RSS

Karc

A megszállottság szárnyakat ad

Nagyon ritkán fordul elő, hogy olyanokból is sztár lehet, akik se nem tehetségesek, se nem sikeresek, mégis szerethetőek. Pontosan ez történt Eddie Edwardsszal az 1988-as ...

Gigászok csatája

Batman úgy érzi, hogy Supermant már senki sem korlátozza, nem törődik a civil áldozatokkal sem, miközben istent játszik. Supermant bosszantja, hogy Batman az igazságosztó szerepét ...

Valódi szuperhősök

Napjaink legnagyobb kasszasikerei a képzeltbeli, természetfeletti erőkkel rendelkező, kigyúrt testű képregény-figurákhoz fűződnek. Azonban a legnagyobb hősök mégis köztünk élnek. Ennek ékes példája a Spotlight - ...

A múlt kísértetei

Az idei Oscar-szezon egyik kiemelkedő alkotása a Brooklyn, amely egy ír bevándorló lány történetét meséli el az ötvenes évek Amerikájában. A legkülönösebb pedig az, hogy ...

Nincs bocsánat

Az elmúlt pár hétben, ha akartuk, ha nem, a csapból is A visszatérő című film folyt. Vajon megkapja-e végre érte Leonardo DiCaprio az aranyszobrocskát? Vajon ...

360

2013-04-29 12:49:40 Hanula Zsolt

Arthur Schnitzler drámájára a korszellem és az illetékes hivatalok kíméletlenül nyomták rá a pornográfia feliratú bélyeget, és ez nagyjából meg is felelt a korabeli ízlésvilágnak és szokásrendszernek. Kábé.

Francia nyelvterületen azért könnyebben ment át a kapuőrökön, a lassan, de biztosan fasizálódó Ausztriában viszont a zsidó Schnitzler nem sok sót ehetett meg történetével, amelynek minden jelenete egy-egy szexuális aktus előtt vagy után játszódik. A szereplők körtáncot járnak, hiszen adott pár valamelyik, vagy épp mindkét tagja mindig kapcsolódik egy harmadik (negyedik stb.) személyhez is, ily módon alkotva egyfajta sormintát, mint ellentétes pólusaikkal egymást vonzó mágnesdarabok.

A Schnitzler-darab sokadik feldolgozása Fernando Meirelles keze alatt egy szemérmes, de főként melankolikus film lett, néhány világsztárral, akik azonban aligha tudnak sokat hozzátenni bármihez rövidke jelenlétük alatt. Az isten városa rendezője valamiért a nemzetköziség felé vitte el a témát, ezért megfordulunk többek között Párizsban, Londonban és egyfajta hommage-ként Bécsben (mint kezdő- és végpont), hogy e városokban brazilok, arabok és oroszok is részt vegyenek a páneurópai szerelemláncban. Ettől nem függetlenül a repülés egyfajta visszatérő motívumként kerül elő újra és újra, főként mert ezek a szereplők az otthonuktól lehetőleg minél távolabb szeretnek félrelépni, illetve eleve a reptér remek helyszíne a véletlen találkozásoknak. Bár ez sem általános szabály, találunk példát mindenféle megoldásra, kimenetelre és motivációra. Az angol apa kurvázna, a háziasszony egy huszonéves latinnak nem bír ellenállni, a sértett ex pont egy frissen szabadlábra helyezett erőszakolót akar az ágyába cipelni, a muszlim francia reménytelenül szerelmes egy férjes asszonyba stb.

A sokszínűséget elvben mindig újra lehet teremteni más-más árnyalatokkal, talán erre alapozta Meirelles, hogy érdemben hozzá tud tenni a La Ronde-feldolgozások végeláthatatlan sorához, de ez csak félig-meddig sikerült. Mivel az alapötlet nem változott az elmúlt száz évben Schnitzleréhez képest, feltehetően ebből a drámából mára kihoztuk a maximumot. Egy vasárnap délután, DVD-ről elmegy.

Előzetes:

360
angol-francia-brazil-osztrák romantikus dráma, 110 perc, 2011, kh: 16
rendező: Fernando Meirelles
főszereplők:
Rachel Weisz
Jude Law
Sir Anthony Hopkins
Ben Foster
Moritz Bleibtreu