RSS

Irodalom

Mit olvas Grecsó Krisztián?

Író, költő, újságíró, publicista, a Bárka folyóirat korábbi szerkesztője, majd a Nők Lapja vezetőszerkesztője, jelenleg az Élet és Irodalom munkatársa. Mellettem Elférsz című harmadik regényéért ...

Mit olvas Karafiáth Orsolya?

Költő, író, publicista, fordító, performer, énekes. Saját megfogalmazásában Kultúrdémon. Három önálló verseskötete és első regénye mellett idén megjelent legújabb, második regénye is, Kicsi Lili címmel.

Mit olvas D. Tóth Kriszta?

D. Tóth Kriszta újságíró, riporter, műsorvezető, híradós, a Magyar Televízió brüsszeli tudósítója, a Lola könyvek írója. Jelenleg saját műsort vezet, DTK Show címmel az M1-en.

Mit olvas Hajós András?

Hajós András szociológus, énekes, dalszerző, humorista. Az 1993-ban alakult Emil.RuleZ! zenekar frontembere. Többször szerepelt magyar filmekben, 2003-tól pedig különféle tv csatornák műsaraiban láthatjuk. Jelenleg az ...

Mit olvas Nyáry Krisztián?

Mit olvas? rovatunk első vendége Nyáry Krisztián, irodalomtörténész, kommunikációs szakember. Írókról, költőkről, a magyar történelem jelentős személyeiről szóló Facebook- posztjai rajongók ezrei között népszerűek.

Mit olvas Vancsó Zoltán?

2013-01-22 09:36:46 Müller Luca

Fotográfus, fotoriporter, a Szellemkép Szabadiskola tanára, korábban évekig a 168 óra című heti lap munkatársa. Számos önálló kiállítása és fotóalbuma jelent meg Magyarországon és külföldön egyaránt. Legújabb alkotása a 2012-ben megjelent első magyar egész estés fotófilm, az Álomvölgy – Az üresség felfedezése.

Müller Luca: Mit olvas most?

Vancsó Zoltán: Egyszerre mindig több könyvet olvasok. Esténként mostanában Eckhart mester prédikációit bújom, napközben pedig – kihasználva, hogy télen nem biciklivel, hanem tömegközlekedéssel utazom – egy angol nyelvű könyvet, Jon Kabat-Zinn meditációról szóló izgalmas tanulmányát igyekszem megérteni és magamba szívni. Ha még otthon is marad időm az olvasásra, a neten „tornyosuló”, gyakran hetekkel ezelőtt félretett elolvasandó cikkeknek igyekszem a végére jutni.

ML: Milyen témájú könyveket olvas általában?

VZ: Elsősorban szépirodalmat, prózát szeretek olvasni, amit gyakran ellenpontoznak spirituális témájú könyvek, és gyakran „kényszerülök” arra, hogy például marketinggel foglalkozó könyveket olvassak, amiket szintén nagyon élvezek.

ML: Említene néhányat kedvenc művei, szerzői közül?

VZ: Huszonéves koromban fedeztem fel Füst Milánt, akit nagyon szerettem provokatív humora (vagy inkább humoros provokációi) miatt. Később Mészöly Miklós volt nagy hatással rám. Szinte az egész életművét elolvastam, miután ráeszméltem, hogy rengeteg olyan aforizmaszerű gondolattal találkozni a műveiben, amiket már magam is igyekeztem képpé formálni. Ezekből az együttállásokból született a Szándéktalan fény című fotóalbumom ötlete, amelynek szerkesztése során valamennyi képem mellé egy-egy Mészöly idézetet társítottam, remélve, hogy így még izgalmasabbá válik a nézők utazása. Az utóbbi években E. M. Cioran tömény, gyakran humoros, sokak által destruktívnak tartott, engem végtelenül megnyugtató filozófiájába szerettem bele, így a tőle fellelhető valamennyi magyar kiadású művén túl vagyok, türelmetlenül várva az eddig még le nem fordítottakat.

ML: Mikor, hol és hogyan szeret olvasni?

VZ: Szeretek nyáron, úszás után a napon olvasni, vagy az erdőben egy padon, de télen is boldog vagyok otthon a kanapémon egy könyvvel a kezemben. És van még egy nagyon hasznos „módszerem” a hétköznapokra. Miután szinte nem telik el úgy nap, hogy ne kelljen valakire várnom, vagy épp sorban állnom, mindig kapóra jön az épp nálam lévő könyv. Így szinte soha nem indulok el otthonról olvasnivaló nélkül. És ha várakoznom kell, azt mindig az olvasásra fordítható ajándék időnek tekintem.

ML: Az elmúlt évben olvasott művek közül melyek voltak nagy hatással Önre?

VZ: Az elmúlt év nagy felfedezése számomra Győrffy Ákos volt. Valamennyi műve nagy kincs. Haza című kötetét, amely a múlt nyár nagy kedvence volt, Lisszabonban egy délután a Tejo partján heverészve olvastam el. Az ő gondolatait is felhasználtam az Álomvölgy című fotófilmem egyik „reklámkampányában”. Végül, hogy a számtalan nem említett fontos szerző listáján eggyel kevesebb szerepeljen, meg kell még említenem Hermann Hessét, aki szintén egy életen át kísérő útitársam.