Sziluett

A Szigetet is el…

Ez már nem az. Mármint a Sziget. Nem a Diák, nem a Pepsi, nem a Kell egy hét együttlét. A szlogenben még ott a freedom, ...

„az egyik kézben pohár, a másikban okostelefon”

A Pécsi Tudományegyetemen 2013 márciusában átfogó kutatási projekt indult a Z-generáció néven ismert korcsoport életstílusának, fogyasztási és médiahasználati szokásainak vizsgálatára.

Ördögkatlan 2014.

Asztalkára tett rózsavirág mögül figyeled az elterülő tájat. Gyönyörű kép, unalmas kompozíció – mint egy tehetséges festő első próbálkozása. Az menti meg, hogy ez most ...

A Budapesti Iskola aktualitása

Az 1970-es évek elején a magyar film eltávolodott a korábbi stiláris megoldásaitól és témáitól, és a társadalomban zajló folyamatok elemzésére került a hangsúly. Ennek a ...

A mozgókép ösztönös nagymestere

Gaál István neve leginkább a Sodrásban című film kapcsán juthat eszünkbe, holott nem egyfilmes szerző. A filmkultúra már csak ilyen, sok szerzőt kell beemelni a ...

Tinipunk vs. Varázsfuvola

Sziget, 4. nap

2012-08-12 15:11:11 Hanula Zsolt

Jegyet veszek, jegyet veszek – 20 éve ez a mantra fogadja a HÉV-ről leszállókat, s ha már tegnap itt a nyelvi dimenziókról esett szó, elmondható, hogy a Filatorigát jegyüzérei az egyetlenek a Sziget körül, akik ez idő alatt nem követték a változásokat és még ennyit sem tanultak meg valamilyen idegen nyelven.

Egyébként a szombat tudtommal telt házat hozott, ami egyfelől hagyományos, hiszen a magyarok a munkás hétköznapok után most teszik tiszteletüket relatíve nagyobb létszámban (minden külföldi lazázni, felszabadulni érkezett a béke szigetére, csak mi érezzük úgy, hogy itt is vagizni kell a fukszal meg az selyeminggel), ugyanakkor az időjárás most először nem tette indokolttá, hogy a csajok max. melltartóban flangáljanak a rónán.

Folytatva az előző nap megkezdett irodalmi szemináriumot, a Fidelio sátrában ismét ott volt Grecsó Krisztián és Kardos-Horváth János, valamint Csapody Kinga és Kollár Árpád mesélt első szigetes élményükről, Csepregi János (FISZ) moderálása mellett. Az például kiderült hamar, hogy a bölcsészeknek nem erősségük a matek, hárman három különböző időpontra datálták, hogy akkor milyen év is volt húsz évvel ezelőtt és fedje jótékony homály, kinek mi volt a tippje. Ez egyébként megidézi a klasszikus Woodstock-mondást, miszerint ha emlékszel rá, nem voltál ott – mi sem lehet nagyobb bizonyíték tehát, hogy említett úriemberek valóban részt vettek a fesztiválon, valamikor. Így aztán ha nem is ugyanarról a nyárról, de nagyjából a ’90-es évek első felének élményeiről meséltek a jelenlévők. Szabó Tibor Benjámin egykori Bonanza Banzai-rajongó coming outjára, Grecsó Krisztián azon nyomban egy zenei felfedezéssel kontrázott, miszerint észrevette, hogy az Induljon a banzáj dallamvilága a klasszikus cigánydalok sémáját követi, s ezt aztán a ma is gitárjával érkezett Kardos-Horváth János közreműködésével be is mutatták. Grecsóra az első Sziget fesztivál idején az ideiglenes punkok tettek nagy benyomást, akik elindulva otthonról a fodrásznál leborotváltatták két oldalt a hajukat, alig valami kis sörényt hagyva a klasszikus kakastaraj helyén, majd egy hét múlva hazafelé azt is lenyírva, kopaszon érkeztek haza a szüleikhez. A beszélgetés után ajándékot kaptunk a szervezőktől, egy felfújt medencéből halászhattunk magunknak az ott elhelyezett könyvek közül, én egy Kollár Árpád- és egy Lengyel Zoltán-kötettel lettem gazdagabb, e helyütt is köszönöm.

