RSS

Karc

Örkény 100

100 éve született a groteszk irodalom „nagymestere”, úgyhogy ahogy illik: a PIM remek életrajz-életmű kiállítást rendezett.

2011 képekben

Azt mondják, sajtófotóban jók vagyunk, mondhatni „hungaricum”; a magyar zeneszerzőkkel, tudósokkal együtt. „Az elmúlt években számos hazai és külföldi kiállítás bizonyította, hogy a magyar fotográfia ...

Leonardo da Vinci Londonban

 Leonardo da Vinci festményeiből és rajzaiból nyílt kiállítás a londoni National Gallery-ben. A kiállítás a Leonardo milánói korszakából (1482 – 1499) fennmaradt összes festményt és ...

Markovics ’75: a magyar fotó „nagyapja” és a világ csodái

Önmagában az sem semmi, ha valaki hetvenöt évet él a Föld nevű bolygón, de ha az illető még fotográfus is, akkor ez a jubileum egy ...

A mű megtapasztalása

 Már megszokott, hogy a performerek népes gárdája különleges produkciókkal csábítja a műélvezőket a kortárs művészetek fellegvárába szeptember végén, Egerben. Idén hetedik alkalommal rendezték meg az ...

Homeopatikus valóság és Össznemzeti Rorschach-teszt

Szolnoki József kiállítása az Ernst múzeumban

2011-10-31 11:35:31 Csanda Máté
Címkék: kiállítás

 Az étvágykeltő kísérőszöveg elején azonnal több tucat izgalmas szókapcsolat fogadja az olvasót: memetikus atavizmus, mito-motorikusan manipulált mém-bonsai, paranoia-recycling, izolált zsugorodás, pátosz-giccs, hipotézis gyök, és folytathatnám még sokáig.

 Szolnoki József most futó kiállítása egy különös képi-filmes panoptikumot tár elénk. A főszereplő a Kompország, illetve a mindenkori magyar nemzet és annak vergődései a történelem sűrűjében. Az egész kiállítás lényegében úgy is felfogható, mint egy nagyon alternatív nemzeti archívum. A sokféle szálon futó installáció, videó és grafikai alkotás közös vonása az, hogy mindegyikőjük a kollektív mítoszokból, hitekből és tévhitekből, önműködő történetekből és hagyománnyá izmosodott beidegződésekből táplálkozik. A művész legfőbb témái az átmeneti állapotok kísérő tünetei, ma is élő friss hajtásaik, de leginkább közéleti és képi lenyomataik.

Szolnoki elegánsan kikerül mindenfajta bíráló, mutatóujjat feltartó szerepet, ő maga csupán felkutat, láttat és egymás mellé helyez ilyen-olyan dolgokat, nem egy esetben helyszíni terepszemlék során talált tárgyakat. A Címerváltás sorozatban például vidéki közintézmények emblémáit állítja ki, ahogyan azokat általános iskolák, önkormányzatok, tűzoltószertárak és anyakönyvi hivatalok homlokzatain láthatjuk. Vagyis ovális fehér mezőben felirat, középen pedig a magyar címer. Ami viszont különössé teszi ezt a rendhagyó sorozatot, az az, hogy mindegyiküket megbuherálták, általában rendszerváltáskor, takarékossági okokból, rendszerint ragasztgatva, kaparva és átfestve -- vagyis mintegy sebtében aktualizálva a hirtelen elavulttá vált címert. Mindenütt csupa-csupa retus, száradásfoltok és festéknyomok, olykor picit szerencsétlenül, néha viccesen sokatmondóan. A szent korona keresztje mögött nem egyszer ott bujkál a vörös csillag egyik ága, a Kossuth-címer mögül pedig felsejlik a kalapácsos rákosis verzió, de megfér egymás mellett a búzakalász és babérkoszorú is, mindenféle kombinációban. Így, múzeumi környezetben, rendbe szedve és precízen sorba állítva, szinte már totemszerű fétistárgyaknak, harci vagy díszpajzsoknak is tűnhetnek.

A kiállítás egyik legnagyobb rácsodálkozása egy valós és mindmáig létező kép története. Szolnoki jóvoltából egy sopronbánfalvi kápolna falfestményének pontos mását is megcsodálhatjuk. Básthy Zoltán 1950-ben (!) készült alkotásának címe: Szent Mihály legyőzi Sztálin-ördögöt. Bár vitatható, hogy mégis pontosan kinek az arcvonásait őrzi az arkangyal lábai alatt görnyedező bajszos ördögfigura, egy biztos: Európa-szintű kuriózumról van szó, valószínűleg az egyetlen olyan példa, ahol a véreskezű diktátor szakrális térben, klasszikus, barokkos ikonológiai körettel elegyítve jelenik meg. A reprodukciót rádiós hanganyag és Básthy Zoltán hagyatékából válogatott levelek (fénykép, szakmai önéletrajz, segélyezési kérelem) egészítik ki.

