RSS

Karc

A megszállottság szárnyakat ad

Nagyon ritkán fordul elő, hogy olyanokból is sztár lehet, akik se nem tehetségesek, se nem sikeresek, mégis szerethetőek. Pontosan ez történt Eddie Edwardsszal az 1988-as ...

Gigászok csatája

Batman úgy érzi, hogy Supermant már senki sem korlátozza, nem törődik a civil áldozatokkal sem, miközben istent játszik. Supermant bosszantja, hogy Batman az igazságosztó szerepét ...

Valódi szuperhősök

Napjaink legnagyobb kasszasikerei a képzeltbeli, természetfeletti erőkkel rendelkező, kigyúrt testű képregény-figurákhoz fűződnek. Azonban a legnagyobb hősök mégis köztünk élnek. Ennek ékes példája a Spotlight - ...

A múlt kísértetei

Az idei Oscar-szezon egyik kiemelkedő alkotása a Brooklyn, amely egy ír bevándorló lány történetét meséli el az ötvenes évek Amerikájában. A legkülönösebb pedig az, hogy ...

Nincs bocsánat

Az elmúlt pár hétben, ha akartuk, ha nem, a csapból is A visszatérő című film folyt. Vajon megkapja-e végre érte Leonardo DiCaprio az aranyszobrocskát? Vajon ...

Gyilkos Joe

2013-03-04 14:02:13 Hanua Zsolt
Címkék: filmkritika thriller

William Friedkin nem egy szívbajos alkat, ő rendezte az Ördögűzőt és más horrorokat, Oscar-díjat a Francia kapcsolatért kapott, de nevéhez fűződik A bevetés szabályai is, ami pedig egy tárgyalótermi dráma – sőt ha már itt tartunk készített TV-filmet A tizenkét dühös emberből is.

Viccelni mondjuk viszonylag ritkán szokott, legalább is filmjeiben, aztán ki tudja, magánemberként talán csípi a fekete humort. Új munkája el is üt az életműtől, de egy másik nézőpont szerint, és a fentiekből már sejthető, hogy ez az agresszió, az erőszak feldolgozás lesz, akár bele is illik filmográfiájába.

A Gyilkos Joe hangvétele mindenesetre szokatlan tőle. Önironikus karakterek, larger-than-life szituációk, pergő dialógok. Semmi mélydráma, vagy direkt horrorisztikus borzalom, inkább az a fajta gyilok, amikor westernkalapot fej felett lóbálva kiáltja a néző, hogy jihá. A főhős Chris (Emile Hirsch – Út a vadonba, Milk, A legsötétebb óra), csóró huszonéves junkie, aki tartozik egy drogdílernek, ezért ha az anyját kell megölnie érte, akkor is pénzhez kell jutnia. S ami azt illeti, a muternek van is egy zsíros életbiztosítása. Közli hát a tervét az apjával, aki aktuális asszonya mellett sem lett sokkal jobb ember sőt, mire máris felállt a családi vállalkozás. Már csak egy bárgyilkost kell szerezniük, aki profi módon kivitelezi a munkát, anélkül, hogy őrájuk a gyanú árnyéka vetődne. Itt jön be a képbe Joe, akiben nem csak az a meghökkentő, hogy egyébként nyomozó, s másodállásban öl embereket pénzért, de az is, hogy Matthew McConaughey alakítja, akit pedig egyáltalán nem ilyen szerepekben szoktunk meg. Joe a tipikus halk szavú, hideg és rideg westernhős, aki kemény, mint a szikla és előre kéri a pénzt. Hacsak hoz össze a család számára egy randevút Chris csinos, de kicsit hibbant húgával.

Látható hát, hogy nem ebből a családból fogják kiválasztani a következő pápát, arra viszont tökéletesen alkalmas társaság, hogy egy kezdetben zavarba ejtő, később már egyre könnyebben szórakoztató film süljön ki a kálváriájukból. A krimiszál nem tör istenigazából teszem azt Steig Larsson-i babérokra, s az erőszak banálissá tétele sem nyúl az ezt egyébként védjegyszerűen használó filmesektől. Közepes kaliberű film a Gyilkos Joe, értve ez alatt, hogy nem szándékszik új mederbe terelni sem a mozit, sem a krimiírást, sem semmit, ha csak Matthew McConaughey-t nem. És ez a nagyívűségtől való hanyag távolságtartás, ez a nemtörődömség teszi bizonyos értelemben pillekönnyűvé a filmet – más szemszögből nézve persze igenis nehezen emészthető, ha valaki nem szívleli a verbális és fizikai erőszakot a vásznon.

Előzetes:

Gyilkos Joe (Kiler Joe)
amerikai thriller, 102 perc, 2011, kh: 18
rendező: William Friedkin
főszereplők:
Matthew McConaughey
Emile Hirsch
Juno Temple
Thomas Haden Church
Gina Gershon