Logo

Archivum

Építsünk hidat zenéből!

Jazzhíd

2008-11-19 23:56:29

Címkék: , , ,

Mi kell ahhoz, hogy híd épüljön? Kérem szépen, szükség van alapanyagra; fára, fémre és szükség van mesteremberekre is. (De még mielőtt megijednél Kedves Olvasó, nem építőipari tanácsokat kívánok veled megosztani, hanem valami egészen mást.) Hívjunk hát Pécsre építőket Eszékről, Újvidékről, Németországból, Salgótarjánból, akik hozzák a saját nyersanyagaikat, és azt szépen megmunkálva hidat építetnek a jazzt kedvelő közönség és a zene között. Az átjárás pedig vízummentes és nagyon nagy élmény.

Két napon keresztül építkeztek ezek a zenészek az Urániában és a Zeneparkban. Jómagam a második szakaszban csöppentem bele, és elvarázsolt az a professzionalizmus, amelyet láttam (vagyis inkább hallottam.)

Kristijan Mlačak

A Pannonia Project formáció zenészei Újvidékről érkeztek Pécsre. Fiatalok, lendületesek, kezük alatt szinte ég a munka, ennek köszönhetően őrült jó dallamokat játszanak, improvizálnak. A volt Park Mozi területe pillanatok alatt párizsi jazzkávéházzá alakult. Pedig nem is a francia hangulatot erősítik a zenében, hanem olyan eredeti jazzt játszanak, amit a vajdasági élet ihletett. A közönség lába egyszerre mozdul a ritmusra, és már sétálnak is a jazzhídon át. Oda és vissza, míg játszik a zenekar. Különösen a szaxofonos (Kristijan Mlačak) és a trombitás (Marko Đorđević) játéka kiemelkedő, de érdemes odafigyelni a billentyűsre (Aleksandar Bahun) és a dobosra (Petar Radmiloviæ) is. Nem elhanyagolható a showman-basszusgitáros (Vladimir Samardzic) teljesítménye sem, aki nemcsak fantasztikus improvizációkat képes előcsalogatni hangszeréből, hanem humorával, könnyed stílusával lenyűgözi a hallgatóságot.

Snétberger Ferenc gitárjátéka

Az est záróakkordja, utolsó szorgos hídépítője, a világhírű -és nem utolsó sorban hazánk fia- Snétberger Ferenc és társa, David Friedman. A két férfi nemcsak nekünk-velünk játszik, hanem egymásnak is. A hangszerek; a gitár és a vibrafon szinte versenyeznek egymással. Improvizációk garmadája születik, vagy éled újjá a színpadon. Snétberger és Friedman pedig hatalmas összekacsintások, mosolygások, nevetések közepette próbálja kordában tartani a zenét, a hidat, mely már tisztán és kivehetően felépült, és talán sosem omlik össze azoknak az embereknek a lelkében, akik ott voltak ezen a kétnapos rendezvényen.

Értékelés:

Tóth Viktória

Galéria:

Még nem érkezett hozzászólás