De van itt kimondottan interaktív, sőt a szó szoros értelmében játékos objektum is: egy érintőképernyős táblán bárki kedvére összeillesztheti a neki tetsző magyar címert, figyelmen kívül hagyva mindenfajta heraldikai törvényszerűséget. A pittyegős-nyomkodós szórakozás után a személyreszabott verzió azonnal és helyben nyomtatható (színesen), hazavihető.

A szomszéd teremben egy első ránézésre is groteszk videoinstalláció fogadja a látogatót (Válogatott Egyperces Néma Csendek). Mind a négy falon ugyanaz az emelkedett hangulat: hallgatásba burkolózó parlamenti képviselők, egymás fején-hátán, szoborként megmerevedve, ömlesztve, sűrítve. A véget nem érő látvány ilyen-olyan alkalmakat remixelve, az MTV archívumának tízévnyi anyagából lett összeillesztve. Egészen bizarr hatást eredményez, ahogy a kamera végigsiklik a tisztelt házon. Néha ráközelít egy-egy testre, amúgy pedig,

 amerre csak a szem ellát, csupa rezzenéstelen arc, egyforma öltönyös alak, mindegyikük némán maga elé bámul, párttól és frakciótól függetlenül síri csendben tiszteleg. Csak a sajtós fényképezőgépek kattogása hallatszik a háttérből.


Amúgy sejtem és érzem, hogy a művészt nem csak a társadalomelméleti - politikai háttértartalmak és mellékízek érdeklik, hanem általában véve a szociális hézagok, átfedések, látens egymás mellettiségek, viselkedési minták (életbenmaradási taktikák) foglalkoztatják. Gyönyörű példa erre a szappanos installáció. Dekoratív, színes és mütyür-jellege mellett nyilvánvalóan az ad neki egy többletszerű metaforikus töltetet, hogy a polcon felsorakoztatott szappanokra, a jól bevált takarékossági stratégiát követve, mind rásimul egy-egy kisebb darab (vagyis az előd-szappan). Mintha csak arról szólnának, hogy hogyan fonódik és gyógyul egymásba két különbözö test, vagy. hogy az átmeneti állapotoknak hányféle árnyalata, rögzülési stádiuma lehet, és általában véve, hogy minden változás lassú felejtések és kopások árán tud csak kirajzolódni.

Szolnoki külön tablót szentel az úgynevezett Magyarosaurus hányattatott történeteknek: a látogató megismerkedhet a kalandos sorsú paleontológus Nopcsa Ferenc, életével, valamint az általa felfedezett őslénnyel is, amely évmilliókkal ezelőtt a mai Erdély területét díszítette. A dínó, ez a feledésbe merült hungarikum ugyanis, hogy, hogy nem, homályos evolúciós okokból kifolyólag -- mindenesetre tipikus magyar módon -- zsugorodni kezdett, míg végül igazi törpefajként halt ki. Szolnoki egy abszurd parafrázisként autósmatricát gyárt a méltatlanul elfelejtett állatfaj emlékére: egy nagyobb (el- és szétcsatolt) dínó testében egy kisebb szaurusz, szuvenírtárgyként is kimondottan sikkes és ízléses, szélvédőre, rendszámtábla fölé, határokon innen és túl utazók számára.

A művész egy kedves kis önélatrajzi adalékkal is szolgál. Két darab közös rámába foglalt emléklapból ugyanis kiderül, hogy a tizenéves Szolnoki József a sors fintora folytán ugyanazon a napon lett elsőáldozó, mint amikor letette kisdobosi esküjét. Talán innen a vizsgáló tekintet, az analógiakeresések, a lappangó párhuzamok iránti szenvedélyes vonzalom, a gyűjtőszenvedély. Szolnoki ez esetben is csupán archivál: egymás mellé passzintja két emlékmaradványát, mint két darab röntgenképet. Végső soron ebben az emberi-alkotói hozzáállásban is már egy további fotójának címe rezonál: Szeresd szimptómádat, mint tenmagadat!

A kiállítás megtekinthető: 2011. november 13-ig az Ernst Múzeumban