Karc

Örkény 100

100 éve született a groteszk irodalom „nagymestere”, úgyhogy ahogy illik: a PIM remek életrajz-életmű kiállítást rendezett.

2011 képekben

Azt mondják, sajtófotóban jók vagyunk, mondhatni „hungaricum”; a magyar zeneszerzőkkel, tudósokkal együtt. „Az elmúlt években számos hazai és külföldi kiállítás bizonyította, hogy a magyar fotográfia ...

Leonardo da Vinci Londonban

 Leonardo da Vinci festményeiből és rajzaiból nyílt kiállítás a londoni National Gallery-ben. A kiállítás a Leonardo milánói korszakából (1482 – 1499) fennmaradt összes festményt és ...

Homeopatikus valóság és Össznemzeti Rorschach-teszt

Címkék: kiállítás

 Az étvágykeltő kísérőszöveg elején azonnal több tucat izgalmas szókapcsolat fogadja az olvasót: memetikus atavizmus, mito-motorikusan manipulált mém-bonsai, paranoia-recycling, izolált zsugorodás, pátosz-giccs, hipotézis gyök, és folytathatnám ...

Markovics ’75: a magyar fotó „nagyapja” és a világ csodái

Önmagában az sem semmi, ha valaki hetvenöt évet él a Föld nevű bolygón, de ha az illető még fotográfus is, akkor ez a jubileum egy ...

A mű megtapasztalása

ArtAlom Élőművészeti Fesztivál 2011

2011-10-05 13:01:21 Holló Miklós

 Már megszokott, hogy a performerek népes gárdája különleges produkciókkal csábítja a műélvezőket a kortárs művészetek fellegvárába szeptember végén, Egerben. Idén hetedik alkalommal rendezték meg az ArtAlom Élőművészeti Fesztivált a Kis Zsinagógában, ahol közönségnek felszabadító élményben volt része az elragadó, sokkoló, szórakoztató és beavató produkciók láttán.

 Már megszokott, hogy a performerek népes gárdája különleges produkciókkal csábítja a műélvezőket a kortárs művészetek fellegvárába szeptember végén, Egerben. Idén hetedik alkalommal rendezték meg az ArtAlom Élőművészeti Fesztivált a Kis Zsinagógában, ahol közönségnek felszabadító élményben volt része az elragadó, sokkoló, szórakoztató és beavató produkciók láttán.

Sajátos helye van a kortárs művészetnek egy olyan városban, ahol a kultúrához ezer szállal kötődik a történelem, a hagyomány. Az elmúlt századok lenyomata, az épített környezet, a historikus szellem kétségtelenül unikális tartalmat kínál, és rányomja bélyegét a város arculatára. Mindez nem jelentheti a kiteljesedést, hiszen akkor le is zárná a művészetet, a szinte mindent az idegenforgalomra építő Eger városában.
Örvendetes, hogy a múlttal való kapcsolat béklyóitól egyre több törekvés igyekszik megszabadítani mind az alkotót, mind a befogadót, ha ez utóbbi egyáltalán még kitart művészet mellett. Mert a hagyománytiszteletre szocializált városlakók között nem könnyű találni kalandvágyót. Szerencsére a közép-, és felső szintű művészeti képzés igen intenzív a városban. Kiváló tanárok működésével vonzza és vonzóvá teszi a kultúrát a fiatalok számára.
Persze a nem mindig könnyű örökséggel nem leszámolni kell, hanem annak szellemi talaján, értékei mellett megteremteni a jelent.
Eger éppen egyik különleges műemléképülete ad otthont, a Part Egyesület által évenként, immár hetedik alkalommal megrendezett, országos rangú élőművészeti fesztiválnak, melyet a szervezők ARTALOM névre kereszteltek. A helyszín, a belváros közelében álló egykori zsinagóga épülete, még inkább hangsúlyozza az esemény különlegességét. Egyszerre közösségi, művészeti és szakrális tér ez, ami kiemeli a performansz vizuáliskultúrába oltott borzongató és kreatív erejét
Az ArtAlom, az egri kortárs művészet egyik legjelentősebb megmozdulása országos szempontból is fontos esemény, melyre a szervezők szűkre szabott lehetőségeikhez mérten igyekeznek a hazai művészeti élet legjelentősebb előadóit elhozni. Az évről évre különleges produkciókat felvonultató rendezvényen, a műfaj iránt elkötelezett képzőművészek, zenészek és lelkes műkedvelők adnak egymásnak randevút a találkozón, ahol minden érzékszervet igénybe vesznek az előadások.
A három napon át tartó programban, idén tizenhárom performanszt láthatott a szép számban megjelent közönség. A szokásoknak megfelelően, a rendezvényhez kísérőprogramokat is kínáltak a szervezők. A filozofikus, szuggesztív, groteszk történetekbe hajló performanszokat késő esti lazítás követte az Egrix klubban, a kísérleti zene jegyében.

