RSS

Irodalom

Nyitottak vagyunk minden izgalmas irodalmi jelenségre

A pozsonyi Irodalmi Szemle megújulásáról, céljairól Szalay Zoltán főszerkesztő beszélt a Kikötőnek.

Megjelent az új Irodalmi Szemle

„Sok olyan mese van, amit nem szívesen mesél az ember, mégis el kell mondania” ‒ mondja Darvasi László Háromemeletes mesekönyve a májusi Irodalmi Szemlében. Sok ...

Amit az infrarealizmusról tudni kell

Az Irodalmi Szemle áprilisi száma kiemelt helyen foglalkozik Roberto Bolañóval, a 2003-ban elhunyt chilei íróval, aki az utóbbi évtizedek latin-amerikai irodalmának meghatározó alakja. Roberto Bolaño ...

Az utolsó álom

Reszket Alfréd tulajdonképpen maga sem tudta, hogy csinálja. Mindig maga a bevetés lényege maradt homályban. Addig még világos volt, hogy délelőtt, miután nagy nehezen kikelt ...

Anya, apa

A bank irodaháza úgy meredezik a Kálvin tér közepén, mintha valami óriás vágott volna a földbe egy ék alakú tárgyat, a hegyével felfelé. Idegenül áll ...

Moraj

2013-01-03 11:22:34 Kenessey Tamara

Ismét a morajra ébredt fel az éjszaka közepén. Fejére húzta a takarót, a másik oldalára fordult. Néma csend következett, az a fajta, amitől nem lehet elaludni. Fanyar szájízzel felült az ágyon, egy darabig a sötétbe bámult, aztán kiment az erkélyre. Szorosra húzta magán a köntöst, meggyújtott egy cigarettát.

Sablonnal rajzolt tízemeletesek sorai terültek el egészen közel hozzá. Innen a Túloldal olyan távolinak tűnt, hogy észre sem vette, de megint ráncolni kezdte a homlokát.

A lakást a szüleitől örökölte. A fürdőszobában már erősen dohosodott a plafon, igazán csekélység. A parketta lécei különváltak egymástól a nappaliban, réseikben összegyűlt a bánat, az apja fogcsikorgatása, anyja hisztérikus kirohanásai, most meg felesége aggodalmaskodása. Minden áron a nyugati körletekbe vágyott, a kiváltságos Túloldalra, csak azért, mert azt hallotta róla, hogy arrafelé finomabban beszélnek, valóban tisztelik az Istent, újrahasznosítják a hulladékot, kevesebben halnak meg szívelégtelenségben és tüdőrákban, a fiatal házasok pedig három hónapos nászútra mehetnek, akár lesz eredménye, akár nem.

Tizenöt év házasság alatt sem utaztak sehova, a gyermektelenségi különadó elviszi a lakatgyári fizetés több mint negyedét. Felesége néhány éve idegösszeomlást kapott, amikor megtudta, hogy meddő. Nem tudni, mitől vált azzá. A környéken amúgy sincs már iskola, sem játszótér.

Nagyot szívott a cigaretta végéből, aztán rágyújtott egy másikra. Évek óta vitatkoztak, de mégsem próbáltak elköltözni innen. Nem volt sok a hagyatéki illeték, szinte ingyen kapták ezt a lakást, arra esélyük sem lenne a Túloldalon, hogy legalább hasonlót vehessenek az árából. A túloldaliak jobban szeretik a maguk fajtáját, talán szóba sem állnának vele. Ábránd az egész.

Néha ő is csikorgatja a fogát, hogy tanár létére vasalatokat gyárt futószalagon. Kit érdekel egy rohadt vasalat? Tanítani volna jó, távol innen, dohszag és hisztéria nélkül. Ettől a gondolattól kissé elszégyellte magát. Hiszen a polgármester többször elmondta, hogy őértük, Szélsőkerület lakóiért történik minden, nincs mitől félni, csupán nehezebb időszak következik, valami nagyobb jó érdekében. Ennyi felnőtt ember nem tévedhetett azzal a vacak szavazócédulával.

Előkotorta a harmadik szálat, az ágyukra nézett. Nem értette, hogyan tud a felesége aludni ebben a határtalan csendben. Mióta legutóbb hazajött a kórházból, nem zavarja semmi, pedig korábban rádiót hallgatott, hogy elaludhasson. Amikor összeházasodtak, a nő törékeny volt, hatalmas, szürke szemeiben ott bujkált a kíváncsiság. Régen színésznő akart lenni, vagy primadonna, egy darabig játszott is egy kisebb társulatban, de abból nem lehetett megélni, abbahagyta. Állítólag tehetséges volt, a naivaszerepek álltak neki legjobban. Jobbat érdemelne, mint a sarki bolt ahol dolgozik. A Túloldalon talán minden más lehetne. Kaphatnának egy kisebb lakást egy nem túl felkapott környéken, ott vannak még színházak is. Meg lehetne csinálni, valahogy csak meg.

Összerezzent, megint hallotta a morajt. Innen kintről sokkal valóságosabbnak tűnt. Több kérvényt is küldött a polgármesteri hivatalnak, hogy vizsgáltassák ki a szokatlan esetet, de választ eddig nem kapott.

El lehetne költözni innen.

Elnyomta a cigarettát, és visszafeküdt az ágyába. Nem is lenne olyan nehéz, annyiszor végiggondolta már, ketten meg lehetne csinálni. Fészkelődött, majd felesége hajába temette az arcát. Elmosolyodott, régen elfelejtette ezt az illatot.

A zaj most a falakból hallatszott.
Magához ölelte asszonyát. Egyre nehezebben kapott levegőt, maga sem értette, miért. Végül is talán csak ők ketten számítanak, eltűnhetnek innen, olyan gyönyörű lesz az életük, mint amilyet elképzeltek egyszer. Nincs több halogatás, semmi kifogás, elköltözés lesz ebből, akár már holnap.

Hosszú repedés hasította félbe a hálószobát. Eltűnt a talaj, a mennyezet, a robaj mennydörgött egy darabig, messze hallani lehetett, majd néhány perc után visszatért a csend.

Másnap nemzeti gyászt rendeltek el az érthetetlenül összedőlt Szélsőkerület áldozatainak tiszteletére. Túloldal lakói felelőst kerestek, hogy miért nem vette észre senki a közelgő veszélyt. A polgármester díszlobogót és örök emlékezetet ígért a hozzátartozóknak, majd maga kérte előrehozott nyugdíjazását, hogy mérhetetlen fájdalmával önkéntes száműzetésbe vonulhasson.