RSS

Karc

A megszállottság szárnyakat ad

Nagyon ritkán fordul elő, hogy olyanokból is sztár lehet, akik se nem tehetségesek, se nem sikeresek, mégis szerethetőek. Pontosan ez történt Eddie Edwardsszal az 1988-as ...

Gigászok csatája

Batman úgy érzi, hogy Supermant már senki sem korlátozza, nem törődik a civil áldozatokkal sem, miközben istent játszik. Supermant bosszantja, hogy Batman az igazságosztó szerepét ...

Valódi szuperhősök

Napjaink legnagyobb kasszasikerei a képzeltbeli, természetfeletti erőkkel rendelkező, kigyúrt testű képregény-figurákhoz fűződnek. Azonban a legnagyobb hősök mégis köztünk élnek. Ennek ékes példája a Spotlight - ...

A múlt kísértetei

Az idei Oscar-szezon egyik kiemelkedő alkotása a Brooklyn, amely egy ír bevándorló lány történetét meséli el az ötvenes évek Amerikájában. A legkülönösebb pedig az, hogy ...

Nincs bocsánat

Az elmúlt pár hétben, ha akartuk, ha nem, a csapból is A visszatérő című film folyt. Vajon megkapja-e végre érte Leonardo DiCaprio az aranyszobrocskát? Vajon ...

Szeretők, utazók

2013-04-04 14:48:12 Hanula Zsolt

Pedro Almodóvar új filmje csak látszólag szakít a megszokott (bevált?) toposzokkal és az sem teljesen igaz, hogy a vígjáték műfajára evezett volna át – mert legfeljebb vissza. Pályája elején azért ő még meglehetősen nagy hangsúlyt fektetett a poénkodásra, jóllehet a Kikában ez többek között abból állt, hogy a fickó kiejakulál az erkélyen és épp arcon talál egy arra járót.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem igazán kérhető számon senkin, ha ezen nem tud nevetni. A Szeretők, utazók mindemellett vegytiszta vígjáték, régi francia bohózatok jutnak az eszembe róla, bár a vérbőség, és most elég nyilvánvaló eufemizálással éltünk, azért rányomja a bélyegét a forgatókönyvre. Foltot hagy, hogy azt ne mondjam.

Megint érdekes volt elolvasni a már megjelent kritikákat, volt aki szerint mintha Almodóvar 15 éves korában jegyezte volna le ezt a forgatókönyvet, illetve elég elterjedt vélekedés, hogy visszarepült a nyolcvanas évekbe és ezt amennyire csak lehet, tessék pejoratívan érteni. Egyik kedves kollégám pedig nemes egyszerűséggel egy másfélórás buziviccnek nevezte a filmet. Ez utóbbi azért is érdemel több szót, mert én például nem egészen értem, hogy egy homoszexualitást rendszeresen témájául választó alkotó, aki ugye teszi ezt azért, mert maga is vállaltan és büszkén meleg, miért rajzol – 2013-ban – ennyire karikatúraszerű figurákat, bohóc-melegeket. A Szeretők, utazók karakterei részint egy vándorcirkuszra emlékeztetnek, részint megjelenik benne az az időként előkerülő elmélet, hogy végül is mindenki meleg, csak van, aki tagadja. Na, szóval a film viszonylag keveset ácsingózik a többségi társadalom elfogadásáért.

Kicsit megint elvetettem a sulykot, a film témája nem egy halom meleg, hanem egy repülőnyi figura, férfiak, nők, akiknek mind megvan a maga háttere, ezek értelemszerűen idővel összekapcsolódnak, miután kiderül, mennyire egymásra vannak utalva egy repülőgépen, amely egy műszaki hiba miatt fennragadt a felhők felett és nem is biztos, hogy egy darabban le is fog szállni onnan. Ez maga a szituációnk és a mesterkurzusokon – gondolom – nagyon szépen meg is tanítják, miként kell vagy lehet ebből felépíteni egy nagyjátékfilmet, hol kell elhelyezni csavarokat, meglepiket, miegymást. Csak épp mindeközben néha három steward előad egy vérkínos revüt. És mindezen egészen könnyű halálra röhögni magunkat, ha nem várunk el borzasztó mély, almodóvari drámákat és nem vagyunk nagyon homofóbok. Mert egyébként a sematikus, ámde megunhatatlan mediterrán életszeretet és szabadságérzet árad, mint a csí.

Előzetes:

Szeretők, utazók (Los amantes pasajeros)
spanyol vígjáték, 90 perc, 2013 (16)
rendező: Pedro Almodóvar
főszereplők:
Javier Cámara
Carlos Areces
Raúl Arévalo
Blanca Suárez
Lola Duenas
Cecilia Roth
Hugo Silva
Paz Vega