Sziluett

A szép az utcán hever …a pécsi Janus Pannonius utcában!

Négy évvel a Kulturális Főváros eseményei után a pécsi képzőművészek a köztereken mutatkoznak be. Újszerű, egyedi köztéri megjelenéseikkel a pécsi képzőművészek 30 éves hagyományát ...

A Szigetet is el…

Ez már nem az. Mármint a Sziget. Nem a Diák, nem a Pepsi, nem a Kell egy hét együttlét. A szlogenben még ott a freedom, ...

„az egyik kézben pohár, a másikban okostelefon”

A Pécsi Tudományegyetemen 2013 márciusában átfogó kutatási projekt indult a Z-generáció néven ismert korcsoport életstílusának, fogyasztási és médiahasználati szokásainak vizsgálatára.

Ördögkatlan 2014.

Asztalkára tett rózsavirág mögül figyeled az elterülő tájat. Gyönyörű kép, unalmas kompozíció – mint egy tehetséges festő első próbálkozása. Az menti meg, hogy ez most ...

A Budapesti Iskola aktualitása

Az 1970-es évek elején a magyar film eltávolodott a korábbi stiláris megoldásaitól és témáitól, és a társadalomban zajló folyamatok elemzésére került a hangsúly. Ennek a ...

Összművészeti visszhang - Artplacc

Tihany, 2012. augusztus 11-20.

2012-08-15 10:01:41 Bordács Andrea

Míg év közben a kulturális programok jó részt Budapestre koncentrálódnak, nyári kulturális uborkaszezonban a Mono Galéria vezetői kitalálták, hogy alkalmazkodnak a pihenési szokásokhoz, és Artplacc néven immár másodszor rendeznek kortárs művészeti fesztivált Tihany különböző helyszínein.

A fesztivál ötletgazdája és igazgatója Peleskei Ákos, aki a Mono Galéria vezetésében is részt vesz, ugyanakkor az év nagy részében Tihanyban tartózkodik olyannyira, hogy a helyi önkormányzat gazdasági és településfejlesztési bizottságában is szerepe van. Így számára értelemszerűen adódott a kétféle tevékenységének az ötvözése. A rendezvény célja, hogy a kiállításokra járó szakmai közönségen kívüli a laikusok is közelebb kerülhessenek a kortárs művészethez. A szervezők hosszú távra terveznek, s a terveik közt a külföldi, elsősorban közép-európai galériák és művészeti egyetemek bevonására törekednek. Mivel mind Tihany polgármestere és a főszponzor, az OTP Bank is lelkesek és támogatásukról biztosították a szervezőket és az újságírókat a megnyitón és a sajtótájékoztatón, ezért valóban van esélye a hosszú távú működésnek.

Az idei program központját a 18 kortárs galéria által belakott helyszín, egy 600 nm-es sátor adja, mely hétvégeken jótékonyan keveredik a körülötte kirakodó-vásároló amúgy is szokásos hétvégi piac szereplőivel. A galériasátor bejáratánál a Flashart, a Műértő és az Új Művészet folyóiratokat olvashatnak és vásárolhatnak az érdeklődők, bár úgy tűnt azért hétvégén a frissen sült rétesek és kolbászok csábítóbbak voltak.

A kifejezetten kortárs művészettel foglalkozó galériák vállalták a Tihanyba való kitelepedést, a nem kortárs orientáltságúak és az aukciós házak nem, de az állami működtetésű, nonprofit intézmények, múzeumok sem. Épp a dinamikusabban működő, a friss jelenségekre gyorsan reagáló intézmények és személyekre építet az artplacc, így ezekre a galériákra, illetve a speciális helyszíneken helyspecifikus műalkotásokat létrehozó fiatal művészekre.

Maguk a galériák azért különböző módon értelmezték ezt a helyzetet, némelyek viszonylag széles képet kívánnak adni a művészeikből, minél több művészt bemutatni a jórészt nem szakmai közönségnek (Inda, Mono), mások viszont erőteljesen szelektáltak, így inkább a fiatalokat és a közönség részéről vélhetően könnyedebb befogadásra számítható műveket mutattak be (Várfok).

