RSS

Irodalom

Az elmaradt világvége

Újpesten csoda történt. Tudtuk mi ezt már rég, hogy itt van a Föld szívcsakrája, Törőcsik stb., de most a rádió is bemondta. Erre viszont nem ...

Trubadúr

Címkék: novella Trubadúr

A kocka bakterház faláról mellmagasságig lekopott a vakolat. A hajszálrepedésektől csúf ablak mellett egy műanyag létra várta letámasztva, hogy hiányozni kezdjen valakinek. A bejárati ajtó ...

30 plusz

Próbált felnőtt és felelősségteljes nőként viselkedni. Nem pörölni folyton a férjével, a férje apjával és anyjával, akik szerinte gyűlölik. Fanni tudta, hogy nincs igaza. Tudta, ...

Testcsel

Azt azért nem mondanám, hogy apám körül forog a világ. Bár nyilvánvalóan elképzelhető olyan világ, amely körötte forog, leginkább a saját világa lehet ilyen, nekünk ...

Sikertelen kézbesítés

 Helyszínünk legyen egy postahivatal, egy olyan jól ismert, nehéz szagú, az állampolgárokat hol sorokba rendező, hol sarokba állító építmény, hovatovább intézmény, forró délelőttök, fullasztó koraestek ...

Közszolgálatban

Nouvella Vougue – Hanula Zsolt rovata

2011-12-30 11:51:50 Hanula Zsolt

 Hogy a nadrágja szára ne lógjon bele a pocsolyába, zseb alatt kicsivel belékapaszkodott és megemelte azt, akárha a lánykák a szoknyájukat egy 19. századi regényben. Rövidebb volt ugyanis a lába az átlagnál, nadrágjainak, amíg a kellő átalakításon át nem estek, gyakorta taposta a sarkát.

 Az előtérbe lépve (könyvtár volt az épület, mielőtt a városvezetés be nem költözött, s csinált belőle polgármesteri hivatalt) még a félhomályt sem volt ideje megszoknia a szemének, a frakcióvezető azonnal elé toppant. Pistám, hogy állsz te a sporthoz? Pista kihúzta magát. Az tudom, hogy a Barcelona: jó. Fél kezével még mindig markolta a nadrágját. És ha szak-alpolgármesterségről volna szó? Itt már elakadt a lélegzete, részint mert nem volt benne biztos, felkérést kapott-e vagy utasítást, részint pedig mert belépett a kapun Annamária, a jegyzőasszony. Kezitcsókolom. Tüdeje megfeszült, torka kissé kapart, két füle között a nyomás nőttön nőtt. Szemei előtt sokasodtak a sötét foltok, mintha egy átvilágításnál. Jó ideje nem bírta már a lépcsőzést és az izgalmakat. Nyaki ütőerének basszusa mellett a topánka kopogása a kövön mintha halkult volna. A jegyzőasszony harisnyás vádlija után eresztve gyengülő tekintetét felidézte az első pillanatot, amikor meglátta a nőt a hivatal különítményének sorai között egy útépítésnél, amely általános meglepetésre (épp nem volt kampány) az előre bejelentett ütemben haladt. Hja, hogy ő? – bökött hegyes állával az elhaladt nő irányába a frakcióvezető. Még a KISZ-ben egyszer rányitottam a zuhanyban, Fűzfőn, nem egy Sophia Loren. És azóta csak rájött egy húszas. Ám Pista eközben már azon morfondírozott, Annamária késése a hivatalból (9 óra 24 perc), nem egyfajta kacérkodás-e, márpedig akkor, akár őfelé is. Picit beleremegett a gondolatba, amire rásegített, hogy egy a gallérja belsején eddig nyugodtan ülő esőcsepp sunyin megindult lefelé a nyakán.

Pistám, ne húzzuk az időt. A héten le kéne menned az emkába (művelődési központ), lesz ott ez az öregfiúk bankett. Régi labdarúgók, átadsz egy-két kitüntetést. Addig olvass utánuk. Vagy hívd fel a sportosokat a B/2-ben, kerékpár-szakosztály, de biztos tudják.

Az eszközöket nem fejből feltalálni kell, hanem a fej segítségével felfedezni a meglévő tényekben – idézte zavarában Engelst Pista, csak elfelejtett hozzá kacsintani. Ezt talán ne itt a folyosón, zárta le az első bekezdést a frakcióvezető.

***

Kanta József, hosszú idő után ismét ellenzéki képviselő, szóban emelt kifogást, amely így mindössze arra jó, hogy elüssék az időt, a házszabály szerint ilyen nincs is. Szerette volna elnapolni a szavazást, mondván nem volt elég idejük áttanulmányozni a javaslatot. Ez valóban így volt, hiszen aznap kapták kézhez. Amazok nyilván ismerték már korábban, formálisan mégsem lehet belekötni. Marci polgármester kajánul vetette oda: pont annyi időd volt rá, mint nekem. Az ellenzék nem háborog, épp erre számítottak, egyéb lehetőség híján Varga képviselő eresztett meg egy viccet, biztos az asszonynak is mindig ezt mondja. Ezen nevettek, még egyszer: egyéb híján. Kanta József azért folytatta: – …szeretném nyomatékosan jelezni… – mire független Laci bácsi önmagát hátba verve horkant fel, emegyenlőerszereff, majd asztmás jellegű röhögő görcsben tört ki.

