Sziluett

Felénél tart a Lajkó Félix maraton

Eddig nyolc teltházas koncert, több mint 4000 néző, óriási siker itthon és külföldön.

A szép az utcán hever …a pécsi Janus Pannonius utcában!

Négy évvel a Kulturális Főváros eseményei után a pécsi képzőművészek a köztereken mutatkoznak be. Újszerű, egyedi köztéri megjelenéseikkel a pécsi képzőművészek 30 éves hagyományát ...

A Szigetet is el…

Ez már nem az. Mármint a Sziget. Nem a Diák, nem a Pepsi, nem a Kell egy hét együttlét. A szlogenben még ott a freedom, ...

„az egyik kézben pohár, a másikban okostelefon”

A Pécsi Tudományegyetemen 2013 márciusában átfogó kutatási projekt indult a Z-generáció néven ismert korcsoport életstílusának, fogyasztási és médiahasználati szokásainak vizsgálatára.

Ördögkatlan 2014.

Asztalkára tett rózsavirág mögül figyeled az elterülő tájat. Gyönyörű kép, unalmas kompozíció – mint egy tehetséges festő első próbálkozása. Az menti meg, hogy ez most ...

Betűk a meg nem született versért

Slam Poetry a pécsi Paulus Cafeban

2010-02-10 16:01:52 Vörös Dóra
Címkék: vers kritika

A pécsi irodalmi élet hiánypótló kezdeményezésére mutatott ékes példát 2010. február 5-én, a Paulus Café-ban megrendezett, jazz zenével kísért, interaktív verselő est. A Slam Poetry hagyománya épp csak elterjedőben van hazánkban, de máris határozottan széles kör gyűlik össze a nyilvános felolvasásokon, helyüket követelve a három perces hírnév világot rengető deszkáin. Ezt most a pécsiek is megtehették, hol kisebb, hol nagyobb sikerekkel.

Az irodalmiság létét firtató kérdések manapság elvesztették relevanciájukat, a túlzottan is megengedő témák és stílusok olyannyira kiterjesztették a művészet határait, hogy mára egyre megengedőbbek vagyunk, különösen olyan esetekben, amikor ismerőseink szárnypróbálgatásait kell megítélnünk. A modern, kötetlen költészeti stílus, a slam poetry utcai verselésével, hip-hopos hatásával kiváltképp beleesik ebbe a kategóriába.

A kellemes, jazzes nagybőgő, hegedű és dj-szólók közepette egy performansszal indult az est, amely a betűk szakszerű összegyűrésével és a színpadra nem illő megdöbbentő trágársággal igyekezett utalni a korunkra jellemző kommunikációs képtelenségre, miszerint a szavakkal nem tudjuk kimondani a lét értelmét. Az ez utáni igyekvés mégis abból állt, hogy igyekeztek bebizonyítani, hogy a mindent megengedő eszközök végső soron alkalmasak a magvasnak sok esetben alig nevezhető gondolatcsírák megfogalmazására. Akkor mire volt jó a felvezetés? – kérdezhetnénk, teszem hozzá, jogosan.

A színpadra bárki felállhatott, de első körben a versíró játék résztvevői mutatták meg magukat. A játékban csak az első és az utolsó sor volt adott, a többit bármilyen koncepció mentén mindenki maga költötte hozzá. Akadtak megdöbbentően érzékeny, fanyar humorú és szabad asszociáción alapuló művek, amelyek minden fenntartás nélkül ki is érdemelték e jelzőt. Gyöngyszemekre is bukkanhattunk ekkor még, például az egyszerű őszinteségével ható rövid költeményre Rácz Lívia tollából. Az alkalmi verselők közé, játékon kívüli szerzeményével néha fellépett egy-egy fiatal pécsi költő is. Áldozó Krisztián hexameterei, (ön)iróniába hajló sorai minden tekintetben kielégítették a műélvező közönséget. Különösen az este elejére voltak jellemzőek a szabadon szárnyaló szellem és a kreatív gondolatok, talán a kamerák hatására, de ekkor még mindenki kétszer is meggondolta, kiálljon-e a mikrofon elé, így az est első fele igazi értékekkel kecsegtetett.

Kár, hogy a kezdeti színvonal a végére ellaposodott. Néhány pohár bor és korsó sör után az egymás elfogadása lelkes éljenzésbe csapott át, már a színpadra lépő, de még semmit sem mutató delikvenst is hatalmas taps fogadta, amely gesztus az est vége felé olyannyira felbátorította az amatőr költőket, hogy inkább hatott öntömjénezésnek, mint bátorításnak. Ekkor már éles és határozott vonalat lehetett húzni a költészethez valamelyest értők és a dilettáns rasztafári kultúrához idomuló sárga és zöld csíkos sapkás Bob Marley-t kiabáló alakok közé.

A kezdeti cél, vagyis a világról együtt gondolkodó egység megalkotása vakvágányra futott. Nem kifejezetten a szervezők (és az est házigazdái, Farkas Roland és Felcser Máté) hibájából, hiszen ők ketten hitvallásuknak, miszerint minden ember nyerjen teret az érvényesülésre, eleget tettek. Talán az emberek egyre kevésbé meglévő önkritikai képessége süllyesztette a még művészi mondanivalót kontár, felszínt súroló poénkodássá. Így helyeződött az érdemesnek számító köztes játék egy keretbe, amely keretről számomra eldönthetetlen, hogy ezt egy iróniával teletűzdelt viccnek vagy komolyan a művészetüknek gondolnak az ideiglenes alkotók.

A „Tükröm-tükröm mondd meg nékem, mihez kezdjek vidéken?” filozófiájából kibomló kezdeményezés díjazandó. A zene kellemes volt, a helyválasztás kitűnő, túlságosan tolakodó sem volt a szervezés, mindenki érvényesülhetett, ahogyan akart. Tanulságként csupán annyi vonható le: nem kell mindenkinek tollat fogni a kezébe, vagyis sok esetben a szerencse akkor áll mellénk, ha a vers mégsem születik meg.

fotók: Kászonyi-Nemes Márió

Hozzászólás ehhez:

Slam Poetry a pécsi Paulus Cafeban

Milyen nap van ma?

  • 1. fruitjuice01 2010-03-10 13:39:45

    Jó volna látni az írásokat...