Kikötő Online

Mindenki Jelen volt

Játsszunk a számokkal: Nyugat 1908, Jelenkor 1958 és jelen korunk 2008. Ez év legyen az irodalomé, és váljon nem kevésbé a reneszánsz és Mátyás reneszánszává, 1458 emlékezetéjévé! Nyolcasokra lépjük ki idén a csárdást, és elfordítjuk a szám testét, hogy végtelenítsük a lépéssort. Legyen minden év a kultúráé is, figyeljünk oda a fontos eseményekre, amelyek körülöttünk történnek, a fejekben gondoltatnak végig. Figyelem, az irodalom nem csak a múlt!

Jelenkor és 50 éves múlt. Nem sok irodalmi lap mondhatja el magáról. Még a Nyugat sem élte meg ezt a kort, melyhez írói nemzedékek sora csatlakozott. A Jelenkor a 20. század második felének egyik legmeghatározóbb pécsi születésű irodalmi fóruma volt, és most is jelen van a kortárs irodalmi életben. 1958-ban indult, és idén októberben jubileumi számmal ünnepli fél évszázadát. Ez alkalomból október 7-én felolvasóesttel idézték fel a Jelenkor múltját és jelenét. Hogy mindenki jelen volt-e, aki kapcsolódott valaha a folyóirathoz? Ha személyében nem is, a szavakban mindenképp.

Ágoston Zoltán

„Folyamatosság” – ejti ki határozottan Tüskés Tibor, a lap első szerkesztője az esten. Majd hozzáteszi: „a lapszerkesztés másfajta izgalom, mint a könyvkiadás”. Mást jelentett ez a szocializmus kultúrpolitikájában, és eltérő kihívásokat a ’90-es években Csuhai István számára, aki a rendszerváltást követően felszabaduló nyilvános fórumok és a véleményszabadság közepette próbált utat adni a modern irodalomnak. Az előbbi szembehelyezkedést, az utóbbi a hirtelen kinyílás kezelését jelentette. Csordás Gábor, aki a két szerkesztő között élte életét a Jelenkorban – mert szerkeszteni annyi, mint részévé válni -, sajnos betegsége miatt nem tudott eljönni. Azonban az ő személye is végig jelen van a beszélgetésben. Ágoston Zoltán, a lap jelenlegi szerkesztője moderál, rakja össze a Jelenkor történelmét. Eközben nem kisebb cél vezérli, mint hogy megtudja, miért jó a Jelenkort szerkeszteni. Fogas kérdés, látszik az arcokon. Fáradságos munka, és nem ölthető szavakba a szépsége Csuhai szerint, de mélyen inspiráló is tud lenni a szerzőkkel való kommunikáció.

Megtelt a Fülap Lajos terem

És megszólal az októberi szám, a folyóiratban publikáló írók, költők hangja. Hogy teljes legyen a számmisztika: 8 meghívott beszélő. „Műhely, klub, szekta, összeesküvés?”- kérdezve emlékezik Bertók László, akinek a neve elválaszthatatlan már a Jelenkorétól. Talán együtt mind. Egyrészt benne van a múlt, a szocializmussal szembeni magatartás, a nem behódoló irodalomközvetítés, másrészt a jelen szabadabb műhelymunkája. Balla Zsófia Kolozsvárról érkezett Pécsre abban az időben, amikor a határátlépés szorongással, félelemmel járt. Azonban mindvégig segítette a folyóirat, támogatta írói működését. Ahogy ő fogalmazott, számára „szellemi megérkezést” jelentett Magyarországra. Méhes Károly, Garaczi László, Kukorelly Endre, Meliorisz Béla, Tóth Krisztina, és Tolnai Ottó, aki személyében nem tudott ott lenni. Jelen kori költők, akik gondolnak, leírnak, felolvasnak. A Jelenkor elkezd, folytat, gondoz és felmutat. Mi olvasunk, érzünk és gondolunk. Környezetünkről, mellettünk állókról – ismeretlenekről, mieinkről -, a jelen korról. Nem kevesebbről, mint önmagunkról.

Értékelés:

Hozzászólás ehhez:

Mindenki Jelen volt

• 1. ginga 2008-10-18 13:49:56

  Szederkényi Ervin?

• 2. Ferling Szonja 2008-10-18 18:24:31

  Ő is szót érdemelt volna a cikk részéről, valóban. rn

• 3. Timi 2008-10-31 21:24:20

  Teljesen igaz. Viszont mulasztásomra magyarázatként és a Jelenkor dicséreteként a sok-sok név. Ennek pedig örüljünk.Köszi az észrevételt.