De a képzőművészeti események sem állnak meg-e sátornál, a Tihanyi Apátság pincészetben nemcsak a túlzott borfogyasztásnak köszönhető, ha robotokat látnak, mivel a frissen végzett művészek Robotinvázió című kiállításával találkozhatnak, a Főtéren viszont az Amadeus-díjasok és Kelemen Zénó kortárs szobrai teremtenek kellemes kontrasztot a város középkori gyökerekkel rendelkező látnivalóival. A Visszhang-dombon a hely szellemére reflektálnak Bodóczky Antal Suttogó parabolái, mellette Zarándoklat címmel Bondor Csilla és Menasági Péter köztéri installációja. A Külső- és a Belső tónál land art műveket láthatnak az érdeklődők.

A közönség egyrészt nagy kíváncsisággal fogadta, de ugyanakkor a kortárs művészettel szembeni ellenérzés is megjelent (szobrokat toltak el), de gyakran csak civilizálatlanság, ahogy felmásztak a műtárgyakra, vagy összetapostak egy hófehér absztrakt szobrot.

A képzőművészet mellett más művészeti ágak is megjelennek, bár a programok egymástól függetlenek, nincs átfedés köztük. A kikötő - Kikötőplacc – kortárs zenei programoknak ad helyet. A zenei program felelőse elsősorban olyan zenei formációkat hívott meg, akik izgalmas zenét játszanak, de még nem képezik a zenei mainstream részét, kevésbé ismertek, de szerinte jó esély van arra, hogy hamarosan ismertté váljanak, így mintegy missziót is teljesítve ezzel. A helyszín azért is a kikötő, távolabb a nyaralóktól, hogy az esti programok ne zavarják a pihenni vágyókat. Noha a kikötő alapvetően a zenei programok terepe, néhány, az eseményre felállított konténerben szintén megjelenik a kortárs képzőművészet, elsősorban videóinstallációk formájában.

A programból természetesen a többi művészeti ág sem hiányozhat, bár a programok közt nincs valódi párbeszéd, bár kérdés, hogy egy ilyen szituációban volna-e erre igény egyáltalán. Az irodalmi események a Fő téri, ma kulturális központként működő volt Magtárban kap helyet minden este, a Libri Kiadó könyvvásárával egyetemben. Itt is azért a nagyközönség számára készültek a programok, ennek megfelelően a téma és a hangvétel is könnyedebb, de mindenképp populárisabb, így Szabó Győző és Csernus Imre a drogról beszélgetnek, Winkler Nóra meg a Csillagtúra könyvét mutatja be többek közt. Szintén itt láthatók az európai kortárs művészfilm-vetítések, melyhez Forgács Iván filmtörténész mond bevezetőt esténként, s a Krétakör filmvetítések (JC.CO:DE, A Nibelung lakópark) is. A tervezett vetítéseken kívül, szervezők készülve az esetleges rossz időre, egész napos filmvetítésekkel tennék kellemesebbé a csalódott nyaralókat.

A szellemi táplálék mellett a testire is gondoltak, így külön egy gasztroplacc is működik, ahol kulináris élményekből válogathatunk, bár sajnálatos módon igen drágán. Ez a rugalmasság az összes résztvevőt jellemzi a szervezőktől kezdve a kiállító művészeken, galériákon át a programokban szereplőkig. Noha a résztvevő galériák kereskedelmi galériák, az eseményben feltehetően mégis inkább a dinamizmusuk okán vesznek részt, hisz komoly vásárlásra kevésbé számíthatnak itt a nyaralók közt, a gyűjtők is elsősorban puszta érdeklődőkként, nyaralókként vannak jelen.

Az Artplacc végképp nem kereskedelmi rendezvény, de nem is céljuk, hogy átfogó képet adjanak a kortárs kultúráról, inkább az, hogy a könnyebben befogadható, játékosabb műveken keresztül lebontsák a kortárs művészettel szembeni idegenkedést, nyitottabbá tegyék az embereket, és hogy a Tihanyba látogatók és ott élők nyári programjába a kultúra is szerepet kapjon.

Noha Tihany komoly történelmi és kulturális gyökerekkel rendelkezik, a rendezvénynek mégis mintegy emblematikus műve lehetne Rabóczky Judit szobra, a valaha más célra használt kábelekből léte hozott emberi alak, amely - talán nem véletlenül - a programajánló füzet elején szerepel.

Hozzászólás ehhez:

Fesztivál beszámoló | Artplacc Tihany

Milyen nap van ma?