Kikötő Online

EFOTT - két szemszögből

Két írás a 2010-es EFOTT eseményeiről.

Nagyon szabadon

A srác a kapuban a legnagyobb természetességgel jelenti ki, hogy a másik bejáraton juthatok csak be, mert túl késő van most a sajtósokhoz, de ez nem probléma, hiszen gyalog tíz perc alatt megkerülhető az Orfűi-tó, nem, éjjel sem fogok eltévedni. Tíz perc gyaloglás után ez már nem tűnik hihetőnek, így kedves fesztiválozók tanácsára visszafordulok, a bevehetetlen kapunál még kedvesebb fesztiválozókkal futok össze, akik elvisznek autóval. Így valóban 10 perc. EFOTT 2010 – csak szabadon.

De ennyit a szervezésről, ugyanis mégsem ez a legfontosabb egy ötnapos gólyatáborban, ahová mindenki azért érkezik, hogy seniornak érezhesse magát. Ahogy Beck Zoli belekiáltja az orfűi éjszakába, hogy életben maradni, az például sokkal érdekesebb. A koncertek kifejezetten jól szóltak, működött a hangosítás, ami egészen fontos olyan zenekarok esetében, akik értelmes dalszövegeket írnak. A Pál Utcai Fiúknak például ez szokása, nagyszerű koncertet adtak a domboldal előtt felállított színpadon. Lehetett ülni, táncolni, igazi fesztiválhangulat volt. A 30Y-t többször is visszatapsolta a közönség, a Quimby-t pedig alig engedték le a színpadról. A Kispál és a Borz viszont mintha unta volna éppen aktuális búcsúkoncertjét, de lehet, hogy csak abból a szögből tűnt úgy, ahonnan néztük, igazából az Emese bármikor jó. Jelen volt napközben rengeteg civil szervezet, akik beszélgetéseket, játékokat szerveztek, így ha valaki a másnaposságán kívül másra is tudott gondolni, akkor adódtak lehetőségei. Ha valaki pedig látni szeretett volna éppen aktuális celebritásokat, sztárfodrászt, korhatáros filmekben és sorozatokban alakító színésznőt vagy akár Havas Henriket, akkor még ezt is megtehette a celebkempingben.

Kellemetlen, de ki kell jelentenünk, hogy a legnagyobb partikat a koncertek után Tibi bácsi csinálta. Igen, ő, a lemezlovas. Bármennyire is kétséges a Dévényi-életmű megítélése, a buli hatalmas volt. Kezek erdeje a magasban, és mindenki kiáltja, hogy One way ticket to the moon. A mester láthatóan elemében volt, tudta, látta, hogy örökké szereti őt drága-kedves-közönsége. Egy olyan országban, ahol Szűcs Judit volt a Donna Summer, és Viva Kristóf lett a Paris Hilton, Dévényi Tibi bácsi legalábbis megkerülhetetlen. Az elsősegély kocsi meg úgy nézett ki, mint a safety car a Forma 1-ben. Ezt is szerettük.

Galántai László

Az EFOTT egy bentlakó szemével

Felemás érzéseket hagyott maga után a fesztivál. Egyfelől a koncertek nagyszerűek, a választék igen széleskörű volt. A szervezők igazán kitettek magukért: megpróbálták kielégíteni mindenféle zenei stílus kedvelőinek és a különböző korosztályoknak az igényeit.  Másfelől a szervezéssel voltak problémák.

Korda Gyuri bácsi és Klárikám, valamint Kovács Kati koncertje remek volt. Rajtuk kívül Dévényi Tibi bácsi négy napon keresztül telt házas retro-discot csinált. A felsorolt rendezvények mindegyike sok érdeklődőt vonzott, nemre és korra való tekintet nélkül. Bebizonyították, hogy nem csak a ma divatos, néha tömegkultusznak örvendő előadókat, zenekarokat imádja a közösség. Talán legmeghatározóbb élményt Kovács Kati okozta. Az egyik kisebb sátorban volt a koncert. Az énekesnő nagyszerű hangulatot varázsolt jól ismert számaival és egyéniségével.

