Kaposvárra figyel az egész világ

Sokak kétkedve fogadtak egy ilyen horderejű rendezvényt egy kisebbnek mondható vidéki városban, azonban már az első naptól kezdve teltházas koncerteket adtak a neves művészek, melyek közönsége az országhatárokon túlról is érkezett. Kaposvár virágos városként, szecessziós épületeivel nagyon hamar meg tudta teremteni a megfelelő hangulatot, nehéz volt elhinni, hogy a már szinte családiasnak mondható koncerteken, alig pár méterre tőlünk világhírű zenészek játszanak.

A fesztivál hetében a város megtelt élettel és kultúrával. A programok már reggel elkezdődtek, a komolyzenei koncertek előtt műismertetéssel igyekeztek a szervezők közelebb hozni a klasszikus zenét a laikus közönséghez, hogy a délelőtt és az este során még jobban lehessen élvezni azokat. A magyarok közül olyan nevek bukkantak fel a hét folyamán, mint Kokas Katalin, Rados Ferenc, Kocsis Zoltán vagy Kelemen Barnabás, a nemzetközi palettáról pedig Anna Laakso, Jan-Erik Gustafsson vagy José Gallardo színesítette a koncertek névsorát, melyek nemcsak ezért számítottak világszínvonalúnak: a művészek olyan felállásban és olyan darabokat adtak elő, melyeket ezelőtt még sehol sem hallhatott a közönség.

A klasszikus zene mellett a populáris zene is teret kapott. Minden este magyar hírességek léptek fel, ősbemutató keretében eddig (szintén) soha elő nem adott produkcióval készültek a művészek a kaposvári közönség számára. Kulka János például új lemezét hozta, Palya Bea is egészen más hangzással érkezett, Szakcsi Lakatos Béla sem a megszokott felállásban lépett fel, Falusi Mariann pedig nosztalgiába bújtatott történelemórát tartott, a múlt század évtizedein haladva hozta el a Csárdáskirálynőt vagy a korai jazz dallamait.

Az este azonban itt még nem ért végett, a populáris zene kedvelőinek ugyanis egyenes belépője volt az ezt követő Nemzetközi Jam-Session Találkozóra, mely szintén most debütált. Az eredetileg tematikusra tervezett estékhez állandó házigazdák mellett minden este más-más vendéget hívtak, hogy még véletlenül se unja el magát a zenétől lassan túladagolt társaság. Emellett helyi kisdobosokként szárnyukat próbálgató fiatal zenészek is csatlakozhattak az egy-egy estére összeverődő társasághoz, így történhetett, hogy a Startmachine vagy Tóth Vera mellett egészen új arcok csaptak a húrok vagy a dobok közé: így kezdett Somló Tamás Zsolával és a Vad Orchideákkal együtt örömzenélésbe, majd így került szaxofon kezébe és rasztasapka a fejébe, miközben a lassan már örökifjak évtizedeket ugorva vissza énekelték tinédzserkoruk nagy slágereit.

A zenei programok mellett a kíváncsibbak a város utcáin sétálva egyénileg vagy szervezetten fedezhették fel a múlt értékeit. Gyalogos vagy épp biciklis körutak vártak minden vállalkozó kedvűt Kaposváron, Orfűn, Pécsett és Mohácson, fölfedezve azokat az épületeket vagy létesítményeket, melyek sokszor évtizedekig megbújtak még a helyiek szeme elől is. És hogy az ízlelőbimbók se pihenjenek, Kaposváron és a környező városokban több étterem kínált kalandos felfedezést a Dunántúl ízeinek birodalmában, különleges menükkel és fogásokkal várva mindenkit.

Egy hétre felfokozott nyüzsgés és élet költözött Kaposvárra, zenére hegyeződött ki minden fül a környéken, és a kultúra hihetetlen mértékben túlcsordult. Kevesen gondolták volna, hogy egy ilyen nyugodt város képes ekkorát álmodni, és elég bátor ahhoz, hogy álmait meg is valósítsa. De megtörtént, és jó volt, mégpedig olyan jó, hogy nehezen hisszük el, hogy még csak az első volt. Kíváncsian várjuk a folytatást!