Sziluett

A Budapesti Iskola aktualitása

Az 1970-es évek elején a magyar film eltávolodott a korábbi stiláris megoldásaitól és témáitól, és a társadalomban zajló folyamatok elemzésére került a hangsúly. Ennek a ...

A mozgókép ösztönös nagymestere

Gaál István neve leginkább a Sodrásban című film kapcsán juthat eszünkbe, holott nem egyfilmes szerző. A filmkultúra már csak ilyen, sok szerzőt kell beemelni a ...

Katlanlakó naplója 3-4.

Hát elragadtak az események, nem volt időm írni, most igyekszem. Nem szeretnék egy új műsorfüzetet gyártani, van olyan épp elég, szóval nem biztos, hogy minden ...

Katlanlakó naplója 2.

(Rájátszás. Narancsliget.) És Erdős Virág kapta a legnagyobb tapsot. Két nem kevéssé fontos következtetést lehet ebből levonni.

Katlanlakó naplója 1.

Becsekkoltunk. Jól sikerült az első nap, sokkal több programon sikerült részt vennünk, mint amit terveztünk. Minimálprogramra indultunk, a Quimbyt nem akartuk kihagyni, mert azt tűnt ...

Összművészeti visszhang - Artplacc

Tihany, 2012. augusztus 11-20.

2012-08-15 10:01:41 Bordács Andrea

Míg év közben a kulturális programok jó részt Budapestre koncentrálódnak, nyári kulturális uborkaszezonban a Mono Galéria vezetői kitalálták, hogy alkalmazkodnak a pihenési szokásokhoz, és Artplacc néven immár másodszor rendeznek kortárs művészeti fesztivált Tihany különböző helyszínein.

A fesztivál ötletgazdája és igazgatója Peleskei Ákos, aki a Mono Galéria vezetésében is részt vesz, ugyanakkor az év nagy részében Tihanyban tartózkodik olyannyira, hogy a helyi önkormányzat gazdasági és településfejlesztési bizottságában is szerepe van. Így számára értelemszerűen adódott a kétféle tevékenységének az ötvözése. A rendezvény célja, hogy a kiállításokra járó szakmai közönségen kívüli a laikusok is közelebb kerülhessenek a kortárs művészethez. A szervezők hosszú távra terveznek, s a terveik közt a külföldi, elsősorban közép-európai galériák és művészeti egyetemek bevonására törekednek. Mivel mind Tihany polgármestere és a főszponzor, az OTP Bank is lelkesek és támogatásukról biztosították a szervezőket és az újságírókat a megnyitón és a sajtótájékoztatón, ezért valóban van esélye a hosszú távú működésnek.

Az idei program központját a 18 kortárs galéria által belakott helyszín, egy 600 nm-es sátor adja, mely hétvégeken jótékonyan keveredik a körülötte kirakodó-vásároló amúgy is szokásos hétvégi piac szereplőivel. A galériasátor bejáratánál a Flashart, a Műértő és az Új Művészet folyóiratokat olvashatnak és vásárolhatnak az érdeklődők, bár úgy tűnt azért hétvégén a frissen sült rétesek és kolbászok csábítóbbak voltak.

A kifejezetten kortárs művészettel foglalkozó galériák vállalták a Tihanyba való kitelepedést, a nem kortárs orientáltságúak és az aukciós házak nem, de az állami működtetésű, nonprofit intézmények, múzeumok sem. Épp a dinamikusabban működő, a friss jelenségekre gyorsan reagáló intézmények és személyekre építet az artplacc, így ezekre a galériákra, illetve a speciális helyszíneken helyspecifikus műalkotásokat létrehozó fiatal művészekre.

Maguk a galériák azért különböző módon értelmezték ezt a helyzetet, némelyek viszonylag széles képet kívánnak adni a művészeikből, minél több művészt bemutatni a jórészt nem szakmai közönségnek (Inda, Mono), mások viszont erőteljesen szelektáltak, így inkább a fiatalokat és a közönség részéről vélhetően könnyedebb befogadásra számítható műveket mutattak be (Várfok).

