„Látod újra visszajöttem”

Pályafutása során először 2003-ban, az Andante turnén nyergelt át először a hangos, „rockos” koncertekről a mérsékeltebb, visszafogottabb előadásokra. Akkor mi adta az ötletet?
2003-ban éppen tíz éve voltam szólista, tehát akkor is egy jubileum adta az apropót, hogy ezt a régi vágyamat megvalósítsam.

A tavalyi 40 és a mostani ÁKOS 40+1 turné is hasonló hangvételű. Hangszerelésben is fellelhetjük a hasonlóságot?
Annyiban talán igen, hogy ez is egy visszafogottabb, színházi igényű előadás. Hangszerelésében, repertoárjában viszont teljesen más, akkor a vonóskar, most a zongora adja meg az alaphangot. És most nagyobb anyagból merítettünk.

Mi alapján válogatta össze a dalokat? Egyéni döntés volt vagy zenésztársaival együtt állították össze a repertoárt?
Jószerével magam írtam össze a listát, de a zongoraátiratokat készítő Balásy Szabolcs és a zenekari változatokat hangszerelő Szakos Krisztián észrevételeit is meghallgattam. Húsz év szerzeményeiből válogattunk, mérföldkőnek számító dalokat, nagyobb slágereket és koncerteken ritkán vagy soha nem hallott szerzeményeket egyaránt.

Nyilvánvaló, hogy a kiválasztott dalok valamiért különlegesek, de legalábbis újrahangolásra, felelevenítésre érdemesek. A korábbi, eredeti verzióhoz képest az új hangulatban felcsendülő dalok Önben is másként szólnak, mást jelentenek?
Feltétlenül. A korábban szögletes szintipop nótaként megszólaló Nem ér semmit a dal teljesen másként hat szenvedélyes tangóként, tangóharmonikával. Az itt elhangzó sor – „Látod újra visszajöttem / Van már néhány év mögöttem” – sokkal többet jelent most, mint egy húszéves énekes szájából. Ebben az egy példában is megjelenik az a többlet, ami az egész előadásra jellemző.

Úgy hallottam, a látványelemeket legalább annyira fontosnak tartja, mint a hangzást – korábban több koncerten speciális színpadi elemekkel fűszerezték az előadást. Most is számíthatunk erre?
Most is nagy műszaki felszereléssel koncertezünk, de a látványtechnika szerepe ebben az előadásban teljesen más, mint a rockszínpadon. Minden dalhoz kivetítést komponált Madarász János látványtechnikus, emellett a világítás is fontos szcenikai szerepet kap.

A Volt Fesztivál nyitónapján a Sportcsarnokban játszanak majd, nem a fesztivál valamelyik színpadán. Ennek inkább az intim jelleg megtartásához van köze (nem fesztiválra való a repertoár), vagy az ottani körülmények nem megfelelőek (a már említett látványelemek nem kivitelezhetők)?
Az ok nagyon egyszerű: az elegáns, szmokingos, színházi jellegű előadást nem akartunk sátorba vagy szabadtéri fesztiválszínpadra vinni.

Korábban azt nyilatkozta: „csak a közönség csekély százaléka ért”; s nem tagadja (amúgy sokunk szerint jogosan), mi a véleménye a mai popszakmáról, és a legtöbbek által követett hírességekről. Zenei tevékenysége mellett kulturális programokon is részt vesz, maga is szervez (gondolok itt többek között a Borpatikára), felolvas, kötetet jelentet meg… Ezek szerint úgy véli, megállítható, visszafordítható a mai tendencia? Érdemes ezen munkálkodni? Honnan meríti erejét?
Nem kell trendekről gondolkodnom, csak teszem, amit a feladatomnak érzek. Sokan reagálnak a dalokra, a felolvasóestekre, a megnyilvánulásaimra: jólesik a visszajelzés. Van családom, van hazám, van kinek hálásnak lennem a rengeteg örömért és tennivalóért. Kell ennél több remény?

Fotó: www.akos.hu

1. Andris 2009-05-25 11:32:47

A kepeket hol talalom? Kicsit elveszos a honlap struktura :(