollnak.

Kb. 1986-ban alapította zenekarát, a magyar undergroud zenei élet egyik meghatározó formációját, a Kézi-Chopin-t, amelynek a frontembere, szövegírója volt. Ironikus, szellemes, mágikus-realista dalszövegei sajátos hangot képviseltek a magyar underground zenei életben. Az együttes ugyan tíz év múlva feloszlott, de egy-egy újabb koncert erejéig a későbbiekben is felléptek.

Tegnap este a Narancsligetben pedig Lou Reed dalokat hallhattunk saját „szövegeléssel”, vagyis az amerikai Velvet Underground hősének a szerzeményeiből készített sajátos magyar verziókat, a mai hazai viszonyok közé helyezve a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekbeli New York-i történeket.

A zene jó, kipróbált, ismert – ha a technika ördöge úgy akarja, meg is szólal. Érdemes figyelni a „made in Hungary”szövegekre. Jók. Így még inkább eluralkodik az az életérzés , a szelíd, az undergroud… a miénk.

(F. V.)
 

Hozzászólás ehhez:

Fesztiválnapló | Ördögkatlan 3. nap