Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója kapta idén a legjobb rendezőnek járó UNITER-díjat. A román színházi szakma Oscarjának számító gálán a 2011-es év ...
Fazakas Barnának egyéni tárlata nyílt szerdán 36 címmel a Csíki Székely Múzeum Kossuth utcai kiállítótermében. A csíkszeredai származású, jelenleg Belgiumban élő képzőművész tárlatát sikerült éppen ...
Gerőcs Péter és Dér Asia privát mészöly című dokumentumfilmjét vetítették szombaton délután a BBTE Bölcsészettudományi Karának Eminescu termében, a Láthatatlan Kollégium Kortárs Műhelyének szervezésében. A ...
„Nagyméretű nemzetközi rendezvény egy hatvanötezres lélekszámú kisvárosban" – így nevezte meg a március 16-30. között megszervezésre kerülő REFLEX 2 Nemzetközi Színházi Biennálét Iulia Popovici kritikus, ...
Rendhagyó fotókiállítással startolt a Kolozsvári Rádió 58. születésnapja alkalmából tegnap elkezdődött programsorozat. Rostás-Péter István, Oborocea Mónika és Váradi Nagy Pál Függőleges Zöld címet viselő fotóprojektje ...
Bengt Pohjanen A csempészkirály fia című regényét, az első méenkieliről magyarra fordított könyvet mutatták be pénteken délután a BBTE Bölcsésztudományi Karán. Egyed Emese irodalomtörténész, az esemény házigazdájának köszöntője után Zágoni Balázs, a Koinónia Könykiadó igazgatója elmondta: már akkor izgalmas kötetnek ígérkezett, amikor Molnár Bodrogi Enikő megkereste őt a készülő kézirattal.
Leginkább az ragadta meg, hogy az erdélyi magyarokéhoz ennyire hasonló élethelyzetben született egy „ennyire szellemes, olvasható, és mégis igen mély könyv”. Mint kiderült, csak a borító okozott számukra fejtörést: az eredeti méenkieli borító ugyanis komoly, Jánosi Andrea illusztrációja viszont előkészíti azt a humort, amelyre a könyv olvasása közben számíthatunk. – Még végig sem olvastam a kötetet, amikor a kesztyűt evő tehén képe megszületett bennem – hangsúlyozta az illusztrátor.
Molnár Bodrogi Enikő, a BBTE docense kifejtette: a szerzőt sajnos betegsége megakadályozta abban, hogy részt vegyen a mostani könybemutatón. Megtudtuk, hogy a méenkieli nyelvet közel ötvenezer ember beszéli Észak-Svédországban, a Tornio-völgyben. A méenkieli jelentése: a mi nyelvünk; eredetileg finn nyelvjárás volt, de 2000-ben önálló nyelvnek ismerték el. A Tornio-völgye történelmileg és kulturálisan egységes finn terület volt 1809-ig, amikor is a finnek lakta területek jelentős része orosz fennhatóság alá került. Majd az új országhatár kisebbségi sorsra ítélte a folyó nyugati partján élő finneket, akik drasztikus svédesítési politikának voltak alávetve az 1880-as évek óta. Így nyelvük a finn irodalmi nyelvtől eltérő irányba fejlődött.
Megtudtuk: Bengt Pohjanen anyanyelvének társadalmi fejlesztését tartja hivatásának közéleti személyiségként és szépíróként egyaránt. A méenkieli mellett svéd és finn nyelven publikál, műveinek alaptémája szülőföldje, annak története, hagyományai, kollektív emlékezete. A csempészkirály fia Pohjanen önéletrajzi regényének első kötete. Először 2007-ben svéd nyelven jelent meg, majd lefordították finn nyelvre, méenkielire pedig maga a szerző fordította 2009-ben.
Molnár Bodrogi Enikő megjegyezte: ő először finnül olvasta, és már akkor megragadta a mű esztétikai értéke, kissebségiként pedig azonnal rá tudott hangolódni a bemutatott világra, gyökereiben megértette a fájdalmat, amit hol humorosan, hol komolyan dolgoz fel a regény. Magyar nyelven az Echinox többnyelvű irodalmi-kulturális folyóirat közölt először részleteket a kötetből. Ennek egyik szerkesztője, Serestély Balázs így méltatta a könyvet: „A filológus tudja, hogy bizakodó lehet ott, ahol a valóság szorítása képes engedni az irodalmi értéknek; a filológus azt is sejti, hogy bizakodó lehet ott, ahol jófajta humorral és iróniával találkozik. Bengt Pohjanen regényének olvasása közben én találkoztam mindkettővel”.
Molnár Bodrogi Enikő a fordítás nehézségeiről szólva elmondta: bár rokon nyelvről van szó, és a kisebbségi érzés is megteremti a közös tapasztalati alapot, amely bizonyos értelemben megkönnyíti az erdélyi magyar fordító szerepét, azért mégiscsak egy távoli, földrajzilag közel háromezer kilométerre lévő kultúráról van szó. Bevallotta, hogy fordítás közben legnehezebb a kulturális kontextust, az eszmei, szellemi hátteret közvetítetni. Emiatt döntött úgy, hogy bizonyos szavakat, kifejezéseket nem fordít le, és külön hálás a kiadónak, amiért beleegyezett, hogy lábjegyzetekben magyarázatot fűzzön hozzájuk. A méenkieli nyelvnek még nincs kodifikált, sztenderd változata, sok-sok nyelvjárás formájában él, azonban a Pohjanen által használt nyelvváltozaton született a legtöbb irodalmi alkotás. Lévén pedig, hogy a nyelvnek még nincs szótára, a fordítás ideje alatt szinte naponta levelezett a szerzővel, hogy a legpontosabb, legkifejezőbb munka szülessen. A méenkieli nyelv hangzásvilágával a könyvbemutatón résztvevők is megismerkedhettek, ugyanis a jelenlévő Töyrylä Hannu részleteket olvasott fel a méenkieli regényből.
forrás: szabadsag.ro