Grecsó Krisztián gitározik

A nap első hagyományosabb értelemben vett zenei élményét az Afro-Latin sátorban értem utol, mert a pénteki PASO után még maradt bennem némi ska-zenére való ugrálhatnék. A Budapest Ska Nu-Jazz Orchestra alapvetően cover band, Michael Jackson popklasszikusaitól, a műfajhoz közelebb álló Bob Marley-n át egész napjaink slágereiig terjed a repertoár, ám valamennyi dalt a ska pattogós ütemeire ültetve át. Izgalmas élmény volt ilyen formában hallani ezeket a slágereket, a Sziget-közönség pedig újfent igazolta, hogy ilyesfajta bulizenére lehet a legjobban szórakozni egy fesztiválon. A vérbő szövegű énekesnő Pákai Petra (esküszöm, azt hittem, amerikai, mert hogy csak angolul beszélt, most olvasom a Facebook-oldalukon a nevét) egy alkalommal még arra is rávette a népet, hogy tessenek neki hátat fordítani, mind ahányan vannak, mert látni akarja a szép férfiseggeket, hogyan rázzák.

Mint említettem, szombaton már a strandidőt némi szél váltotta fel, ami akkor bosszantó igazán, amikor homokot fúj a sörünkbe és ott ropog a fogunk között míg átsétálunk a Nagyszínpadhoz. Ahol először fogalmam sem volt, ki is fog fellépni és ez megérkezésemkor sem változott. Az gyanússá vált, hogy hatalmas a tömeg a kora esti időpontban, az meg még inkább, hogy az együttes a Carmina Burana dallamait használja koncert-intrónak, ami 2012-ben kábé annyira kemény, mint a tépőzáras cipő. Sum 41 a banda neve és tényleg ne értse senki félre, én nem vagyok ám büszke rá, hogy az életben nem hallottam róluk, de arra kicsit igen, hogy észreveszem, ha valami szemét. Ez az, amerikai külvárosi tizenévesek talán gördeszkázás közben ideig-óráig keménynek képzelhetik magukat tőle, de csak amíg be nem térnek az első italboltba, ahol úgy hajtják el őket, ahogy ezt a Sum 41-t is kellett volna a színpadról. Annyira idegesített ez a klisékből építkező műmájerkedés, hogy inkább átmentem Varázsfuvolát hallgatni a cirkuszsátorba. Nem azért, mert sznob volnék, sőt: én így lázadok. Bár mivel a programban egy szűk 60 percnyi keresztmetszet szerepelt, minden dal után egy műsorvezető hölgy tömte be a dramaturgiai lyukakat azzal, hogy – angolul – elmondta, mi is fog következni. Nem szerettem meg az operát se.

Semmi jóra nem számítottam már zenei téren a szombat estétől, miközben kedvetlenül majszoltam minden idők legvékonyabb pizzaszeletét, amit egyébként óriás vagy XXL, vagy valami ilyesmi néven van pofájuk reklámozni aranyárban a büféseknek, amikor a west cost királya felbaktatott a Nagyszínpadra. (Szintén a Carmina Buranára! Itt mindenki benne ragadt a ’90-es években? Hol van Kovács Kokó?) Bevallom, nem szerepelt a bakancslistámon Snoop Dogg-koncert, mert ezt a rappet elhallgatom kocsiban bólogatva vagy épp kisebb klubokban, ennek ellenére, a látvány, ami szombat este a Nagyszínpad előtt fogadott, csaknem példátlan. Itt látszott igazán, hogy valóban heti nézőcsúcs van a Hajógyári szigeten, a tömeg nem egyszerűen a hátsó büfékig ért, de konkrétan a pultosok is kezüket a levegőben lóbálva szolgáltak ki. Én még ilyet komolyan nem láttam, s bár minden további nélkül össze tudnék rakni egy szűk 45 percnyi anyagot azokból a dalokból, amik szerintem Snopp Doggtól időtállóak, úgy tűnt, itt most ez is épp elég, hogy valami fergeteges bulit csapjunk, így pár tízezren. Pedig Snoop hozta a rapperek mára kicsit már cikis én-vagyok-világ-császára mentalitását, valamint a jókedv mértéknek nem elhanyagolható százalékát a két eszméletlen testtel bíró táncoslány szereplése jelentette, s élő zenészt sem láttam, csak DJ-t, mégiscsak ő volt, aki megmentette a napot. Ami azért nagy kritika.

Hozzászólás ehhez:

Milyen nap van ma?