RSS

Karc

A megszállottság szárnyakat ad

Nagyon ritkán fordul elő, hogy olyanokból is sztár lehet, akik se nem tehetségesek, se nem sikeresek, mégis szerethetőek. Pontosan ez történt Eddie Edwardsszal az 1988-as ...

Gigászok csatája

Batman úgy érzi, hogy Supermant már senki sem korlátozza, nem törődik a civil áldozatokkal sem, miközben istent játszik. Supermant bosszantja, hogy Batman az igazságosztó szerepét ...

Valódi szuperhősök

Napjaink legnagyobb kasszasikerei a képzeltbeli, természetfeletti erőkkel rendelkező, kigyúrt testű képregény-figurákhoz fűződnek. Azonban a legnagyobb hősök mégis köztünk élnek. Ennek ékes példája a Spotlight - ...

A múlt kísértetei

Az idei Oscar-szezon egyik kiemelkedő alkotása a Brooklyn, amely egy ír bevándorló lány történetét meséli el az ötvenes évek Amerikájában. A legkülönösebb pedig az, hogy ...

Nincs bocsánat

Az elmúlt pár hétben, ha akartuk, ha nem, a csapból is A visszatérő című film folyt. Vajon megkapja-e végre érte Leonardo DiCaprio az aranyszobrocskát? Vajon ...

A hidegháború legjobb ügynökei

2015-09-17 08:33:27 Péntek Tünde

2015 tagadhatatlanul a kémfilmek éve. Minden a Kingsmannel kezdődött, majd érkezett A kém, aztán a Mission Impossible soron következő része – és novemberre várható a legújabb James Bond kaland. Összességében, az eddig látott idei felhozatalról kijelenthető, hogy az ügynökös filmek az önironizáció útjára léptek, egyre kevésbé realisták, nem feltétlenül az akcióra éleződtek ki, illetve fontos elemük a humor és a nosztalgia. Vajon mennyire illeszkedik ezen zsánerbe Az U.N.C.L.E. embere?

Guy Ritchie legújabb dobásáról minden kétséget kizárva elmondható, hogy tökéletesen passzol a műfaj mostani elvárásaihoz. Mi több, kiemelkedik közülük elegánssága révén – nyilván mi mást is várhatnánk az egyik legismertebb brit rendezőtől. Ráadásul Ritchie nemcsak a film direktora, hanem egyben a forgatókönyvírója is, aki egyébként négy évre kivonta magát a mozigyártás forgalmából, így most nagy visszatérőként is üdvözölhetjük. Olyan kultuszfilmek fűződnek a nevéhez, mint A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső, illetve a Blöff. Legutóbb Sherlock Holmes kalandjairól forgatott két filmet is, amelyek inkább holywoodiassá, mintsem kultikussá váltak – viszont rendkívül szórakoztatóra sikerültek. Általuk ízelítőt kaphattunk abból, hogy mennyire jól ért egy nyomozó karakterének megfaragásához olyan módon, hogy a régi keretekhez hűen ragaszkodik, de mégis aktualizáltan mutatja be a detektív személyét. Így már cseppet sem meglepő, hogy most Ritchie egy igazi kémfilm újratervezésére adta a fejét.

Az U.N.C.L.E. embere a hatvanas években futott, azonos című tévésorozat adaptációja. A brit direktor nagyszerű érzékkel és tisztelettel lehelt életet a több mint félévszázados történetbe, és ötletgazdag rendezésével egyszerre ragadta meg a korszak hangulatát – azt is, ahogyan most ábrándozunk róla. Aki ismeri Ritchie korábbi munkáit, tudja, hogy teljesen felesleges lenne komolyabb részletekbe bocsátkozni a sztori bemutatásával kapcsolatban (hiszen annyira szerteágazó és fordulatos). Előzetesen annyit érdemes tudni a mostani művéről, hogy a hidegháború időszakába kalauzol vissza minket. Két főszereplő együttműködése adja a történet esszenciáját: az amerikaiak és a szovjetek legjobb ügynökének össze kell fognia, hogy leleplezhessen egy nemzetközi bűnszervezetet, akik a harmadik világháború kirobbantásán munkálkodnak. Mondhatni, elég sablonos az alapszituáció, viszont arra tökéletes, hogy megmutassa a kémek tipikus jellemvonásait, görbe tükröt tartson a kétpólusú világrendnek (anélkül, hogy állást foglalna bármelyik mellett), illetve múltszépítő, retró csillogással ábrázoljon egy olyan világot, ami valójában csak a képzeletben létezett. A direktor profizmusát az is példázza, hogy nagyon jól tudja, melyik történelmi eseményen szabad viccelődni és ettől különösen elegánsnak hat az egész mű.

A film az első perctől fogva izgalmas, annak ellenére, hogy Ritchie igen ravasz módon nyúl az akciójelenetekhez: nyilvánvalóan sok kalandba bonyolódnak főszereplőink, de nem kell kapkodnunk a fejünket a hosszú percekig tartó, hajmeresztő mutatványok közben. Meglepő módon az érdeklődés fenntartásáról sokkal inkább a kidolgozott karaktereik bőrében lubickoló színészek gondoskodnak, a köztük lévő kémia kelti életre mindazt, amitől felejthetetlen marad ez az alkotás. Henry Cavill alakítja Solo-t, a menő, amerikai „cowboy”-t, aki valójában egy rovott múltú szerencsevadász. Mindenesetre sármja és nagydumája révén akár James Bondként is bemutatkozhatna – és el is hinnénk neki. Az orosz oldalt Armie Hammer által megformált Kurjakin képviseli. Ő az a tipikus karót nyelt és merev figura, aki kissé pszichotikus, erőszakos természetű és néha nem tud uralkodni magán. A filmet végignézve, komoly fejtörést okoz, hogy a hűvös és laza Cavillnek, vagy a megállíthatatlan, orosz akcentussal beszélő Hammernek áll-e jobban a szerepe. Annyi biztos, hogy óriási show-t csinálnak mindketten, és pályafutásuk eddigi legemlékezetesebb alakítását nyújtják.

Nem gondoltam volna, hogy a Mission Impossible ötödik részét még idén felülmúlhatja bármi is ebben a témakörben, viszont Az U.N.C.L.E. emberének talán sikerült. Az első perctől az utolsóig élvezetes és szórakoztató alkotás, minden benne van, ami tökéletesen kikapcsolja az embert a hétköznapok szürkeségéből két teljes órára. Öröm látni, hogy készülnek még ilyen igényes akciófilmek, és ennyire jó dolgot ki lehet hozni régi műfajok újragondolásából. Mindössze, az a kérdés nem hagyott nyugodni a film közben, hogy egész pontosan mi is az az U.N.C.L.E.. Viszont minden jó, ha a vége jó, befejezésül persze a választ megkaptam, illetve egy lehetőség felvillanását is az esetleges folytatásra. Bízom benne, hogy nemcsak kósza ígéret marad, mivel Guy Ritchie mozija tipikusan olyan, amiről még érdemes lenne lehúzni néhány bőrt.

 

 

Előzetes:

 

Az U.N.C.L.E. embere (The Man from U.N.C.L.E.)
amerikai akciófilm, 116 perc, 2015 (12)
Rendező: Guy Ritchie
Főszereplők: Henry Cavill, Armie Hammer, Alicia Vikander, Hugh Grant