A gyakorlott látogató tudja, hogy a kísérletezés, a jelenségek továbbgondolása, a kreativitás, az asszociáció is része a műnek. A mű megtapasztalása a cél. Az aktuális megváltásélményt Sülyi Diána produkálta idén. A szakrális térben különlegesen ható feszület mellé tanulságos életmódelemzést kapcsolt.
A teret szintén jól használta ki a mennyezetről lőtt nyilaival a 3T (NSZK csoport). Bár a minden erejükkel az ég felé törekvő előadókat nem éppen áldás fogadta, mégis azt a gondolatot erősítették fel a nézőben, hogy a földi lét, kínok között minden törekvésében felfelé irányul.
Az első napot, a Wahorn András, Szurcsik József, Kopasz Tamás tanár urak alkotta Tapasztalt Ecsetek együttes, elektronikus zenei alapokra felépített, avantgárd zenei produkciója zárta.

A performansz, mint közösségi élmény, leginkább az idegekre gyakorolt hatása által jellemezhető. A megpróbáltatások együttes átéléséhez a művészek a Kis Zsinagóga terének különböző részeit használták. A fesztivál második napján a mindennapi kötődések hálójába szőtt bele a jegyzeteket, gondolatokat a Kísérleti Pop - Performace Csoport.
Pogonyi Csongor és Vágó Szabolcs alkotópárosa idei előadásával tévéfóbiájának újabb fejezetéhez érkezett. Az embert „megbetegítő”készülék pályafutásának ezúttal egy kalapácsütéssel vetettek véget, majd az ég felé fordított képernyőn tüzet rakva barátságos szalonnasütéssel ültek tort a tömegkommunikáció és a technika romjain.
Idén sem úsztuk meg lecke nélkül a fesztivált. A lét alapvető kérdéseivel – a test sebezhetőségével, a lélek törékenységével szembesített Kovács István művészete. A fólia elzártságából való kiszabadulás a szunnyadó létnek ad utat. A tűzből éledő, testté váló, majd elhamvadó, lánggá váló akarat gyötrelmes átlényegülésében elsorvad a személyiség.

A fesztivál egyik központi figurája a szakrális pillanatot kereső BMZ, azaz Baji Miklós Zoltán. Az fesztivál állandó résztvevője amellett, hogy a performansz erejét demonstrálta, mint sámán, a közönséget egyúttal be is avatta a mű lényegébe.
BMZ, ahogyan sok performer, ő is saját művészi világában dolgozik, ám nála ez kicsit több, hiszen a sámánszertartás minden összetevőivel, szellemi, lelki kapcsolataival, transzcendens vonatkozásaival túlmutat a művészeten. Munkái nem mások, mint a teremtő erőt kereső, megragadó szertartások. A tudás, alkotás, művészet, filozófia, vallás itt egyesül, a kultúra őslényegének ütőerére tapintva. Performansza egy sámánszertartást, melynek célja egy szívbeteg barátjának gyógyítása volt. A létrehozott transz állapotban, a betegség megragadásához valódi szívből evett, majd saját véráldozatot mutatott be. Igaz a sámán mai eszköztárában a hagyományos módszerek mellett, már több projektor is szerepelt.
Az égieken keresztül befolyásolni lehet a valóságot, vallja BMZ, aki szerint fontos, hogy legyünk készek a csoda elfogadására.

A fesztivál harmadik napján Berkes Anna, Hommage á Oppenheim című sokszereplős alkotása láncszerű alakzatával, az idén elhunyt Body Art művész előtt hódolt.
Boga Clementina „Bemetszés magamnak” című előadásával egyfajta sötét univerzumban fogalmazta meg önmagát. Rideg tény az élet megismételhetetlensége. De forrongó lázba hoz életet vinni a testbe, ahogy az előadáson a vetített kép a csecsemőbe.
Az átlényegülések sorozatát Szilágyi Rudolf produkciója tette teljessé. A Kis Zsinagóga padlózatába épített kicsi medencébe ereszkedő fekete ruhás alak megtisztulva, fehéren bukkant fel újra a víz alól.
A fesztivál bemutatóinak záróakkordja, ahogy már tavaly is, a GoBe Társulat produkciója volt. A budapesti táncművészeti csoport ezúttal a Vadulva című kosztümös előadással örvendeztette meg az egri közönséget, mely az erotika mitologikus gyökereihez kalandozott. Az élő zenei kísérettel előadott tánc a nemzőerő testi, lelki és szellemi síkon egyesülésre törekvő természetét kutatja. A mítoszok alakjaival eltáncolt opera, az életerők örök körforgásának groteszk póza. Az avantgárd és barokkos elemekkel egybegyúrt vágy, egy újabb, a többitől kissé különböző hangulatot kölcsönzött a Kis Zsinagógának erre az estére.

A különleges hangulatú fesztivál eredetileg a Nyílt Tér elnevezést viselte. A megváltozott név talán megváltozott alkotói és befogadói szándékot is takar, és egyben jelzi a kortárs művészet időről időre változó szerepét. Maga az előadássorozat pedig amellett, hogy különleges ingereknek teszi ki a nézőket, a műfaj megújulásának kérdését is felveti: Milyen utakat képes még bejárni, milyen üzeneteket képes átadni a mai néző számára? Meglátjuk jövőre….

Hozzászólás ehhez:

Tárlatkritika | ArtAlom Élőművészeti Fesztivál 2011

Milyen nap van ma?