RSS

Karc

A megszállottság szárnyakat ad

Nagyon ritkán fordul elő, hogy olyanokból is sztár lehet, akik se nem tehetségesek, se nem sikeresek, mégis szerethetőek. Pontosan ez történt Eddie Edwardsszal az 1988-as ...

Gigászok csatája

Batman úgy érzi, hogy Supermant már senki sem korlátozza, nem törődik a civil áldozatokkal sem, miközben istent játszik. Supermant bosszantja, hogy Batman az igazságosztó szerepét ...

Valódi szuperhősök

Napjaink legnagyobb kasszasikerei a képzeltbeli, természetfeletti erőkkel rendelkező, kigyúrt testű képregény-figurákhoz fűződnek. Azonban a legnagyobb hősök mégis köztünk élnek. Ennek ékes példája a Spotlight - ...

A múlt kísértetei

Az idei Oscar-szezon egyik kiemelkedő alkotása a Brooklyn, amely egy ír bevándorló lány történetét meséli el az ötvenes évek Amerikájában. A legkülönösebb pedig az, hogy ...

Nincs bocsánat

Az elmúlt pár hétben, ha akartuk, ha nem, a csapból is A visszatérő című film folyt. Vajon megkapja-e végre érte Leonardo DiCaprio az aranyszobrocskát? Vajon ...

The Master

2013-04-10 09:03:45 Hanula Zsolt

Először is jóleső érzés, hogy a forgalmazó a címet nem fordította le valami ilyenkor kínos marhaságra, ami a felmérések szerint jobban vonzza a közönséget, és még csak kötőjeles alcím sem került mellé, hogy teszem azt „Szolgálj, ne félj”, esetleg a még akárhányszor előhúzható „A bűn hálójában”, például.

Ez így volt jó, a fejünkben már úgyis elültettük, hogy The Master, hiszen nem új filmről van szó, az Oscar-szezon egyik sokat emlegetett darabja ez, amely aztán valamiért mégsem került sorra az osztogatásnál. Akik összeesküvés-elméleteket szőnek, azok szerint ennek köze volt ahhoz, hogy Paul Thomas Anderson elkotyogta, a szcientológiai egyház mintájára hozta létre a maga gyülekezetét a forgatókönyvben. Lássuk be, ennyi elég is volt ahhoz, hogy a koktélpartikon akkora ívben kerülje el őt mindenki, mintha összecsinálta volna magát. Mert velük inkább nem packáznának, francnak se hiányzik a pereskedés, arról nem beszélve, hogy a legtöbben nem csinálnak oda, ahol esznek.

Lényeg a lényeg: a filmezéstől már – nem – egyszer végleg visszavonult Joaquin Phoenix és Philip Seymour Hoffman főszereplésével készült The Master egy olyan darabja a tavalyi év filmtermésének, amit így tét nélkül is érdemes bepótolni. Pedig végül semmi botrányt nem kavart, hiszen aki megnézte, láthatta, hogy semmibe nem tenyerel bele úgy istenigazából. Inkább csak mesélget egy szerencsétlen fickóról, aki megsínylette a háborút és megannyi csontvázat hozott magával, hogy lelke szekrényében zsúfolódjanak. Freddie ráadásul masszív alkoholista és emellett inkább a farka, mint a feje után megy, de hát kinek hol van a súlypontja. Talán mindannyian ismertünk már életünkben legalább egy ilyet, és tényleg: most hogy belegondolok, voltak is köztük, akik ilyen szektásodásban vélték megtalálni a választ. Hogy mi volt a kérdés? Azt már nem tudjuk.

Ugyanakkor az Ügy néven működő társaság egyháznál kisebb, családi könyvkiadónál nagyobb, mindent egybevetve inkább ártalmatlan idióták gyülekezete. S mert ennél nagyobb drámák is szokták sújtani olykor a Freddie-énél kisebb traumákat átélteket is, ettől is lesz a történet számomra kicsit súlytalan. Szimpátiát egyik szereplő iránt sem tudok érezni, ez talán célja is volt Paul Thomas Andersonnak, de hogy pontosan még mi, azt csak nagy vonalakban tudnám megtippelni.

Előzetes:

The Master
amerikai filmdráma, 144 perc, 2013 (16)
rendező: Paul Thomas Anderson
főszereplők:
Philip Seymour Hoffman
Joaquin Phoenix
Amy Adams
Laura Dern