Kikötő Online

Rituális labdajátékok

A Híd antológiája

Rituális labdajátékok címmel jelent meg a Híd Könyvtár negyedik kötete. A szépirodalmi antológiában a több mint háromnegyed évszázados múltra visszatekintő Híd folyóirat köré csoportosuló szerzők írásai kaptak helyet. A szövegek átfogó képet nyújtanak a jelenkori irodalmi történésekről, szépirodalmi vonulatokról.

Nem mindenki viszonyul egyformán a labdajátékokhoz, és a játékosok se egyféleképp értelmezik a szabályokat. Ez a Rituális labdajátékokban is visszatükröződik, amelynek egyik legnagyobb értéke pontosan az, hogy egyszerre van jelen a vajdasági magyar irodalmi hagyományokhoz való szerves ragaszkodás, és a szerzők innovativitása, újításvágya, a saját út keresése. A személyesség különböző formái, az eltérő narratív eljárások, a fikcionalitás aktusai a szövegvilágok heterogenitásainak hordozói. A Rituális labdajátékok antológia nem akarja uniformizálni az irodalmat, és nem hivatott valami egészet konstruálni – jól mutatja ezt a prózaszövegek fragmentáltsága, a rövidprózához, a töredékességhez visszanyúló textusok gyakori előfordulása – legyen szó készülőfélben lévő kihagyásos regényről, novelláról vagy blog-bejegyzésről, esetleg útinaplóról. Az előbbiektől függetlenül a kötet remekül ellátja feladatát, és más, jelen szövegben felsorolásra nem kerülő antológiákat megszégyenítő módon hoz létre egy koherens, sok ponton érintkező, ám egymástól karakterisztikusan el is különböződő szövegegyüttest.

Az otthonlét és az idegenség, az én és a másik közti reláció milyensége/megléte, illetve a kapcsolat lehetőségének kérdése is utat nyithat a szövegegyüttes megközelítéséhez. Ugyanis le kell szögeznünk, hogy egy labdajátékot – lett légyen az bármennyire is rituális – sem tudunk a másik nélkül játszani. A textusok jelentős része megengedi az autobiografikusság különféle módozatai felőli megközelítést is. Az önértelmezés, a sajátnak és ezáltal ismertnek vélt fogalmak idegen közegben történő szűrése, az eltávolítás, mint jelentésképző/újraképző aktus mellett a fiktív, illetve fikcionalizált emlékek, az emlékezés folyamata és az identitás ehhez való viszonya is mind hozzájárul ahhoz, hogy a Híd-antológia irodalmi léptékkel mérve is széles perspektívát mondhasson magáénak.

A Rituális labdajátékok háttérben maradó „szabálykönyve” szerint a játék véresen komolyan veendő. Ahogy maga az irodalom is. Nyitva hagynám a kérdést, hogy a tizenkét szerző szövegei a játék vagy a szertartásosság felé hajlanak. Ezt döntsék el maguk a befogadók, az olvasók. A játék az, ami a játékost hatalmában tartja, behálózza a játékba, a játék igazi szubjektuma tehát nem a játékos, hanem maga a játék – olvashatjuk az Igazság és módszerben. Az irodalomban ehhez hasonló módon – természetesen véletlenül se vonva kétségbe jelentőségüket – nem az író s nem az olvasó az igazán fontos, hanem maga az irodalom. Kedves ide-oda vezetett közép-kelet-európai olvasók: a játékosok a pályán vannak, s noha a szabálykönyvre sok helyen homály borul, senki se felejtse el: a játék elkezdődött, és – mint ahogy a Rituális labdajátékok bizonyítja – komolyabb már nem is lehetne.

Szerzők: Barlog Károly, Bencsik Orsolya, Benedek Miklós, Aaron Blumm, Danyi Zoltán, Jódal Kálmán, Kiss Tamás, Mirnics Gyula, Pressburger Csaba-Saul, Sirbik Attila, Szerbhorváth György, Terék Anna

Forrás: www.hid.rs
Az antológia megrendelhető a Híd honlapján vagy megvásárolható a Budapesten a Ráday Könyvesházban
 

A rovat együttműködő partnere:
a Híd

Hozzászólás ehhez:

Ajánló | Rituális labdajátékok - könyvajánló