Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója kapta idén a legjobb rendezőnek járó UNITER-díjat. A román színházi szakma Oscarjának számító gálán a 2011-es év ...
Fazakas Barnának egyéni tárlata nyílt szerdán 36 címmel a Csíki Székely Múzeum Kossuth utcai kiállítótermében. A csíkszeredai származású, jelenleg Belgiumban élő képzőművész tárlatát sikerült éppen ...
Gerőcs Péter és Dér Asia privát mészöly című dokumentumfilmjét vetítették szombaton délután a BBTE Bölcsészettudományi Karának Eminescu termében, a Láthatatlan Kollégium Kortárs Műhelyének szervezésében. A ...
„Nagyméretű nemzetközi rendezvény egy hatvanötezres lélekszámú kisvárosban" – így nevezte meg a március 16-30. között megszervezésre kerülő REFLEX 2 Nemzetközi Színházi Biennálét Iulia Popovici kritikus, ...
Rendhagyó fotókiállítással startolt a Kolozsvári Rádió 58. születésnapja alkalmából tegnap elkezdődött programsorozat. Rostás-Péter István, Oborocea Mónika és Váradi Nagy Pál Függőleges Zöld címet viselő fotóprojektje ...
A járókelőkről azonnali portrét rögtönző utcai grafikusok, festők szokásáról mintázta az E-MIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) első Kolozsvári Magyar Napos rendezvényét, amely az igencsak beszédes Szonettszerda lírai portréfestészettel címet viselte. A Bulgakov–Macskaház teraszán mintegy hat költő (Egyed Emese, László Noémi, Bálint Tamás, Karácsonyi Zsolt, Márkus András és Szálinger Balázs) ragadott tollat és ceruzát, hogy az érdeklődőkről szonettet rögtönözzön. Karácsonyi Zsolt, az esemény házigazdája elmondta, mintegy másfél órán keresztül lehet a jelenlevő költőknek „ülni”, ami után a létrejött petrarcai, illetve shakespeare-i szonetteket maguk az alkotók fogják majd felolvasni.
Az izgalmas kezdeményezésre gyorsan ráharaptak a jelenlévők, a másfél óra leforgása alatt pedig fejenként akár négy-öt alkotás is megszületett. Volt olyan résztvevő, aki több költőnél is megfordult, és olyan is, aki másodmagával „ült modellt”. Kellemes szórakozásban volt része azoknak is, akik csupán a szomszédos asztalok mellől figyelték a történéseket. Az egyébként magányos és önmagában nem feltétlenül látványos tevékenység – az írás – felmutatása által az esemény egyfajta performansz jelleget öltött, a költők és „modellek” együtt váltak eme előadás játékosaivá.
Hirtelen szereplők, költő-típusok jelentek meg: volt itt csendben és serényen dolgozó, jókedélyű és laza, komoly és kimért, pimasz és titkozatos, mindent erejét megfeszítve küzdő stb. költő is. A végeredmény ehhez hasonlóan változatos volt, a legkülönfélébb stílusú, hangulatú művek kerültek felolvasásra, a szerencsésebbek pedig saját kézzel írt másolattal tértek haza. A költemények a tervek szerint a Helikon irodalmi folyóiratban fognak megjelenni.
Aki jelen volt és bevállalta a modellkedést, megtapasztalhatta, hogy ilyen röpke idő alatt is mennyire igazi találkozás jöhet létre két ember között, akik talán eddig soha nem is találkoztak egymással, és most se csinálnak egyebet, mint hogy kíváncsian néha egymásra pillantanak.
forrás: www.szabadsag.ro