RSS

Karc

A megszállottság szárnyakat ad

Nagyon ritkán fordul elő, hogy olyanokból is sztár lehet, akik se nem tehetségesek, se nem sikeresek, mégis szerethetőek. Pontosan ez történt Eddie Edwardsszal az 1988-as ...

Gigászok csatája

Batman úgy érzi, hogy Supermant már senki sem korlátozza, nem törődik a civil áldozatokkal sem, miközben istent játszik. Supermant bosszantja, hogy Batman az igazságosztó szerepét ...

Valódi szuperhősök

Napjaink legnagyobb kasszasikerei a képzeltbeli, természetfeletti erőkkel rendelkező, kigyúrt testű képregény-figurákhoz fűződnek. Azonban a legnagyobb hősök mégis köztünk élnek. Ennek ékes példája a Spotlight - ...

A múlt kísértetei

Az idei Oscar-szezon egyik kiemelkedő alkotása a Brooklyn, amely egy ír bevándorló lány történetét meséli el az ötvenes évek Amerikájában. A legkülönösebb pedig az, hogy ...

Nincs bocsánat

Az elmúlt pár hétben, ha akartuk, ha nem, a csapból is A visszatérő című film folyt. Vajon megkapja-e végre érte Leonardo DiCaprio az aranyszobrocskát? Vajon ...

Ásó, kapa, nagyharang

2014-10-28 10:22:37 Péntek Tünde

Az amerikai álom csak egy jól megkonstruált illúzió, amire előszeretettel hívja fel figyelmünket filmjeivel David Fincher rendező. Az őszi szezon legjobban várt alkotása a Holtodiglan, amely porrá zúzza minden reményünket azzal kapcsolatosan, hogy a média világában vagy akár magánéletünkben elhihetjük azt, amit látunk.

„…minden házasságban ezek a kérdések tornyosulnak viharfelhőként: Mire gondolsz? Hogy érzed magad? Ki vagy te? Mit tettünk mi egymással? Vajon mit fogunk még tenni ezután?” – írja Gillian Flynn Holtodiglan című regényében, amely 2012 egyik bestsellere volt világszerte. A szerző készítette el a filmes adaptáció forgatókönyvét is, és más befejezést írt ehhez. Bevallása szerint azért volt erre szükség, hogy a regény olvasói számára is érdekes és fordulatos legyen a mozi, akik pedig ekkor találkoznak először a történettel, olvassák majd el a könyvet is. A rendező, David Fincher azzal a kéréssel fordult a sajtó képviselői felé, hogy a lehető legkevesebb információt árulják el a film történetéről. Elöljáróban elegendő annyit tudni, hogy az amerikai álom megtestesítői, Nick és Amy ötödik házassági évfordulójukat ünnepelnék, amikor a feleség rejtélyes körülmények között eltűnik a házból és minden jel arra mutat, hogy a férj a bűnös, a média szinte azonnal ráharap a sztorira. A film két és fél órája alatt a feszültség egyetlen pillanatra sem csökken, váratlan és meglepő fordulatok követik egymást és olyan sötét titkokra derül fény, amelyekre álmunkban sem gondolnánk.

Akik előtt nem ismeretlen David Fincher munkássága, komoly elvárásokat támaszthatnak már látatlanban a Holtodiglannal kapcsolatban, hiszen abszolút a rendező profiljába vág ez a történet. Fincher számtalan sikerfilmet jegyez (többnyire bestsellereket vagy megtörtént eseményeket vesz alapul), amelyeket két fő csapásirányra lehet osztani: vagy fordulatos thrillereket készít, amelyekben nem riad vissza a véres és erőszakos jelenetektől, vagy szívesen dolgoz fel olyan témaköröket, amelyekben az amerikai társadalom álságosságára hívja fel a figyelmet. Előbbi kategóriába tartozik a Hetedik, Játsz/ma, Pánikszoba, Harcosok klubja vagy A tetovált lány, a másik csoportba sorolható A Zodiákus, Social Network – A közösségi háló vagy a Benjamin Button különös élete. Legújabb filmje a két kategória metszéspontján helyezkedik el, amely inkább hátrányára válik az alkotásnak.

A legfőbb probléma a Holtodiglannal kapcsolatban az, hogy nehezen határozható meg a műfaja, túl sok minden keveredik benne, viszont egyik sem elég hitelesen. Elsőként, ha a hivatalos meghatározásnál maradunk, miszerint thriller a műfaja, meg kell állapítanunk, hogy sok dramaturgiai buktató van benne. Például, amit már mindenki tudhat a különböző bűnügyi sorozatokból, hogy egy törvényszéki orvos órára pontosan meg tudja határozni a halál időpontját, a helyszínen talált vér és vizeletmintából egyértelműen beazonosítható, hogy kitől származik. Ha a krimi jellegét vesszük alapul, kicsit fájdalmas, hogy senkinek nem tűnik fel, hogy a menekülő egy összegben felveszi az összes pénzét, amit ráadásul magánál is tart, illetve maga a megalkotott terv is elég ingatag lábakon áll. Drámaként azért nem működik jól, mert elég felszínes a házasság ábrázolása, az egyik pillanatban dúl a szerelem, a következőben már nem, pedig éppen az átmeneti szakasz lenne érdekes.
Amiben viszont nagyon erős a film, az a karakterábrázolás. A férjet játszó Ben Affleck élete legjobbját nyújtja, annyira tenyérbe mászó és irritáló, hogy azok szimpátiáját is elnyeri ez az alakítás, akik őt zsigerből nem kedvelik. Mondhatni teljes természetességgel adja elő az érzéketlen férjet. A női főszerepért nagy volt a harc Hollywoodban, a pályázók közé tartozott Reese Witherspoon, Charlize Theron, Natalie Portman, Emily Blunt és Rooney Mara is. Azonban a szerencsés kiválasztott a jóformán ismeretlen Rosamund Pike lett, aki annyira lehengerlő és félelmetes ebben a szerepben, hogy érthetetlen, hol is bujkált eddig. Nem túlzás azt állítani, hogy mindenkit lejátszik a vászonról.

Egyértelmű, hogy a Holtodiglan nem a legjobb filmje Finchernek. Azonban ez annak tudható be, hogy a rendező korábban már nagyon magasra rakta a lécet, amelyet ezúttal nem tudott átugrani. Kicsit olyan érzése lehet az embernek, hogy túl sokat akart egyszerre markolni. Másrészről, ha nem a direktor előző filmjeihez hasonlítjuk, akkor tekinthetünk úgy rá, mint a legizgalmasabb és legmegdöbbentőbb filmre idén ősszel. Ráadásul a mediatizált társadalom komoly kritikája is megfogalmazódik benne, hogy mennyire eltérhet a látszat és a valóság, és teszi mindezt úgy Fincher, hogy ő is része a gépezetnek. Így jogosan merül fel a kérdés: akkor most ki manipulál kit?

Előzetes:

Holtodiglan (Gone Girl)
Amerikai thriller, 145 perc, 2014 (16)
Rendező: David Fincher
Főszereplők: Ben Affleck, Rosamund Pike, Neil Patrick Harris