– Elolvastad te ezt a beadványt? Van súlya! – emelte meg Gergely képviselő kétszer-háromszor maga előtt a vaskos jegyzettömböt a frakcióvezetőhöz hajolva. – A Feri azt mondja, kurva unalmas. A Marci szerint annyira nem, de azért eléggé.

hogy ahogy azt korábban már kifejtettem, amire van szavunk, az elkerülhetetlenül (végeredményben elkerülhető, de nagyon oda kell figyelni), létezik. A képzelőerőnk – és a szókincs?! – veszélyes dolog, főleg nekünk, akik inkább a tagadószavakban vagyunk otthon

Független Laci bácsi erősen piszkálni kezdte a fülét, mintha abba víz ment volna. Úgymond színpadiasan, csak épp senki nem figyelte. Ő azért csak körbenézett és csóválta a fejét nevetve, mint aki jó (vagy bármilyen) viccet mesélt, s most éljenzik. – Ne nézz rá! – fújtat Gergely képviselő ingerülten maga elé, s közben, mint aki megkövült, úgy mered előtte ülő párttársa tarkójára. – Ez a lényeg, hogy tégy úgy, mint ha nem látnád. Életbe’ nem szabadulsz.

egyelőre ne essünk át a lovon. Egyelőre vegyünk egy lovat. Gyönyörködjünk erejében, szőrének fényességében és csak mintegy mellékesen féljük patáinak súlyát. – Lófütty, Józsikám, lófütty.

Kanta József minden bizonnyal befejezte interpretációját, mert a csengő éles hangja szavazásra utasított. Visszaszámlálás, 5… 4… Hanyasnál tartunk, psszt!, Marci, hanyas??? Marci ujjaival mutatja, hogy az ötödik. Ötös, húzza ujját sietve lefelé Gergely képviselő a nyomtatott napirenden, tehát a megoldás: igen! 3… Független Laci bácsi kezét felemelve, tenyerével nemet intve jelzi, meghalt a szavazógépe. Pillanatig mindenki reméli, hogy nem ezen múlik majd a döntés, mert akkor kezdhetik elölről az egészet. 2… 1. A szavazás végeredménye: 14 igen, 4 nem, 1 tartózkodott, 1 nem szavazott. Az ülést vezénylő Marci polgármester független Laci bácsira kérdőn. Amaz rövid hatásszünet után legyint, én is igent akartam nyomni. Felsóhajtanak.

Ez esetben… elrendelem – morzsolta, ízlelgette, szopogatta a szót Marci csücsörítve –, elrendelem… szavazatszámláló bizottság felállítását. – Picit bele is remegett. A jegyzőasszony látva felindultságát, puha vászonzsebkendővel itatta fel a férfi szája sarkában kibuggyant nyálcseppeket. – Hagyjon már. – Rántotta el a fejét Marci. A jegyzőasszony ezt természetszerűen az előző napi visszautasítás számlájára írta, amikor a kinevezés előtt álló Marci az irodájába belépvén, mintegy jelzésértékűen lehúzta a sliccét. Annamária, amennyiben hajlandó volna a legkisebb engedményekre is erkölcsi téren, azzal többek állapotában hozna nem várt javulást. Közjó – ez csak mond magának valamit. Mire gondolhatott a képviselő, amikor saját személyén keresztül egy relatíve nagyobb tömeg hangulatára hivatkozott? Hiszen még meg sem választották. A jegyzőasszony mindenestre merengően reagált. Elmúltak már azok az idők. Mosoly volt-e az arcán ekkor, vagy bánat, ritka jó szem kellett volna, hogy a Marci megállapítsa, ám az akkor is inkább divatos napszemüvege mögé bújva remélte az udvarlás eredményét. Maga még mindig úgy véli, legalább annyit tud az eszemről, mint az erkölcseimről. De csak nem gondolja, hogy ezen a szinten megengedhető a részlehajlás gyanúja? Attól a ponttól kezdve, hogy maguk pozícióba kerülnek, meglehetősen átlátszó volna részemről, ha kedveskednék magával. Maga jó, ember Marci, vagy legalább is nem láttam még disznólkodni. De gombolkozzon csak be.

Hisz épp ez az, erősködött a leendő polgármester, hogy még semmi nem történt, formálisan. Ami most kettőnk között kialakulhat, az per pillanat nem csorbítja senki függetlenségét. Ellenben holnap ilyenkor, miután megválasztottak! Most vagy soha, Annamária. Nana, Marcell, nem lesz az sok?

