RSS

Karc

A megszállottság szárnyakat ad

Nagyon ritkán fordul elő, hogy olyanokból is sztár lehet, akik se nem tehetségesek, se nem sikeresek, mégis szerethetőek. Pontosan ez történt Eddie Edwardsszal az 1988-as ...

Gigászok csatája

Batman úgy érzi, hogy Supermant már senki sem korlátozza, nem törődik a civil áldozatokkal sem, miközben istent játszik. Supermant bosszantja, hogy Batman az igazságosztó szerepét ...

Valódi szuperhősök

Napjaink legnagyobb kasszasikerei a képzeltbeli, természetfeletti erőkkel rendelkező, kigyúrt testű képregény-figurákhoz fűződnek. Azonban a legnagyobb hősök mégis köztünk élnek. Ennek ékes példája a Spotlight - ...

A múlt kísértetei

Az idei Oscar-szezon egyik kiemelkedő alkotása a Brooklyn, amely egy ír bevándorló lány történetét meséli el az ötvenes évek Amerikájában. A legkülönösebb pedig az, hogy ...

Testbe zárt titkok

A transzvesztitákkal kapcsolatban számtalan előítélet él és ritkán jelennek meg a mozivásznon. Leginkább csak extravagáns mellékszereplőként bukkannak fel, azonban két éve Jared Leto Oscar-díjat kapott ...

Nincs bocsánat

2016-03-21 13:15:34 Péntek Tünde

Az elmúlt pár hétben, ha akartuk, ha nem, a csapból is A visszatérő című film folyt. Vajon megkapja-e végre érte Leonardo DiCaprio az aranyszobrocskát? Vajon tényleg érdemes-e arra, hogy 12 Oscar-díjra jelöljék? A kritikusok hol az égig magasztalták a művet, hol lehúzták a mélybe – de hol is az igazág?

„Többé nem félek a haláltól. Azon már túl vagyok” – így hangzik Hugh Glass (Leonardo DiCaprio) kulcsmondata, amely akár A visszatérő mottója is lehetne. A film valós eseményeket dolgoz fel, Michael Punke azonos című regényének az adaptációja. Ez a történet egy afféle indián história, prémvadászok egy csoportja menekül a rézbőrűek elől, ám a vadonban főhősünket megtámadja egy grizzly medve. A halálos sebet kapott Glass csak hátráltatja őket, így hárman vele maradnak a vadonban (jó pénzért cserébe), hogy megvárják, míg jobb életre szenderül. Ám John Fitzgerald-ot (Tom Hardy) csak a fizetség hajtja, így Glass fiát meggyilkolja, a másik vadász fejét hazugságokkal teletömi és ráveszi, hogy hagyják magára, ráadásul minden fegyverét elviszik. Glass hihetetlen erőfeszítéssel dacol a természet és az ember kegyetlenségével, egymaga vág keresztül hegyen, erdőn, folyón és hómezőn, hogy bosszút álljon.

A visszatérő egy művészfilm, némi spirituális fennhanggal, western köntösbe bújtatva. Annak ellenére, hogy az alkotás ezeréves közhelyek tára, mégis igen lebilincselő és az első pillanattól kezdve az utolsóig feszültséggel teli. Az a különleges benne, hogy az egyszerű történet és mondandó a legősibb ösztöneinkre hat, így magunk is átérezhetjük azt, hogy mit jelent a természet vadsága, milyen elképesztő erőket szabadít fel az élni akarás, és mégis, milyen kis porszem az ember a nagyvilágban és nem sok különbözteti meg az állattól. A film nem szűkölködik a naturalizmus és brutalizmus ábrázolásától, viszont ez a kegyetlenség nem öncélú, hanem egybefonódik a cselekménnyel és alátámasztja az alkotás fő üzenetét.

