RSS

Karc

A megszállottság szárnyakat ad

Nagyon ritkán fordul elő, hogy olyanokból is sztár lehet, akik se nem tehetségesek, se nem sikeresek, mégis szerethetőek. Pontosan ez történt Eddie Edwardsszal az 1988-as ...

Gigászok csatája

Batman úgy érzi, hogy Supermant már senki sem korlátozza, nem törődik a civil áldozatokkal sem, miközben istent játszik. Supermant bosszantja, hogy Batman az igazságosztó szerepét ...

Valódi szuperhősök

Napjaink legnagyobb kasszasikerei a képzeltbeli, természetfeletti erőkkel rendelkező, kigyúrt testű képregény-figurákhoz fűződnek. Azonban a legnagyobb hősök mégis köztünk élnek. Ennek ékes példája a Spotlight - ...

A múlt kísértetei

Az idei Oscar-szezon egyik kiemelkedő alkotása a Brooklyn, amely egy ír bevándorló lány történetét meséli el az ötvenes évek Amerikájában. A legkülönösebb pedig az, hogy ...

Nincs bocsánat

Az elmúlt pár hétben, ha akartuk, ha nem, a csapból is A visszatérő című film folyt. Vajon megkapja-e végre érte Leonardo DiCaprio az aranyszobrocskát? Vajon ...

Grimm mesék modern köntösben

2015-01-20 09:54:29 Péntek Tünde

Gyermekkorunk legemlékezetesebb meséi közé tartoznak a Grimm testvérek néhol ijesztő, ámde ámulatba ejtő történetei, amelyek azzal a gondolattal zárulnak, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak.” Viszont most a Vadregény című musicalből megtudhatjuk, a gyakorlatban hogyan is kell ezt elképzelni.

James Lapine szövegkönyvíró és Stephen Sondheim zeneszerző Vadregény című musicaljét 1987-ben mutatták be a Broadway-en (és 2014-ben hazánkban is a Pesti Magyar Színházban). Az alkotás több Tony-díjat nyert és Sondheim életművének egyik legsikeresebb darabja lett, amelyet csak a West Side Story és a Sweeney Todd tudott felülmúlni. A Vadregény a Grimm fivérek különböző meséit ötvöző történet, amelyben felbukkan Piroska, Babszem Jankó, Hamupipőke és Aranyhaj is, illetve a szerzők által kitalált pék házaspár okozta bonyodalmak által kereszteződnek útjaik egymással. A sztori egyik inspirációját Bruno Bettelheim A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek című tanulmánykönyve szolgálta, amely narráció formájában a zenés műben is megjelenik, útmutatást ad a szülőknek a mesék értelmezésével kapcsolatban.

Mint a legsikeresebb musicalek többsége, így a Vadregény sem kerülhette el a megfilmesítést. Rob Marshall rendező rutinosnak tekinthető az ilyen fajta adaptációkat tekintve, mivel az eddigi legnagyobb elismerését a Chicago hozta számára (egy Oscar-jelöléssel egybekötve) és a Kilenc című, (talán egyszerre túl) sok nagyszerű színészt dalra fakasztó zenés filmet is ő jegyzi. A Vadregény tökéletesen illeszkedik Marshall profiljához, hiszen ez egy újabb látványos, izgalmas, szórakoztató történet, fülbemászó zenével és igazi sztárparádéval. A főbb szerepekben Meryl Streep, Emily Blunt, Johnny Depp és Anna Kendrick látható, akik ezúttal azt is bizonyítják, hogy könnyedén megbirkóznak egy éneklős szereppel és a maga módján mindenki kellő iróniával viszonyul saját karakteréhez. Összegezve, a színészek játékával és a Marshall által megkomponált látványvilággal semmi probléma sincsen, alapjában véve egy nagyszabású hollywoodi musicalt láthatunk.

Azonban a felszín alatt viszont már felfedezhetők visszásságok. A mű egyszerre klasszikus és modern kíván lenni, de egy idő után felborul az egyensúly és önmaga komédiájába fordul az egész. Az első óra még kifejezetten élvezhető és bíztató: itt eleveníthetjük fel a jól ismert Grimm meséket és nevethetünk is a mesehősök apró „fogyatékosságain” is (például Babszem Jankó sajnos nagyon buta fiú, Piroska evési kényszertől szenved, Hamupipőke pedig elég hiú teremtés). A kezdet kezdetén az összes szereplő kíván valamit, ami a film első felében valóra is válik – és itt kezdődne, a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” végszó. Azonban a Vadregény innentől vesz érdekes fordulatot. Amint hőseink megszerezik, amit akartak, egyből torzul a jellemük. Például, Hamupipőke rászabadítja madarait mostohatestvéreire, hogy megvakítsák őket, Babszem Jankó megszédül az arany bűvöletétől és lopni jár az óriásokhoz, Piroska a nagymamája segítségével megnyúzza a farkast, majd a bőréből készült kabátot hordja a későbbiekben. Ráadásul Hamupipőke házassága félresiklik, mert a hercegről kiderül, hogy nagyon csélcsap természet és az erdőben a péknével is kikezd. Hőseink egy-egy személyes tragédia (értsd úgy, mindenkinek meghal egy közeli hozzátartozója) után ébrednek rá, mik is a valódi értékek az életben. És ezután jön az alkotás csúcspontjaként szolgáló jelenet, ami valójában az igazi mélypont: Jankó, éppen úgy, mint ahogy Dávid is tette Góliáttal, egy parittyával homlokon lövi a gonosz óriást, majd jön a happy end. Teljesen értelmezhetetlen, hogy kerül ide ez a bibliai utalás.

Nagyon vegyes benyomásokkal távoztam a moziból. A Vadregény első felét kifejezetten élveztem és nagyon jól szórakoztam rajta, a második részével kapcsolatban viszont nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek. A film teljesen lerombolta mindazt, amitől bájosak és szerethetők a Grimm történetek, nagyon gyatra dramaturgiával jutottak el az egész alkotás mondanivalójáig. Ugyanis, az utolsó dalból kiderül, hogy két komoly dolgot kívánnak közölni a nézőkkel: először is, hogy szembe kell nézni a felelőtlen kívánságok eredményéivel, másrészt, vigyázni kell, hogy mit mesélünk a gyerekeknek, mert minden szavunkat figyelik. Utóbbi tanácsot megfogadva, egyetlen kiskorúnak sem engedélyezném a Vadregény megtekintését.

Előzetes:

Vadregény (Into the Woods)
amerikai zenés film, 124 perc, 2014 (12)
Rendező: Rob Marshall
Főszereplők: James Corden, Emily Blunt, Meryl Streep, Johnny Depp, Anna Kendrick