A férfi fejét elöntötte a tettetet felháborodás. Kis ideig mintha egymás szemöldökét rángatták volna gyanakodva fel, fel, fel. (Le.) A mimikák állóháborújában a polgármester-aspiráns állt vesztésre, s tényleg inkább begombolkozott.

Nem sokkal ezután ráadásul újabb vendég kért bebocsátást a jegyzőasszonyhoz. Mi lelte, magukat, Pista? Mióta megnyerték a választást, sorban állnak itt nekem. Valamit félreérthettek a jogszabály-módosításban. Annamária, egészen másért vagyok itt. Oh, Pista, ne haragudjon, akkor mégiscsak az ülésrend elnapolásáról volna szó? Nem, Annamária, nincs szó az ülésrend elnapolásáról. És nincs szó sem a gyermekétkeztetési alapítványnak szánt támogatásról, sem a Pozsonyi úti lámpás kereszteződés körforgalommá való átalakításáról. Bár, most hogy így mondja. Kérem, ne vessen meg érte, de én önre már rég nem csak mint jegyzőre gondolok. Pista, ennek így semmi értelme. A férfi arca felderült, mintha egy határozott pofontól kitavaszodott volna. Hisz épp ez a szép benne, mondta, és még egy ideig úgy maradt, szinte mosolygósan. Aztán mély lélegzetet vett, mielőtt előre lépett volna egyet mindenre elszántan. A készenléti állapot beleiben mozgásba lendítette a felgyülemlett salakanyagot, jóllehet ő ekkor még inkább szerette volna ezt betudni a káposztafőzeléknek. Asszonyom, hozzám akkor ront ajtóstul, amikor csak arra kedve támad – tervezte a jegyzőasszony füleibe lihegni, de a szeme előtt újfent szaporodni kezdő sötét foltokat észlelvén inkább csak egy pohár vizet kért. Pista, szed maga valami vitamint?

***

Nagyobb a baj, mint gondoltuk, súgta a frakcióvezető. Pista, ismerve amaz gyerekkorra, a szülői konfliktusokra visszavezethető lelkiállapotát, bizonyos volt benne, aligha van olyan baj, amely nagyobb lehet annál, amit a frakcióvezető – akár álmából felkelve! – eleve adottnak tekint. Ha mégis, akkor itt valami turpisság rejlik. Látod, a Marcinak még mindig tiszta lila a feje. Fújtat, mint valami ló. Valaki megdöntötte a jegyzőasszonyt. Psszt! – csitította mérgesen Pistát, aki pedig meg se mukkant. – Lehet, hogy belső munka! Megfogadta, hogy még a beiktatása előtt az övé lesz. Jó, hogy volt rá nyolc éve, de ha most jutott eszébe. Te mióta vagy itt, Pista? Mindegy is. Csak nehogy itt valami hülyeséget csináljon nekünk. Az eskütételnél is azt mondta, fogadom, basszameg. Majd ki kell vágnunk a tévések anyagából. Ezek még a Kantáék emberei, de csak van annyi eszük. Családos majdnem mind, nem hiányzik nekik sem a számonkérés. Nézd ezt a kurva Annamáriát, most is hogy nyalogatja a szája szélét.

sportért felelős alpolgármesternek pedig Bodolár Pis…vagy mi az isten, Istvánt jelölöm

Marci polgármester szavára a jegyzőasszony aktív tapsban tört ki. Itt buktak meg! A felvételek azóta bejárták a YouTube-ot, ahogy a lila fejű polgármester előbb fonákkal lekever egyet a jegyzőasszonynak, majd válogatott indulatszavak közepette leverekszi magát a pódiumról, egyenest a Bodolár Pista nyakának támadva. Gergely képviselőt a korábban nem tapasztalat párton belüli konfliktus annyira összezavarta, hogy belekezdett az Internacionáléba, igaz, csak franciául, hogy könnyebb legyen kimagyarázni. (Zavarodott volt ugyan, de fegyelmezett!) A jegyzőasszony felszakadt alsó ajkakkal is csókokat dobált Pista felé, akinek nyakát időközben utolérte Marci pufók, súlyos ujjai. A hüledező párttársak gyűrűjében az ellenzék részéről Varga képviselő próbálta lehámozni polgármestert szerencsétlen Pistáról. Marci! Legalább az alakuló ülés végét várjátok meg! Valahonnan előkerül egy riadt csirke. Pakpakpakpak. Tollak szanaszét. Népi megfigyelés, hogy vidéki perpatvarok idején valahonnan mindig előkerül egy szárnyas, ha kocsmai, ha hivatali verekedést jegyeznek az emlékek. A felvételeken még látszik, ahogy a frakcióvezető sűrű és szakmaiatlan anyázás mellett tenyerét a kamera optikája elé tapasztja.