Kikötő Online

Magyarország, a természeti csodák birodalma

Hazai szemrevalók II. – Szalajka-völgy

Folytatjuk a Csillag-túra győzteseinek bemutatását, elsősorban nem azzal a céllal, hogy a nagyérdemű a laptoppal az ölében jókat álmodozzon a gyönyörű magyar tájakról, hanem inkább, hogy ettől kedvet kapva, túracipőt és játszósruhát húzva, szendviccsel és meleg teával a hátizsákban nekivágjon kis országunknak. Virtuális világból ki, tavaszi erdőbe, saras ösvényekre fel!

A második helyezett sokkal ismertebb, mint az első, Megyer-hegyi tengerszem. A Szalajka-völgy a Bükki Nemzeti Park előszobája és egyben egyik gyöngyszeme is. A völgy nevezetességeit igen jól kiépített, úgy négy és fél km-es túraútvonalon (ami egyben tanösvény is) járhatjuk végig. A kényelmesebbeknek (vagy ínyencségre vágyóknak, amelyik jobban tetszik) szívből ajánlom az erdei kisvasutat, amely igazán nagy élmény gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. A nyáron félig nyitott kiskocsikkal közlekedő járatok remekül beleillenek az erdő hangulatába, főként a gőzmozdony vontatta szerelvények adnak nagy élményt. Ezeket eredetileg a huszadik század elején még a helyi fa- és kőkitermelés miatt alakították ki, így a nyomvonalak egészen a szilvásváradi fafeldolgozó üzemig vezettek. Ahogy azonban az ötvenes évekre kiépítésre kerültek az erdei utak, a vasút szerepe csökkenni kezdett. Ekkor vette fel idegenforgalmi szerepét az útvonal, melynek kialakulásában nem csak a festői táj, de a lovasturizmus is fontos mozgatórugó volt (a híres szilvásváradi lovaspálya és -tenyészet fejlesztésére kapott összegből újították fel a kisvasutat is). A mindössze öt megállós útvonala a nagyobb nevezetességeket érinti: a régi Fatelepet, a Halastavat, a Fátyol-vízesést, a Lovaspályát; utolsó állomása, a Fűtőház megálló szervízre és tárolásra szolgál.

Fátyol vízesés

A felső végállomásig elzötyögve érdemes megtenni visszafelé azt az alig öt kilométert, hogy elidőzve, nyugodt hangulatban, testközelből figyelhessük meg a völgy nevezetességeit. Remekül keverednek itt a természeti- és történelmi értékű csodák: van itt vízesés, ősemberbarlang, lipicai ménes, Pallavicini-kastély. Kinek mi a szíve csücske.

A Fátyol-vízesés mintegy tizenhét méter hosszan hullik alá, lépcsőről lépcsőre, bukkanóról bukkanóra táncolva. Káprázatos alakja nem emberi kéz nyoma, hanem annak köszönhető, hogy a bükk-fennsíki vízgyűjtő területre hulló csapadék a talajszint alá kerülve a levegőből kinyert szén-dioxiddal szénsavat alkotva feloldja a talajban található mészkövet, amelyet a felszínen később lerak. Ez a lerakódás fehér réteget képez végig a folyómederben – így a vízesés kövein is. Ez adja a fátyolos, finom hatást. Aki már látta, annak is ajánlott ismét elmenni és megnézni, hiszen ez a munka örök, így a patakot nézve mindig új és új látványban lehet részünk.

A Szabadtéri Erdei Múzeum a Szalajka-völgy egyik mellékvölgyében, a Horotnában található. Különleges időkbe kalauzol, hiszen csupán a 18. századig merészkedik vissza, mégis egy számunkra már ismeretlen életformát mutat be: mikor az ember még egy volt a természettel, mikor még az erdő mélyén lakó ember együtt tudott élni környezetével. „A régi erdei mesterségek közül az ölfavágás, a mészégetés, a szénégetés és a zsindelykészítés eszközeit lehet megtekinteni. De láthatók az erdei mesterek által épített sajátos kunyhóformák is. Eredeti állapotban, korhűen berendezve építették fel az erdei munkások és fuvarosok nyomorúságos szálláshelyeit, összegyűjtve a kezdetleges munkaeszközöket, szerszámokat, szemléltetve az ősi munkafolyamatokat.

Rekonstruálták a fa szállításának egyes módszereit: a szekéren, a szánon való szállítást, a csúszdát és a kézzel húzott füles szánkót. Megtekinthetők a favágás termékei: a rönk, a bányafa és a cserkéreg, és bemutatják a gyantakészítés eszközeit is. Láthatók az üvegkészítéssel és az ehhez szükséges hamuzsírfőzéssel kapcsolatos, javarészt rekonstruált épületek és eszközök. Az épületek eredeti, XVIII. Századi változatai valamikor a környező répáshutai, cserépfalusi erdőkben álltak.” (vendégváró.hu)

Istállóskői ősemberbarlang

Az istállóskői ősemberbarlang az ország leglátogatottabb ilyen lelete. 1912-ben kezdték el a feltárási munkákat, melynek során páratlan kincsekre bukkantak a régészek: többek között tűzhelyre, kova- és csonteszközökre, ékszerekre, késekre, sípra. Az összesített számolások alapján egy jó tizenöt-húsz fős csoport élhetett itt, mintegy 43-44 000 évvel ezelőtt. Rituális kannibalizmusra utal a tény, miszerint majdnem harminc gyermek csontját és megpörkölt húsdarabokat is találtak. Ezen felül azért is kiemelkedő lelet ez a barlang, mert a jégkori rétegekben három új emlős és húsz új madárfaj példányainak maradványait gyűjtötték össze.

A közelben, Csipkéskúton található a világhírű lipicai lovak egyik tenyészközpontja, ahol történeti kiállítás segítségével vezetik be a kirándulókat a ménes múltjába és jelenébe. Az itt épült lovaspályán minden év szeptemberében híres fogat- és hajtóversenyt illetve lovasbemutatót rendeznek. Az őspark közepének ékköve a Pallavicini-kastély, mely jelenleg kastélyszállóként üzemel.
 

Hozzászólás ehhez:

Ajánló | Hazai szemrevalók II. – Szalajka-völgy | Túra ajánló