A nagyszínpadon helyet kapó zenekarok (a teljesség igénye nélkül: Ákos, Magna Cum Laude, Quimby, Tankcsapda, Kowalsky meg a Vega) varázslatos koncerteket adtak. Azt is mondhatnánk, hogy egyfajta örömzenélésnek lehettünk szem- és fültanúi. Mindegyikük azt nyújtotta, amit rajongóik elvártak tőlük. Néhány kivételtől eltekintve mindegyik koncerten elhangzottak a legnagyobb slágerek, a közönség kedvencek. Nincs is annál jobb érzés, mint amikor a tömeg egy emberként énekel kedvenceivel.

Ugyanakkor a többi helyszínre is érdemes volt ellátogatni. Itt kisebb, kevésbé ismert, illetve nemrég alakult, vagy újra színpadra álló együttesek léptek fel. Akik ezen előadók közül választottak, ugyancsak nem csalódtak. Igaz ugyan, hogy a közönség még nem ismerhetett minden számot, de sokkal bensőségesebb, barátságosabb légkör vett körül minket, az előadók is közvetlenebbek voltak.

Kiemelném Ákos profizmusát, mint pozitív pontot a zenekarok között. Sajnos más napokon, több zenekar nem volt ilyen figyelmes és előrelátó. Hogy mire gondolok? Ákos vette a fáradságot, és aznap délelőtt, amikor a fellépése volt, megtartotta a zenekari próbát. Így este csak néhány gombot kellett megnyomni a számítógépen, és máris indulhatott a koncert, amit óriás kivetítőn nézhetett végig a közönség. Vele ellentétben a Ladánybene 27 nem vette ilyen könnyen a felállás akadályait. A több mint két órás csúszásukra a közönség nem reagált jól, amit a hangos fütyülések és méltatlankodó bekiabálások mutattak. Utolsó nap például az Anima Sound System sem tudta a pontos kezdést betartani. Apró dolgok ezek, amire az igazán profi zenekaroknak illene figyelni.

A fellépések mellett akadtak hétköznapibb dolgok is. A fesztivált megközelítők nagy problémákba ütközhettek, például azok, akik autóval közelítették meg a helyszínt. Nulladik napon (ez a későbbiekben sem nagyon javult) semmi sem volt Orfűn kitáblázva, hogy mégis merre találja az ember gyermeke a fesztivált. Akik tömegközlekedéssel érkeztek, azoknak is lehetett bajuk, mert bár volt busz menetrend, az azonban csak tájékoztatás jelleggel létezett. A buszok akkor indultak, és úgy jártak, amikor akartak. Ezen túl azonban a szervezők igen kedvesek és segítőkészek voltak az egész rendezvény ideje alatt.

Ha valaki napközben nem a strandon akarta süttetni magát, akkor elmehetett Pécsre. Itt különböző programok voltak. Ezek nem szerepeltek a programfüzetben. Csak a vizesblokkok, és a főbejárat melletti sátrak előtt voltak kiragasztva. Lehetőség volt sörgyár, pezsgőház látogatásra, a főbb látnivalók megtekintésére, különböző sport programokra és kézműves foglalkozásokra (könyvkötés, porcelán-, és ólomkatona festés).
Ha hozzá tudunk szokni az előbb felsorolt nehézségekhez, akkor igazán nagyon jó napok elé nézhet a kedves fesztivállátogató. A hangulat, és a társaság remek volt. Az emberek nagyon kedvesek, és néhány igazán érdekes arccal is lehetett találkozni. Ők mindig emelik egy-egy fesztivál hangulatát, és emblematikus figurájává válhatnak.

Vörös Viktória

fotók: facebook.com/efott

Hozzászólás ehhez:

EFOTT - két szemszögből

• 1. szurikáta 2010-07-27 13:12:59

  (Ne akarjátok,hogy megírjam életkorom... "eljárt már felettem az idő..." - stb.) Mivel 2 EFOTT-on magam is részt vettem anno (azok is Orfűn voltak...) - igyekeztem majd minden híradást /tudósítást stb. elolvasni ! ( a neten) - volt bőségesen. rn[Örültem, hogy mindkét "tudósító" nem vitte túlzásba a negatívumok felemlegetését, mert szerintem több volt annál, mit megírtak ! ]( Na, de "halottról" már csak jót !... )- Nem "okoskodás!"- de még egy született pécsinek is (-ha mindent tudni akarna-) - előzetesen kell "kutakodnia/keresgélnie" a neten ! - mert a legtöbb tudnivaló / program az azért ott van!