De a képzőművészeti események sem állnak meg-e sátornál, a Tihanyi Apátság pincészetben nemcsak a túlzott borfogyasztásnak köszönhető, ha robotokat látnak, mivel a frissen végzett művészek Robotinvázió című kiállításával találkozhatnak, a Főtéren viszont az Amadeus-díjasok és Kelemen Zénó kortárs szobrai teremtenek kellemes kontrasztot a város középkori gyökerekkel rendelkező látnivalóival. A Visszhang-dombon a hely szellemére reflektálnak Bodóczky Antal Suttogó parabolái, mellette Zarándoklat címmel Bondor Csilla és Menasági Péter köztéri installációja. A Külső- és a Belső tónál land art műveket láthatnak az érdeklődők.

A közönség egyrészt nagy kíváncsisággal fogadta, de ugyanakkor a kortárs művészettel szembeni ellenérzés is megjelent (szobrokat toltak el), de gyakran csak civilizálatlanság, ahogy felmásztak a műtárgyakra, vagy összetapostak egy hófehér absztrakt szobrot.

A képzőművészet mellett más művészeti ágak is megjelennek, bár a programok egymástól függetlenek, nincs átfedés köztük. A kikötő - Kikötőplacc – kortárs zenei programoknak ad helyet. A zenei program felelőse elsősorban olyan zenei formációkat hívott meg, akik izgalmas zenét játszanak, de még nem képezik a zenei mainstream részét, kevésbé ismertek, de szerinte jó esély van arra, hogy hamarosan ismertté váljanak, így mintegy missziót is teljesítve ezzel. A helyszín azért is a kikötő, távolabb a nyaralóktól, hogy az esti programok ne zavarják a pihenni vágyókat. Noha a kikötő alapvetően a zenei programok terepe, néhány, az eseményre felállított konténerben szintén megjelenik a kortárs képzőművészet, elsősorban videóinstallációk formájában.

A programból természetesen a többi művészeti ág sem hiányozhat, bár a programok közt nincs valódi párbeszéd, bár kérdés, hogy egy ilyen szituációban volna-e erre igény egyáltalán. Az irodalmi események a Fő téri, ma kulturális központként működő volt Magtárban kap helyet minden este, a Libri Kiadó könyvvásárával egyetemben. Itt is azért a nagyközönség számára készültek a programok, ennek megfelelően a téma és a hangvétel is könnyedebb, de mindenképp populárisabb, így Szabó Győző és Csernus Imre a drogról beszélgetnek, Winkler Nóra meg a Csillagtúra könyvét mutatja be többek közt. Szintén itt láthatók az európai kortárs művészfilm-vetítések, melyhez Forgács Iván filmtörténész mond bevezetőt esténként, s a Krétakör filmvetítések (JC.CO:DE, A Nibelung lakópark) is. A tervezett vetítéseken kívül, szervezők készülve az esetleges rossz időre, egész napos filmvetítésekkel tennék kellemesebbé a csalódott nyaralókat.

A szellemi táplálék mellett a testire is gondoltak, így külön egy gasztroplacc is működik, ahol kulináris élményekből válogathatunk, bár sajnálatos módon igen drágán. Ez a rugalmasság az összes résztvevőt jellemzi a szervezőktől kezdve a kiállító művészeken, galériákon át a programokban szereplőkig. Noha a résztvevő galériák kereskedelmi galériák, az eseményben feltehetően mégis inkább a dinamizmusuk okán vesznek részt, hisz komoly vásárlásra kevésbé számíthatnak itt a nyaralók közt, a gyűjtők is elsősorban puszta érdeklődőkként, nyaralókként vannak jelen.

Az Artplacc végképp nem kereskedelmi rendezvény, de nem is céljuk, hogy átfogó képet adjanak a kortárs kultúráról, inkább az, hogy a könnyebben befogadható, játékosabb műveken keresztül lebontsák a kortárs művészettel szembeni idegenkedést, nyitottabbá tegyék az embereket, és hogy a Tihanyba látogatók és ott élők nyári programjába a kultúra is szerepet kapjon.

Noha Tihany komoly történelmi és kulturális gyökerekkel rendelkezik, a rendezvénynek mégis mintegy emblematikus műve lehetne Rabóczky Judit szobra, a valaha más célra használt kábelekből léte hozott emberi alak, amely - talán nem véletlenül - a programajánló füzet elején szerepel.

Hozzászólás ehhez:

Fesztivál beszámoló | Artplacc Tihany

Milyen nap van ma?