RSS

Irodalom

Mit olvas Vancsó Zoltán?

Fotográfus, fotoriporter, a Szellemkép Szabadiskola tanára, korábban évekig a 168 óra című heti lap munkatársa. Számos önálló kiállítása és fotóalbuma jelent meg Magyarországon és külföldön ...

Mit olvas Karafiáth Orsolya?

Költő, író, publicista, fordító, performer, énekes. Saját megfogalmazásában Kultúrdémon. Három önálló verseskötete és első regénye mellett idén megjelent legújabb, második regénye is, Kicsi Lili címmel.

Mit olvas D. Tóth Kriszta?

D. Tóth Kriszta újságíró, riporter, műsorvezető, híradós, a Magyar Televízió brüsszeli tudósítója, a Lola könyvek írója. Jelenleg saját műsort vezet, DTK Show címmel az M1-en.

Mit olvas Hajós András?

Hajós András szociológus, énekes, dalszerző, humorista. Az 1993-ban alakult Emil.RuleZ! zenekar frontembere. Többször szerepelt magyar filmekben, 2003-tól pedig különféle tv csatornák műsaraiban láthatjuk. Jelenleg az ...

Mit olvas Nyáry Krisztián?

Mit olvas? rovatunk első vendége Nyáry Krisztián, irodalomtörténész, kommunikációs szakember. Írókról, költőkről, a magyar történelem jelentős személyeiről szóló Facebook- posztjai rajongók ezrei között népszerűek.

Mit olvas Grecsó Krisztián?

Interjú Grecsó Krisztiánnal - 2012. december 22.

2013-01-08 11:21:07 Müller Luca

Író, költő, újságíró, publicista, a Bárka folyóirat korábbi szerkesztője, majd a Nők Lapja vezetőszerkesztője, jelenleg az Élet és Irodalom munkatársa. Mellettem Elférsz című harmadik regényéért 2012-ben Aegon művészeti díjjal tüntették ki.

Mit olvas mostanában?

Grecsó Krisztián: Papp István megírta a népi mozgalom történetét [A magyar népi mozgalom története 1920-1990 – a szerk.]. A múlt hétvégén olvastam Révész [Révész Sándor –a szerk.] kritikáját a Népszabiban, éppen egy kávézóban ültem, és azonnal átmentem megvenni a könyvet. Azóta azt szemezgetem, és folyton beleolvasok azokba az esszékbe is, amelyekről hosszabban ír.

Kik a kedvenc írói?

GK: Mindig más, mert én is mindig másmilyen olvasó vagyok. Móricz állócsillagnak látszik, a második napló [Móricz Zsigmond Naplók 1926-1929 – a szerk.], bár sokkal inkább utólagos konstrukció, mint a 24-25-ös, de azért abból is szívesen szemezgetek. Egyszerre nem szeretem olvasni, az én napjaim ritmusa is mindig más, a napló is olyan, mint egy kézikönyv, egyszerre túl tömény.

Vannak életszakaszokat meghatározó, fontos könyvek az életében?

GK: Persze. Egészen hosszú ideig a Robin Hood volt az. De aztán váltottam. Jött Mészöly, a Pannon mitológia uralta a bölcsészkar éveit. Meg persze Darvasi. Szegeden végeztem, akkoriban, hajnalban hazafelé össze lehetett futni a kedves szerzőmmel. A bölcsészkar végén kapott el a Móricz gépszíj, de erről már beszéltem. A Nők Lapjás időszakban megtanultam a könnyű műfajokat, a lebegős tárcákat tisztelni, és ez azóta is tart, de jó volt hazatalálni az ÉS-hez. A második héten kaptam Esterházytól kéziratot. Napokig gondoztam, pedig szinte nem volt benne javítani való. De megdobbant a szívem, ahogy megnyitottam.

Vannak művek, amelyek íróként megihlették?

GK: Persze, szinte öntudatlanul is. Szabó Magdától sokat loptam és tanultam. Mikszáth visszatérőben van, imádnék megyei krimit írni. Meg kellene írni a Lohinai fű koppintását. Persze olyan jó úgysem lenne, de miért ne? Csodás lenne Féja Viharsarokját is újraírni. Végigmenni a három megyén, megnézni, mi változott a harmincas évek óta. Félek, hogy kevés. Vagy hogy még rosszabb a helyzet, mint akkoriban volt.

Változtak az olvasási szokásai a digitális eszközök megjelenésével?

GK: Nem. Nincsen kütyüm, és amíg nem muszáj nem is veszek. Ez nem azt jelenti, hogy nem értem a jelentőségét. És hogy ne érteném, hogy szerzőként, előbb-utóbb reagálnom kell. Az lehet. De olvasóként nem muszáj. Ott én vagyok a fogyasztó, én diktálok. És én akkor is gyűlölöm a monitort, ha nem világít