A film nem a tartalmában, hanem stílusában erős. Emmanuel Lubezki, korunk legnagyobb operatőre jelen művéért már zsinórban harmadszorra nyerte el az Oscar-díjat (Gravitáció és Birdman után). Lélegzetelállító munkájának titka, hogy csakis természetes fényeket használtak a forgatás során. Mivel időrendben vették fel a jeleneteket, így a 80 naposra tervezett idő helyett végül 9 hónapig tartottak a munkálatok, elképesztő többlet költséget eredményezve. Azonban a felvételeket látva megért minden szenvedést, hiszen a totálok festményszerűek, a hosszú, vágás nélküli, nagy mélységet bemutató akciójelenetek teljesen beszippantják a nézőt. A közeli képek pedig annyira intim viszonyt hoznak létre, hogy szinte mi is érezzük a grizzly lihegését és felszisszenünk, amikor brutális karmaival újra lecsap áldozatára. Érdemes azt is kiemelni a medvetámadás kapcsán, hogy ritkán látni ennyire életszerű, valós és történethez passzoló kivitelezést a CGI-technológia felhasználásával.

A rendezői széket Alejandro González Inárritu foglalta el, aki ezért az alkotásáért zsinórban másodszorra vehette át a legjobb direktornak járó Oscar-díjat (tavaly a Birdmannel nyert). Legnagyobb érdeme, hogy megreformálta a western műfaját. Előtte is láttunk már kegyetlen vadnyugati történeteket, amelyek esztétikája nyers és naturális volt. Azonban A visszatérő a stílust helyezte a középpontba és afféle látványműfajként pozícionálta ezzel a westernt. Maga a történet annyira mellékes volt a rendező számára, hogy a Punke könyvében is olvasható tényeket némileg szabadon értelmezte. Valójában Glass-nek nem volt családja, rokoni kötődése meg végképp nem az indiánokhoz – ami Inárritu alkotásában rendkívül lényeges dolog. Végül pedig Glass sérelmeinek megtorlása is finomabban következett be, mint ahogyan a filmben láthatjuk.

A főszereplő, Leonardo DiCaprio azt nyilatkozta, hogy ez volt élete eddigi legnagyobb kihívása, mivel olyan gyötrelmeket kellett kiállni a forgatás során, mint az, hogy vegetáriánusként nyers bölénymájat evett, a kihűlés szélére került, egy halott lóban feküdt, megtanulta, miként kell megtölteni és elsütni egy elöltöltős muskétát vagy esőben tüzet gyújtani, két indián nyelvből hosszú dialógusokat és egy indián sámántól ősi gyógyító szertartásokat, technikákat sajátított el. Most már nem titok, hogy számára megért minden szenvedést a film, mivel ötödik Oscar-jelölését végre sikerült díjra is váltania. Habár eddigi pályafutását tekintve nem ez az alakítása volt a legerősebb, de nem von le abból, hogy egyrészt vitathatatlanul jó színész és ezúttal is nagyszerűen játszott, másrészt egyértelműen kijárt már neki egy Oscar-díj – és idén végre neki kedvezett a csillagok állása. Mostani alakítása kapcsán még arra is érdemes kitérni, hogy DiCaprio valamilyen rejtélyes okból vonzza az olyan drámai szerepeket, amelyekben az elveszett kedvese után sóvárog, egyszerre hívva halálba és késztetve életre a karaktert (lásd például: Viharsziget, Eredet vagy A nagy Gatsby).

A DiCaprio körül kialakult felhajtás némileg elhalványította az ellenfelét játszó Tom Hardy érdemeit, aki élete eddigi legjobb formáját hozta és megcsillogtathatta jellemábrázoló képességét. Hardy elmesélte egy interjúban, hogy szerepét Tom Berenger aljas őrmesteréről mintázta, és forgatás előtt vagy egy tucatszor megnézte A szakaszt emiatt.
Összességében A visszatérőről azt mondhatnánk, hogy fájdalmas, brutális és nyers. Nem tökéletes alkotás, viszont egy olyan élménnyel ajándékoz meg minket, amiért eredetileg kitalálták a mozit. Nem csak egyszerűen nézzük a filmet, hanem bevonz minket a kegyetlen, rideg vadon, és nem enged egészen az utolsó képkockáig. Inárritu egyedülállót alkotott, mert elgondolkodtat, és elénk tárja a valóságot. Valamint bemutatja azt is, hogy egy ember a legősibb ösztöntől hajtva hogyan képes túlélni azt, amiről valószínűleg csak annyit gondolnánk, hogy onnan már nincs visszaút.

Előzetes:

A visszatérő (The Revenant)
amerikai kalandfilm, 151 perc, 2016 (16)
Főszereplők: Leonardo DiCaprio, Tom Hardy
Rendező: Alejandro González Inárritu