Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója kapta idén a legjobb rendezőnek járó UNITER-díjat. A román színházi szakma Oscarjának számító gálán a 2011-es év ...
Fazakas Barnának egyéni tárlata nyílt szerdán 36 címmel a Csíki Székely Múzeum Kossuth utcai kiállítótermében. A csíkszeredai származású, jelenleg Belgiumban élő képzőművész tárlatát sikerült éppen ...
Gerőcs Péter és Dér Asia privát mészöly című dokumentumfilmjét vetítették szombaton délután a BBTE Bölcsészettudományi Karának Eminescu termében, a Láthatatlan Kollégium Kortárs Műhelyének szervezésében. A ...
„Nagyméretű nemzetközi rendezvény egy hatvanötezres lélekszámú kisvárosban" – így nevezte meg a március 16-30. között megszervezésre kerülő REFLEX 2 Nemzetközi Színházi Biennálét Iulia Popovici kritikus, ...
Rendhagyó fotókiállítással startolt a Kolozsvári Rádió 58. születésnapja alkalmából tegnap elkezdődött programsorozat. Rostás-Péter István, Oborocea Mónika és Váradi Nagy Pál Függőleges Zöld címet viselő fotóprojektje ...
Simonffy Katalin televíziós szerkesztő, médiaoktató Képnyelv – Szónyelv. Szemiotikai modell tévéműfajok elemzésére című, a Kriterion Könyvkiadó és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) társkiadásában megjelent kötetét mutatták be tegnap délután a Minerva Művelődési Egyesület székházának alagsorában. A doktori disszertációként készült munkát H. Szabó Gyula, a Kriterion igazgatója szerkesztette.
– Simonffy Katalin olyan alkotó, újságíró, szakember, aki a szakma és szakmai követelmények legmagasabb fokán helyezkedik el – hangsúlyozta az esemény házigazdája, Tibori Szabó Zoltán újságíró, hozzátéve: a szerző első írása 1971-ben, az Igazság napilapban jelent meg.
Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE elnöke kiemelte: a kötet a MÚRE és a Kriterion Könyvkiadó által indított szakkönyvsorozat első kiadványa, amely az egyesületnek a kutatók, oktatók irányába való nyitottságát is jelképezi. – Simonffy Katalin, a Román Televízió magyar szerkesztőségében eltöltött 31 éves tevékenysége alapján arra volt kíváncsi, hogy van-e átjárhatóság a képnyelv és a szöveg, azaz a szónyelv között: mennyire fedi a képnyelv a szövegben megfogalmazott tartalmat, illetve a szövegből mennyi jön át a képnyelvbe – részletezte méltatásában Murvai Olga, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) tanára, a disszertáció vezetője.
– Felérhet-e egyetlen kép ezer szóval, illetve hány kép tudna visszaadni ezer szót? – idézte Murvai Olga a szerző egyik alapfelvetését. A Simonffy Katalin által kidolgozott módszer segítségével meghatározható az egyes riportok szekvenciáinak beosztása, időtartama, a háttérinformációk megfelelő beiktatásának módja is – magyarázta.

Karácsonyi Zsigmond, Angi István, Murvai Olga, Simonffy Katalin és Tibori Szabó Zoltán
a könyvbemutatón - ROHONYI D. IVÁN
Az elemzések alapjául három tévéfilm szolgált esettanulmányként: ezek közül az első, a Gázankét híranyag kapcsán készült oknyomozó riport, amely egy baleset előzményeit és következményeit „göngyölíti fel”. A szerző megállapítása szerint az eseményt jelképező „gáz-kép” köré szövődő narrációkban a tárgyiasult „gáz” szó a tematikus mondatban átlényegül. A Szarvasokká vált vadászfiak című dokumentum-esszé film az erdélyi hagyományos népi kultúrában bekövetkezett paradigmaváltásra hívja fel a figyelmet. A Bartók Béla 1914. áprilisi népzenei gyűjtőútjának helyszínén, a Görgény völgyi Felsőorosziban készült film kapcsán a szerző a kötet előszavának tanúsága szerint a Cantata Profana forrásaként ismert kolinda szövegkörnyezetét, a képi metafora szublimálódását vizsgálta. Simonffy Katalin nem a konkrétumokra világít rá, hanem azokra a mozzanatokra, amelyek átvezetnek a Cantata Profana elemeit hordozó kultúkörbe – részletezte Murvai Olga.
A marosvásárhelyi Teleki Téka megalapításának történetét megfilmesítő, a könyvtáralapító gróf Teleki Sámuelt bemutató dokumentumfilm (Teleki Sámuel, a könyvtáralapító) kapcsán Simonffy Katalin a tematikus mondatként értelmezett cím szemiotikai-pragmatikai dimenzióit elemezte, a megértés kultúrafüggőségére irányítva a figyelmet – derül ki a kötet előszavából. Vizsgálja a kornak megfelelő hangulatteremtés, az adott kulturális milliő felidézésének technikáját – emelte ki Murvai Olga, hozzátéve: az elemzési modell egyedülállónak számít szakmai berkekben.
Angi István zeneesztéta, professzor, a disszertáció egyik véleményezője a munka elvitathatatlan szakmai értékei mellett annak játékos, olvasmányos jellegét is kiemelte méltatásában, ludikus fogalmi kalandnak minősítve azt.
Simonffy Katalin a maga során elmondta: baráti társaságban vetette fel a problémát, hogy a híradók képi információáradata, atabloid szerkezetek mennyire szétszórhatják az ember figyelmét, illetve mennyire idegesítő lehet az idősebb korosztály számára mindez. Rádöbbent arra, hogy az 1970-es években készített, nyolcvan perces műsorait maga is megvágva tudná már csak megnézni, hiszen a felgyorsult élet ritmikusabb képi világot is követel. Murvai Olga javaslatára engedett a téma kihívásának, beiratkozott a doktori iskolába és útjáraindította kutatását. Következtetései közül kiemelte: a néző azt érti meg a képi világból, amennyi információval eleve rendelkezik. – A Tékáról szóló alkotás tanúsítja, hogy a dokumentumfilm készítőinek nem kell a témát agyonfilmezniük, az értő néző a képanyag egyharmada alapján képes megteremteni az összefüggéseket. A játékfilmes elemek már a szélesebb rétegek vonzását szolgálják – emelte ki.
A szerző érdekes felfedezésként emelte ki a tényt, hogy az aranymetszés mint szerkesztési elv mindhárom filmben kimutatható: így a „gáz” szó az aranymetszési pontban tárgyiasul gáz-képpé, a dokumentum-esszé filmben a patakból vizet ivó gyermek és a legelésző szarvas képe lényegül át, a Teleki Tékáról szóló anyagban pedig a narrációk, monológok és a film hossza közötti arányszám – a Fibonacci-számsornak megfelelően – 3, 5, 8. Ilyenképpen, a jó szerkesztés lényegi velejárója az aranymetszés szabályainak követése, vélekedett Simonffy Katalin.
forrás: Szabadság.ro